Nem tudni, mennyi időt vesz igénybe a kormányalakítás Szerbiában az április harmadikán megtartott előre hozott parlamenti megmérettetést követően – ugyanazon a napon államfőválasztás és belgrádi helyhatósági voksolás is volt –, egyes politikai elemzők szerint azonban a jelenlegi üzenetek alapján akár hónapokig eltarthat, míg kiderül, hogyan is fest majd az egyelőre Aleksandar Vučić által vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) irányította új kabinet, kik lesznek a koalíciós partnerek.
Vučić hamarosan távozik a pártelnöki tisztségből. Miután megnyerte az államfőválasztást a szavazatok közel 60 százalékával, bejelentette: elsősorban erre a megbízatásra kíván fókuszálni a következő ötéves mandátuma idején.
A pártja gyengébben teljesített a parlamenti voksoláson, mint ő maga, az SNS listája ugyanis a szavazáson részt vett 3,8 millió polgár közel 43 százalékának a bizalmát szerezte meg. Ez a 250 fős szerb törvényhozásban 120 mandátum megszerzésére volt elegendő.
A legnagyobb ellenzéki blokk, a Vučić ádáz ellenségeként beállított Dragan Đilas volt belgrádi polgármester (és egy három éve alapított szociálliberális formáció elnöke) által népszerűsített Együtt Szerbia Győzelméért nevű többpárti lista lett a második a szavazatok közel 14 százalékával, 38 képviselőhellyel. Az SNS eddigi koalíciós partnere, az Ivica Dačić korábbi külügyminiszter, majd parlamenti elnök vezette Szerbiai Szocialista Párt (SPS) a harmadik helyen végzett, 32 mandátuma lett.
A háromszázalékos választási küszöböt átlépve három kis szélsőjobboldali szervezet – a Remény, a Fogadalomtevők, a Dveri – is bejutott az országgyűlésbe 15, illetve 10-10 mandátummal, de a zöld- és balos alakulatokat tömörítő Muszáj koalíció is szerzett 13 helyet. A kedvezményes küszöb révén bejutott nemzeti kisebbségi pártok közül a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) van a legtöbb mandátuma: öt. A Pásztor István irányította szervezet biztos koalíciós társa a Szerb Haladó Pártnak – ezt Aleksandar Vučić a választások utáni éjszakán is megerősítette –, de nincs meg a minimum 126 helyük a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséghez, így a lehetséges koalíciós partnerekről hamar elindultak a találgatások a szerb médiában. Ugyanis az SNS-vezér államfő a szocialistákról nem tett említést.
A köztársasági elnök pártjának magas rangú tisztségviselői azonban meglehetősen erélyes nyilatkozatokat tettek arra vonatkozóan, hogy nem szívesen folytatnák a hosszú évek óta tartó együttműködést az SPS-szel.
Jó ideje ismert, hogy a haladó pártiak körében eltérnek az álláspontok az ország Kelet és Nyugat között egyensúlyozó politikai irányvonalát illetően,
s most, a szavazást követően az egyértelműen Nyugat-barát tábor nem sokat várt arra, hogy színt valljon.
Az ukrajnai konfliktus okán a szerb államvezetőségre egyébként is nagy nyugati nyomás nehezedik a korábbi oroszbarát politikája miatt, s főként azért, mert Belgrád nem csatlakozott a Moszkva ellen bevezetett európai uniós szankciókhoz. Már a háború előtt is folyamatosan arra figyelmeztettek Brüsszelből, hogy az EU-tagjelölt Szerbiának még a belépés előtt hozzá kell igazítania külpolitikáját az unióéhoz. Sokan az SNS holdudvarában is azt remélik: az új kormány könnyebben hozhat meg EU-kompatibilis döntéseket akkor, ha nem lesz része a mindig is erős orosz kapocsnak tartott szocialista párt, amely még (a háborús bűnökkel megvádolt, 2006-ban a hágai cellájában elhunyt) Slobodan Milošević idején, az 1990-es években épített ki szoros kapcsolatrendszert Moszkvával. A 2000 őszén bekövetkezett belgrádi demokratikus fordulat után is erős maradt a szocialisták háttere, és megszerezték az orosz energia behozatalát végző közvállalatok feletti ellenőrzést.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.