Van esélye Tajvannak Kína ellen? Így néznek ki az erőviszonyok a Tajvani-szoros két partján

Nancy Pelosi ellentmondásos tajvani látogatását követően a feldühödött Kína hadgyakorlatok segítségével vezeti le indulatait, és egyre több elemző látja úgy, hogy 

Peking hamarosan katonai erővel törekedhet az „Egy Kína” politikájának megvalósítására, különösen, ha folytatódik az ország belső békéjét eddig fenntartó növekedés lelassulása.

Tegyük félre egy pillanatra az Egyesült Államok fogadkozását, mely szerint Washington hajlandó fegyverrel is megvédeni a sziget önállóságát, és vizsgáljuk meg, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a két szembenálló fél hadereje. Nyilván egy sziget elleni támadás alapvetően különbözik egy tisztán szárazföldi összecsapástól, hiszen egy partraszállás levezénylése továbbra is különösen nagy hozzáértést és erőfölényt igénylő feladat, ám Peking és Tajpej hadereje között nagyságrendi különbség van.

Ez persze nem is meglepő, hiszen 

a Kínai Kommunista Párt fennhatósága alatt több mint 1,4 milliárd ember él, míg Tajvan lakosságának száma 24 millió alatt van. 

A két haderő közötti különbség ugyan arányaiban ennél kisebb, ám a tajvani sereg mindenképp eltörpül a kínai mellett. Peking 1 millió 40 ezer katonának parancsol, míg a sziget hadserege mindössze 88 ezer fős. Tankokból 6300 áll szemben 800-zal, míg a tüzérség terén 7000 löveg van az egyik oldalon, míg a másik fél 1100 ágyúval rendelkezik.

Egy esetleges partraszállás esetén azonban a két flotta közötti erőviszonyok lehetnek a döntők. Ezen a téren Peking két repülőgép-hordozóval rendelkezik, már a harmadikat is vízre bocsátották, ám az még nem állt szolgálatba, miközben Tajvan nem rendelkezik ilyen eszközzel. Ugyanakkor a Tajvani-szoros mindössze 180 kilométer, míg a repülőgép-hordozók célja a nagyhatalmak globális szintű beavatkozásainak lehetővé tétele. Aligha valószínű, hogy a rendkívül drága hordozókat Peking egy Tajvannal szembeni támadás során kockáztatná.

A rombolók területén is egyértelmű a kínai fölény, 32 hajóval szemben a sziget mindössze négyet tud kiállítani, míg a fregattok esetében kisebb a különbség, hiszen azokból 48 áll szemben 22-vel. A partraszálláshoz szükséges, tankok landolását lehetővé tévő hajóból Kína 57-et tud felvonultatni. Ilyen hajókból ugyan Tajvan is rendelkezik 14 darabbal, ám arra elég csekély az esély, hogy a szigetről indulna invázió a kontinens felé.

A tengereken fennálló egyenlőtlen erőviszonyokat tovább billenti Kína felé, ha a felszín alatti eszközöket is figyelembe vesszük. Kína kilenc atom-tengeralattjáróval és hat ballisztikus rakétát hordozó tengeralattjáróval rendelkezik, míg Tajvannak ilyen eszközei nincsenek. A hagyományos, dízel-tengeralattjárók sem javítanak sokat a helyzeten, 56 van ezekből az egyik, kettő a másik oldalon.

A modern hadviselés, pláne egy partraszállás azonban elképzelhetetlen a légierő nélkül, itt 1600 kínai vadászgéppel szemben 400 tajvani áll. Bombázókkal a két fél közül csak Peking rendelkezik, 450 van belőlük, szállítógépekből 400 várja a parancsot, míg Tajvan birtokában 30 darab található.

A két fél közötti különbség, mint látható, több nagyságrenddel tér el, a sziget így tényleg csak az amerikai segítségben bízhat egy támadás esetén. Azonban a földrajzi helyzet miatt az sem egyértelmű, hogy az amerikai hadsereg képes lenne megvédeni Tajvan önállóságát.