Ismét forrósodik levegő a Balkán körül. Módosulnak az erőviszonyok, és két gócpont rajzolódik ki: a Koszovó/Albánia, továbbá a Bosznia-Hercegovina körüli helyzet.
Tirana és Pristina tervbe vett egyesülésével létrejön a térség egyik katonailag legerősebb hatalma, amit egyesek Nagy-Albániának hívnak, noha nem lesznek benne Észak-Macedónia albánjai, amelyek az ugyancsak nyugtalan helyzetű Koszovóval és Szerbiával határos ország állampolgárainak mintegy a harmadát alkotják. A szomszédos Szerbiában emiatt is indult meg az újabb fegyverkezési hullám – amelynek az oka nem Magyarország, hanem a nagyra nővő déli szomszédban végbe menő folyamatok. Jegyezzük meg, hogy hazánkat egyes források a Nyugat-Balkán részeként emlegetik, amelyhez Szlovénia egyértelműen odatartozik – olvasható a Figyelőn.
Valamennyi térségbeli nem uniós tagállam törekszik arra, hogy felvegyék az európai gazdasági-társadalmi-politikai integrációs szervezetbe. Ugyanakkor Brüsszelben fenntartásokkal fogadják a Balkánon történteket, amelyek a szigorodó európai jogállamisági normákba egyre kevésbé férnek bele. Egyes EU-tagok szorgalmazzák a még kint lévő balkániak felvételét, mások óvatosabbak és türelemre intenek. Ez a bizonytalanság kihat a Balkánon létesítendő uniós beruházásokra. Ugyan az idén októberben az EU 29 pontból álló brdói nyilatkozata egy kilencmilliárd eurós támogatási-beruházási csomagot ígért a Nyugat-Balkánnak, azonban ennek folyósítását a Brüsszel–Strasbourg által meghatározott jogállami normák megtartásához kötik. Az EU egyébként a Nyugat-Balkán legnagyobb külföldi beruházója.
És ott bujkál a mindjobban feszülő kérdés: egyben marad-e Bosznia-Hercegovina (BiH)?
A válasz mindinkább az, hogy nem. Kell-e egy új Dayton-folyamat? Vagy a nagyhatalmak belenyugszanak, hogy lesz egy muszlim többségű Bosznia, amelynek a viszonya ellentmondásos az ugyancsak muszlim Koszovóval – noha valamikor ugyanannak a formációnak, Jugoszláviának voltak a részei. Belgrád mellett Szarajevó a másik volt jugoszláv tagállam, amely nem ismeri el önálló államként Koszovót. Ami a BiH-t illeti, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint annak horvát része Horvátországhoz, a szerb rész (Republika Srpska, amely a legnagyobb a BiH-t alkotó három komponens közül) Belgrádhoz csapódik.
Észak-Macedónia helyzete is megkérdőjeleződik. Bizonytalan az albán kisebbség sorsa, új, szláv kormányfő lesz a leköszönt Zaev helyett. Az országban sajátos „vetésforgó” működik, hol a lakosság többségét adó délszlávok, hol a kisebbségi albánok adják a miniszterelnököt. Nem kevésbé érdekes a Dél-Balkán, elsősorban Görögország, amely jó kapcsolatokat tart fenn az oroszokkal (a minap járt Putyinnál a görög kormányfő). Tegyük hozzá, kisebb feszültségforrást jelentenek Dél-Szerbiában a Szandzsák muszlim hitű bosnyákjai is, akik – mint a térséget ismerő elemzők mondják – rocksztárnak kijáró tisztelettel és reménnyel övezik Erdoğan török elnököt.
Nagyhatalmak a Balkánon – jelenlétük körül több a kérdőjel, mint a válasz.
Mindenekelőtt az Egyesült Államokról beszélhetünk, amely elsősorban katonailag van jelen a térségben,
a gazdasági jelenlétük emellett eltörpül. Mind Románia, mind Bulgária közös, az amerikai fegyveres erők által is használt légi és haditengerészeti bázisokat, gyakorlótereket, kiképzőközpontokat tart fenn. Romániában működik 2016 óta a Balkán legfontosabb katonai létesítménye, a Deveseluba (Bukaresttől északra mintegy 100 kilométerre) telepített rakétavédelmi komplexum. Az amerikai–NATO-rendszerbe illeszkedő, elsősorban a keletről, délkeletről érkező ballisztikus, valamint cirkálórakéták ellen védi a térséget, beleértve Magyarország területének legnagyobb részét.
Oroszország (OF) elsősorban Szerbiában van jelen, de jó viszonyt alakított ki Görögországgal is. Szlovénia többé-kevésbé normális kapcsolatban áll az OF-fel. Bulgária, az egykori talán legszorosabb szövetséges viszonya Moszkvával ellentmondásos. Bukarest és Moszkva között hűvösen korrekt a légkör. Horvátország, ahol az amerikai gazdasági-energetikai érdekek erősebben érvényesülnek, nagyjából középen áll az OF-kapcsolatok skáláján. Az Oroszországi Föderáció jelenléte a régióban elsősorban gazdasági-energetikai. Stratégiai fontosságú földgázszállító csővezetékek futnak délről, Görögország és Törökország felől északra, amelyek nagyrészt (még) oroszországi földgázt szállítanak az EU-ba.
Emellett Szerbia meghatározó katonai partnere az OF-nek,
amely leginkább fegyverszállításokkal van jelen, de rendszeresen tartanak oroszországi katonai kontingensek részvételével hadgyakorlatokat is. Szerbia energia-, illetve nehéziparában igen komoly oroszországi, illetve vegyes tulajdonú vállalatok működnek.
Nem feledkezhetünk meg emellett Kínáról, amely döntően gazdasági és infrastrukturális programokkal köti magához a Balkánt, de erősödik az egészen a kínai határig húzódó térségben türk-muszlim blokkot építő Törökország érdeklődése is.
A teljes cikk a Figyelő hetilap legfrissebb számában olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.