Korea sorsára juthat Ukrajna?

Oroszország számára reális forgatókönyv Ukrajna kettészakítása, ami kísértetiesen hasonlítana Észak- és Dél-Korea helyzetére – nyilatkozta vasárnap Kijev legfőbb katonai hírszerző tisztje.

A The Times cikke szerint Kijrilo Budanov dandártábornok arra figyelmeztetett, hogy Putyin kudarcot vallott az ukrán főváros elfoglalásában és a Zelenszkij-kormány megdöntésében is, ami után valószínűleg megpróbálja csökkenteni a veszteségeit.

Okunk van feltételezni, hogy Oroszország megpróbálhat egy választóvonalat meghúzni országunk megszállt és nem megszállt területei között

– mondta Budanov, hozzáfűzve, hogy ez egy kísérlet lesz arra, hogy egy új Dél- és Észak-Koreát hozzon létre Ukrajnában.

Ez az elmélet azt követően került terítékre, miután Moszkva stratégiaváltást jelentett be, azt állítva, hogy Ukrajna déli és keleti részének felszabadítására helyezte át a hangsúlyt.

A Koreai-félsziget második világháborút követő amerikai és szovjet megszállási zónákra történt felosztása ideiglenesnek számított, de a koreai háborút követően a kínaiak által támogatott északi kommunista állam és az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által támogatott déliek között véglegessé vált a megosztottság.

Budanov arra figyelmeztetett, hogy Putyinnak hasonló célja lehet az Ukrajna keleti Donbasz régiójának jelenleg orosz megbízottak által ellenőrzött területével kapcsolatban is.

A megszállók megpróbálnak majd valamilyen kváziállamot létrehozni a független Ukrajna alternatívájaként

– vélekedett Budanov.

A Fekete-tenger partján fekvő Mariupol városa intenzív orosz bombázások célpontja volt a háború kezdete óta. Olga Sztefanisina ukrán miniszterelnök-helyettes úgy nyilatkozott, a 450 ezer lakosú városban akkora volt a pusztítás, hogy lényegében már nem létezik városként.

Mariupol a donyecki terület partvidékén fekszik, azon a területen, amelyet az oroszok valószínűleg az Oroszországhoz csatolt Krímhez vezető szárazföldi folyosóként kívánnak létrehozni. Ezzel egyúttal elvághatnák Ukrajnát a Fekete-tengertől is, ami Kijev számára gazdaságilag és stratégiailag is hatalmas veszteség lenne.

Hasonlóan vélekedett a War on the Rocks portál terjedelmes írása is. Az oldal által készített podcastepizódban Michael Kofman elmondta, ahhoz, hogy Oroszország megmenthesse a győzelemre vonatkozó állításait, Moszkva valószínűleg lejjebb adja a háborús céljait. Ennek legkönnyebben megvalósítható forgatókönyve az lenne, ha a szakadár donyecki és luhanszki népköztársaságokhoz hasonló új bábállamokat hozna létre a jelenleg megszállt területeken.

Ha megvizsgáljuk a 2014-es eseményeket, látható, hogy Oroszország megszállási forgatókönyvét két részre lehet osztani.

Az első fázisban a választott tisztségviselőket népi polgármesterekkel és kormányzókkal váltották fel, akik átvették a helyi közigazgatás irányítását addig, ameddig egy hosszabb távú kormányzási keretet ki nem alakítottak. A második fázisban kihirdették a népköztársaságokat, amelyek felvették az állami funkciókat. A függetlenségről szóló népszavazások, annak ellenére, hogy sem szabadnak, sem tisztességesnek, sem törvényesnek nem ítélték azokat, a legitimitás látszatát adták az álállamoknak és vezetőiknek. Ezzel egyidejűleg az „új köztársaságok” biztonsági szolgálatai szélsőséges intézkedéseket tettek a rend fenntartása és a másként gondolkodók elnyomása érdekében.

Az első fázis elkezdődött

Hasonló folyamatokat már jelenleg is megfigyelhetünk. 2022. március 11-én egy biztonsági kamera a melitopoli városháza előtt rögzítette, hogy a város polgármesterét egy csapat orosz katona kivezeti az épületből. Röviddel ezután a városi tanács egyik tagja jelent meg a helyi adókban, aki ideiglenes polgármesterként mutatkozott be, és bejelentette, hogy népképviselők bizottságát hozzák létre a városban, amely átveszi az irányítást.

Az eset nem egyedi, Herszon és Zaporizzsja régiókban, ahol az orosz erők mélyen benyomultak ukrán területre, több városvezető letartóztatásáról és eltávolításáról szóltak hírek.

Bár a választott tisztségviselők eltávolítása a lakosság akaratával ellentétesen zajlik, az emiatt kirobbant tüntetéseket az oroszok mindig igyekeznek elfojtani, és a demonstráció szétoszlatása érdekében akár erőszakhoz is folyamodnak.

Bekövetkezhet a második fázis?

A donbaszi hadművelet során a két szakadár állam irányítására először beiktatott önjelölt vezetők közül többeket vagy letartóztattak az ukrán biztonsági szolgálatok, vagy maguk az oroszok távolították el őket. Ugyanakkor az oroszokon kívül senki által el nem ismert és sokak által törvénytelennek tartott népszavazásokon mindig a Moszkva felé elkötelezett vezetők kerültek hatalomra.

Az orosz invázió előestéjén az Állami Duma elsöprő többséggel megszavazta a donyecki és luhanszki népköztársaságok függetlenségének elismerését, ami egyúttal ürügyet szolgáltatott Vlagyimir Putyinnak arra, hogy erőket küldjön Ukrajnába az ostromlott álállamok lakosainak védelmére.

Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint az orosz megszálló erők már készülnek arra, hogy álnépszavazást szervezzenek egy újabb népköztársaság kikiáltására, amelynek központja a fekete-tengeri kikötőváros, Herszon lenne. Arra azonban egyelőre nincsen elegendő bizonyíték, hogy az orosz kormány elhatározta-e, hogy ebbe az irányba halad.

A podcastban Michael Kofman kifejtette, hogy Moszkva a három fronton zajló háborúval túlterhelte erőit. Amennyiben Putyin győzelmet akar aratni Ukrajnában, vissza kell fognia az ambiciózus céljait. Például, ha Oroszország lemond Kijev bekerítéséről és elfoglalásáról, és inkább Dél- és Kelet-Ukrajnára koncentrál, akkor megpróbálhatja elfoglalni az egész donyecki és luhanszki régiót, nem csupán azokat a részeit, amelyeket a háború előtt az álállamok ellenőriztek. Ha ez megvalósul, akkor létrehozhat egy logisztikai folyosót a Krím felé, amely Herszon és Zaporizzsja régiókon keresztül vezet. Kofman szerint Oroszország az újonnan elfoglalt területeket a Kijevvel folytatott tárgyalások során az alku részeként is használhatná, és például a Herszon feletti ellenőrzést más engedményekre cserélhetné.

Ugyanakkor több forrás szerint is komoly operatív korlátokba ütközne a dél-ukrajnai népköztársaságok megalapítása.

Az észt hírszerző szolgálat egyik publikus jelentése szerint a folyamatos tiltakozások megmaradása, valamint az újonnan létrehozott önkormányzati struktúrák vezetésére alkalmas személyek hiánya a két legnagyobb nehézség.

Létrejöhet a Herszoni Népköztársaság?

Bár konkrét bizonyítékok egyelőre nincsenek arra vonatkozóan, hogy Moszkva valóban újabb szakadár államok kialakítását szeretné megvalósítani, a múltbeli események miatt a szakértők nem zárják ki ezt az eshetőséget.

Azonban mind a népszavazás megtartása, mint az új szervezeti struktúra kialakítása hatalmas logisztikai feladat lenne,

így ha ebbe a Krmel belevágna, az azt jelentené, hogy szinte korlátlan ideig meg akarja tartani az ellenőrzést Dél-Ukrajna felett. Ahhoz, hogy a koncepció életképes legyen, és a Donbasz régió és a Krím közötti szárazföldi összeköttetés megvalósuljon, Herszonon kívül további szakadár területre lenne szükség Zaporizzsja régióban, hogy biztonsági puffert hozzanak létre az Oroszországot, a Donbaszt és a Krímet összekötő utánpótlási útvonalak számára. Egyúttal Oroszországnak jelentősen meg kellene erősítenie a megszállt területek nyugati határait Herszon közelében, és tartós katonai jelenlétet kellene kialakítania ahhoz, hogy a Herszon Népköztársaság működőképes közigazgatási egységgé válhasson.

Ugyanakkor a háború elhúzódása és Oroszország előrenyomulásának látványos lassulása miatt az elemzők bizonytalanok abban, hogy Moszkva ekkora ukrán ellenállás közepette is könnyen tudná biztosítani a megszállt területek tartós ellenőrzését.