Egyre többen lobbiznak a kokain legalizálása érdekében
Miután Joe Biden a hónap elején mintegy 6 ezer embernek adott kegyelmet, akiket kis mennyiségű marihuána birtoklásáért ítéltek el, arról beszélt, hogy ezen személyek börtönbe zárása értelmetlen.
Az elnök döntését megkönnyítette, hogy a szer mára 19 amerikai államban legális, ám szövetségi szinten továbbra is a heroinnal kezelik egy lapon, és jogi minősítése alapján veszélyesebb, mint a fentanil, noha ez a két opiátszármazék az elmúlt évben több mint százezer amerikai halálesethez járult hozzá.
Éppen ezért a The Economist szerint érdemes levonni a tanulságokat a tilalom korlátaival kapcsolatban, ami leginkább a kokain terén érhető tetten – és bár erről nincsenek adataink, valószínűleg a kannabisz mellett ezt a szert használják a legnagyobb arányban a brit lap olvasói.
A tilalom ellenére a szer globális termelése 2020-ban újabb csúcsra, 1982 tonnára ugrott, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok mintegy 10 milliárd dollárt adott Kolumbiának a kokatermesztés visszaszorítására.
Ráadásul a kokain abból a szempontból is különleges, hogy
a tiltás legnagyobb terheit nem az Egyesült Államokhoz hasonló nagy fogyasztók viselik, hanem a termelő és tranzitországok.
A gyilkosságok Kolumbiában háromszor, Mexikóban négyszer gyakoribbak, mint az egyébként szintén sok gyilkosságot tapasztaló Amerikában. Egyes területeken a kábítószer-kereskedelem akkora bevételeket hoz a bandáknak, hogy az abból vásárolt fegyverek segítségével az állami erőszakmonopóliumot is veszélybe sodorják.
Nem meglepő, hogy a Gustavo Petro kolumbiai és Pedro Castillo perui elnök is változást akar. Petro javaslata szerint a kokatermesztő farmerek zaklatását abba kellene hagynia a rendőrségnek a tevékenység dekriminalizálásával, ám ez aligha oldja meg a problémát, hiszen a fő gond az észak-amerikai piac által támasztott óriási és jövedelmező kereslet.
Éppen ezért a félmegoldások nem elegendők,
változást csak a dohányhoz vagy az alkoholhoz hasonló, szigorúan szabályozott piac hozhat, amit magas adóterhek egészítenek ki.
Csakhogy a fogyasztás dekriminalizálása pont a szervezett bűnözés profitját segítené a kereslet élénkítésén keresztül.
Ezzel szemben a legalizáció kihúzná ezen szervezetek méregfogát, és a visszaeső bevételek korlátoznák a fegyverekre jutó összegeket éppúgy, mint a hatóságok megvesztegetésének lehetőségét. Ez főként Latin-Amerikában hozná el az erőszak visszaszorulását, ami több előnnyel járna, mint az esetleges megnövekedett fogyasztás okozta károk. A legális kereskedelem bevételeit pedig fel lehetne használni a függőség kezelésére.
A lap ezért amellett érvel, hogy politikai népszerűtlensége ellenére érdemes a kérdést napirenden tartani. Szemben Al Capone és más gengszterek háborúival, ma nem látni, hogy különböző szeszipari cégek vezérigazgatói gyilkosságok segítségével igyekeznének növelni piaci részesedésüket.
A marihuána amerikai és kanadai legalizációja azonban az illegális kereskedelemnél kevésbé bizonyult jövedelmező üzletnek, legalábbis a tőzsdei befektők számára. Bár a szektor tavaly rövid időre a mémrészvényekhez hasonló érdeklődést váltott ki a befektetőkből, azt később keserű ébredés követte. A legnagyobb vagyon felett diszponáló iparági ETF, az AdvisorShares Pure US Cannabis például értéke közel kétharmadát elvesztette idén.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.