Nem kedvez a Brexit Gibraltárnak

Hagyományos piros telefonfülkéivel, angolos fish and chipset kínáló bisztróival és vámmentes boltjaival Gibraltár régóta mágnesként vonzza a szomszédos Spanyolországból érkező turistákat. A határok könnyű átjárhatóságát azonban – amely olyannyira fontos az Ibériai-félsziget déli csücskén húzódó, zsebkendőnyi területen fekvő város gazdaságának – veszélyezteti Nagy-Britannia esetleges megállapodás nélküli kilépése az Európai Unióból, illetve az unió egységes piacáról.

A városban működő üzletek tulajdonosai a Gibraltár és Spanyolország közötti, most már az EU-t és Nagy-Britanniát is egymástól elválasztó határok szigorú ellenőrzésétől rettegnek,

és arról nyilatkoznak az újságíróknak, hogy félelmeik szerint az új határ el fogja riasztani az embereket a gibraltári utazástól.

Európa egyik legvirágzóbb régiójában a szerencsejáték és az offshore bankok mellett az idegenforgalom a gazdaság harmadik meghatározó oszlopa.

A hatalmas mészkősziklán, 400 méter magas meredélyek között elhelyezkedő Gibraltárnak 34 ezer lakója van,

de évente átlagosan mintegy tízmillió, egynapos kirándulásra érkező vendéget fogad európai szomszédjából.

Ezenkívül naponta 15 ezer munkavállaló is átkel a határon, ebből mintegy két és fél ezer az alacsonyabb ingatlanárak miatt a spanyol oldalon letelepedett brit.

Ráadásul a 6,8 négyzetkilométer alapterületű városba minden élelmiszert kívülről szállítanak be, ami az adminisztrációs kontroll miatt szintén hosszadalmasabbá válhat. A különleges körülmények magyarázzák, hogy Gibraltáron a 2016-os referendumon miért nyert az Európai Unióban maradni kívánók tábora 94 százalékos többséggel, miközben a brit szigeteken élők 52 százaléka a Brexitre szavazott.

Fabian Picardo miniszterelnök ezzel kapcsolatban a francia AFP hírügynökség kérdésére elmondta, hogy

olyan megegyezésre törekszenek Spanyolországgal, amely a lehetséges leggyorsabb határátkelést biztosítja.

Emellett a gazdasági összeomlás elkerülése végett az áruszállítás megszervezéséről is folyamatosan tárgyalnak. Noha Picardo szerint nehezen körvonalazódik a megegyezés, de mégis úgy gondolja, hogy nyélbe tudják ütni.

Arra az esetre viszont, ha beüt a megállapodás nélküli Brexit, Gibraltár már kibővítette kikötői infrastruktúráját, hogy több áruszállító hajót fogadhasson.

A helyzetet nehezíti, hogy bár 1713-ban egy katonai összecsapást követően Madrid örök időkre átengedte Gibraltárt a brit koronának, később többször is megkísérelte visszaszerezni. A feszültségek rendkívüli módon kiéleződtek például 1969-ben, amikor Franco lezáratta a határt, amely csupán 1985-ben nyílt meg újra teljeskörűen. Hét évvel ezelőtt pedig egy mindkét fél által magának követelt mesterséges zátony körül csaptak magasra az indulatok, aminek következtében Spanyolország a határforgalmat nagymértékben akadályozó intenzív határellenőrzést vezetett be. A patthelyzetet csak Brüsszel beavatkozása oldotta fel.

Mivel Nagy-Britannia kilép az EU-ból, kevésbé tud majd Spanyolországra hatni, hogy az ne gyakoroljon nyomást Gibraltárra, vagy ne léptessen életbe határzárat – mondta az AFP-nek Quentin Peel, a londoni Chatham House agytröszt munkatársa.

A baloldali spanyol kormány, úgy tűnik, egyelőre hajlandó átsiklani a szuverenitás kérdésén, és lehetővé teszi a határ nyitva tartását, annak dacára, hogy Madrid korábban osztott szuverenitást szorgalmazott a terület felett. A javaslatot ugyan egy 2002-es népszavazáson a gibraltáriak 99 százalékos többséggel elutasították, ha esetleg akadozni kezd a határforgalom, az meggyőzheti a helyieket a közös szuverenitás előnyeiről – nyilatkozta Ignacio Molina, a madridi Elcano királyi kutatóintézet elemzője.

Ha létrejönne egy jó megállapodás, és a gibraltáriak önkormányzatot kapnának, ugyanakkor a brit katonai bázis is maradhatna, az talán eloszlatná a Spanyolországgal szembeni gyanakvásukat

– fűzte hozzá.

Picardo miniszterelnök mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a spanyolok semmivel sem tudják rávenni a helyieket, hogy megváltoztassák álláspontjukat, és ne akarjanak teljesen britek maradni. „Az ereinkben van az identitásunk – mondta –, ez a kultúránk, erre tanít bennünket a műveltségünk, brit az életmódunk is.”