Az oroszok meg akarták roppantani, de az ukrán hadsereg egy év háborúskodás alatt felnőtt hozzájuk

Amikor egy éve Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte az ukrajnai inváziót, aligha hitte bárki, hogy elhúzódó konfliktusra kell számítani, az orosz hadsereg túlereje nyomasztónak tűnt. A két hadsereg létszámát és eszközeit bemutató adatok ugyanakkor nem feltétlenül festettek teljes képet a két haderő valós állapotáról. A nominálisan bevethető fegyverek és fegyverrendszerek vagy épp a katonák száma semmit nem mond a hadseregek vezetéséről, moráljáról, logisztikai képességeiről, de a legtöbb összehasonlításban nem szerepeltek olyan, a háború során kulcsszerepet játszó modern eszközök sem, mint például a drónok.

Egy évvel a háború kezdete után már jóval nehezebb megállapítani, hogy pontosan mi is áll a két fél rendelkezésére, ráadásul ez is napról napra változik. Az egyszerű összehasonlítás is egyre kevésbé ad pontos képet, mivel 

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Ukrajna a háború kezdete óta jóval több fegyvert kapott harmadik országoktól, mint Oroszország, ráadásul számos orosz eszköz is az ukránok kezébe került. Nem meglepő, hogy Ukrajna a háború kezdete óta jóval előrébb került a Global Firepower  listáján, amely a világ hadseregeit azok ereje alapján rangsorolja, igaz, az oroszok – másodikként – még mindig jóval előkelőbb pozíciót foglalnak el a sorrendben.

Noha számos nyugati fegyver csak később érkezhet meg a frontvonalakra, a háború kezdete óta Ukrajna már így is több száz tankot – például lengyel T–72-eseket –, páncélozott harcjárművet, 38 amerikai HIMARS rakétavetőt, számos légvédelmi rendszert és más fegyvereket kapott, míg Oroszország leginkább az iráni drónok segítségével erősítette haderejét. Noha Kijevet szövetségesei jóval több fegyverrel látják el, 

Mind a két fél jelentős veszteségeket is szenvedett a harctéren, ám az Oryx összeállítása szerint az orosz veszteségek jóval nagyobbak lehetnek. A magát nyílt forrású hírszerző oldalként meghatározó portál a vizuálisan megerősített veszteségeket listázza mind a két fél részéről, és maga is felhívja a figyelmet arra, hogy emiatt az arányok az ő számaiknál kedvezőbbek lehetnek az oroszok számára. A különbség azonban így is brutális az ukránok javára.

annak ellenére, hogy Ukrajna repülőket végül nem kapott, hiába merült fel már a háború kezdetén, hogy Lengyelország átadja MiG–29-eseit. Ha repülőket nem is, légvédelmi rendszereket kapott bőven Ukrajna, így a beszámolók szerint az orosz légitámadások gyakran az orosz légtérből indulnak, távol az ukrán légvédelmi ágyúktól. 

Az orosz invázió kezdete óta azt is tudjuk, hogy 

mert ezek hiányában a legnagyobb haderő is leáll. Az orosz hadsereg valószínűleg még mindig több embert számlál, és szinte mindenfajta fegyverből többet tud a frontra küldeni, mint az ukránok, ugyanakkor olyan, nem számszerűsíthető területeken, mint a morál vagy a taktikai rugalmasság és a hadvezetés minősége, egyértelműen gyengébbnek tűnik az ukránnál.

Ukrajna szövetségesei bőséges felajánlásokkal támogatják Kijevet, és elég egyértelműen nem kívánják megengedni az orosz győzelmet, miután a 2014-es engedmények sem vezettek békésebb Oroszországhoz, ám kérdéses, hogy a legújabb fegyveradományok mikor érnek a frontra, valamint az is, hogy Kína változtat-e eddigi semlegességén, és elkezdi-e fegyverekkel támogatni Moszkvát. Kijev szövetségesei egyelőre nem kezdték meg a fegyver- és főként lőszerszállítások fenntartásához szükséges termelés felpörgetését sem. Azonban mindeddig tartózkodtak a nagy hatótávolságú fegyverek vagy épp repülők adományozásától is.