Nyit egymás felé az USA és Kína

Az amerikai külügyminisztérium megerősítette szerdán, hogy Antony Blinken miniszter és Jake Sullivan, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója jövő szerdán Alaszkában találkozik Jang Csie-csivel, a kínai külpolitika legmagasabb rangú vezetőjével és Vang Ji külügyminiszterrel.

Ez lesz az első magas rangú találkozó a két ország között az új amerikai kormány januári hivatalba lépése óta.

A South China Morning Post (SCMP) című, hongkongi székhelyű lap már szerdán reggel beszámolt arról, hogy lesz ilyen találkozó. Blinken és Sullivan előtte Japánban és Dél-Koreában – két térségbeli szövetségesénél – tesz látogatást, onnan hazatérve állnak meg Anchorage-ban.

Blinken a Twitteren beszámolt arról, hogy azokról a témákról akar tárgyalni,

amelyekben a legnagyobb az ellentét az Egyesült Államok és Kína között, és ezt elmondta a washingtoni képviselőház külügyi bizottságában is, de ennél többet egyelőre nem lehet tudni a tárgyalások tartalmáról. Kijelentette, hogy „ez nem stratégiai tárgyalás lesz”.

A legutóbbi, magas rangú, kétoldalú diplomáciai találkozó tavaly júniusban volt, még Donald Trump elnöksége idején, amikor a viszony már nagyon kritikussá vált a két fél között: Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Hawaii-on találkozott Jang Csie-csivel, de nem sikerült csökkenteniük a feszültséget. Az AFP hírügynökség megjegyezte, hogy Trump és külügyminisztere minden téren konfrontálódott Pekinggel, a viszony szinte a hidegháború idején tapasztalthoz vált hasonlóvá.

Blinken elismerte, hogy a republikánus párti volt elnök okkal volt szigorú Kínával, de az új, demokrata párti kormány jobban össze akarja hangolni lépéseit szövetségeseivel, mint elődje, és hangsúlyozta, hogy a globális kihívások területén – mint a koronavírus-járvány és a klímaváltozás – együtt akar működni Kínával. Blinken a múlt héten a XXI. század legnagyobb geopolitikai kihívásának nevezte Kínát.

Peking is esélyt akar adni az új amerikai kormánynak a kapcsolatok megújítására, de csak feltételekkel:

ha Washington felhagy a kereskedelmi háborúval, és nem avatkozik bele Kína „belügyeibe”, nevezetesen az ujgur kisebbséggel és Hongkonggal szembeni politikájába, valamint nem támogatja Tajvant vele szemben, mert a szigetet sajátjának tekinti.