Szinte példátlan, ami a Capitoliumnál történt

Az elmúlt több mint 220 évben nem volt példa olyan mértékű erőszakra a Capitoliumban, mint szerdán, amikor a Donald Trump távozó amerikai elnököt támogató tüntetők betörtek az épületbe, és megszakították a demokrata párti jelölt, Joe Biden győzelmét hozó november 3-i elnökválasztás eredményének véglegesítését.

Az összecsapásokban négy ember életét vesztette, sokan megsérültek, és több tucat rendbontót letartóztattak.

Ugyanakkor nem ez volt az első alkalom, hogy támadás érte az amerikai demokrácia egyik jelképét. A törvényhozás épületét 1814-ben, mindössze 14 évvel megnyitása után a brit erők megpróbálták felégetni. A Capitoliumot kifosztották, majd felgyújtották a déli és az északi szárnyát, porrá égetve a kongresszus könyvtárát. Az épületet csak egy hirtelen felhőszakadás mentette meg a teljes pusztulástól.

Az esemény óta eltelt több mint kétszáz évben is számos alkalommal tették már nevetség tárgyává a képviselőház elnöki emelvényén szereplő „Egység, Igazság, Tolerancia, Szabadság és Béke” szavakat. Az épületben többször robbantottak, lövöldöztek, és egyszer egy törvényhozó majdnem végzett egy másikkal.

A leghírhedtebb eset 1954-ben történt, amikor négy – Puerto Rico függetlenségéért tüntető – nacionalista kiterítette a szigetország zászlaját a képviselőházban, és több lövést adott le a galériáról. Az incidensben öt képviselő megsebesült, közülük egy súlyosan.

1915-ben egy német-amerikai aktivista – azzal a céllal, hogy véget vessen az első világháborúnak – három rúd dinamitot helyezett el a szenátus fogadószobájában, amelyek kicsivel éjfél előtt robbantak fel, amikor senki sem tartózkodott a helyszínen. A férfi azt is tervezte, hogy megsemmisít több hajót, amely lőszert szállított a háborús Európába, de ennek kivitelezésében végül kudarcot vallott. A támadó megpróbálta túszul ejteni J. P. Morgan családját, hogy a bankárt a lőszergyártás leállítására kényszerítse, de végül lefegyverezték. Az incidens során meglőtte Morgan fiát. Az aktivista végül öngyilkosságot követett el a börtönben.

1971-ben a Weather Underground nevű radikális baloldali szervezet robbantott Laosz amerikai bombázása ellen tiltakozva, majd 1983-ban a Május 19. Kommunista Mozgalom célpontjává vált a szenátus. Egyik támadásnak sem voltak áldozatai, de mindkettő több százezer dolláros károkat okozott, és szigorúbb biztonsági intézkedéseket eredményezett.

A legvéresebb támadásra 1988-ban került sor, amikor egy pszichiátriai beteg férfi lövéseket adott le egy ellenőrzőponton, és a capitoliumi rendőrség két tisztjével végzett. John C. Calhoun amerikai alelnök közeli szobra máig magán viseli az incidens nyomait.

A 19. században is történtek sokat emlegetett támadások.

1835-ben egy zavart szobafestő rálőtt Andrew Jackson akkori elnökre a Capitolium épületén kívül. Jackson nem ijedt meg, sőt, a sétabotjával jó néhány ütést mért támadójára, akit végül sikerült lefegyverezni.

Ugyancsak a sétapálca volt a főszereplője egy 1856-os csetepaténak is, amelynek során Preston Brooks képviselő rátámadt Charles Sumner szenátorra, aki röviddel azelőtt keményen bírálta a rabszolgaságot. Brooks annyira helybenhagyta Sumnert, hogy három évig tartott, míg felépült, és visszatérhetett a kongresszusba. Az incidens után Brooks lemondott képviselői tisztségéről, de azonnal újraválasztották.

A Capitolium szerdai ostromát követően több törvényhozó követelte Trump azonnali eltávolítását alig két héttel Joe Biden beiktatása előtt.