Embert próbáló lét a varázslatos orosz északon

Ki, és mégis miért költözik még az északi sarkkörtől is messze feljebb, élhetetlennek tűnő életkörülmények közé? Ha pedig le is telepedik, része marad-e a civilizált világnak? Ebbe a sajátjuktól merőben eltérő világba, életformába is betekinthettek azok az újságírók, akiknek a Roszatom május közepén egy műszaki csodának számító úszó atomerőművet mutatott meg a távoli orosz Pevekben.

Az ásványvagyon a magyarázat

A kisváros a Csukcs autonóm körzetben található, és – ezt nem kell túlgondolni, de – Washingtonhoz sokkal közelebb van, mint Moszkvához. Az 1930-as években azért alapították, mert a Kelet-szibériai és a Csukcs-tenger találkozásánál lévő, mély vízű Csaun-öböl jó kikötőhelynek kínálkozott a térség ásványait elszállító, mélymerülésű hajók számára. Az idők során uránt, aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot, de – mint a helyiek mondják – a periódusos rendszer szinte minden elemét bányászták ott. Pevek jelentőségét ma is a bányászat kiszolgálása adja, éppen emiatt kellett odatelepíteni négy éve a jelentős mennyiségű többletenergiát kínáló úszó atomerőművet, a Lomonoszov Akadémikust (majd további kis atomerőműveket), és éppen ezért bővítik ki hamarosan a kikötőjét. A Lomonoszov Akadémikusról és a Roszatomnak a további kis atomreaktorokkal kapcsolatos terveiről a Világgazdaság a napokban már beszámolt.

Sötét múlt

Az első peveki bányászok kényszermunkások, guláglakók voltak. A városka sokprofilú múzeumjának igazgatója büszkén mesélte, hogy bár Csukcsföld számos településén működtek munkatáborok, az azokban dolgozóknak – akiknek a többsége sohasem tért haza – egyedül Pevekben állítottak emlékművet. A bányászélet a kényszermunka és a zord időjárás miatt egyszerre volt gyötrelmes, ráadásul a csúcsidőszakban 11-12 ezer fős peveki tábort nem is helyben, hanem hetven kilométerre északra alakították ki. 

A kényszermunkások életéről a részben már rekonstruált használati tárgyaikból, korabeli fényképek, más dokumentumok felhasználásával külön szobát rendeztek be a múzeumban.

A gulágok felszámolása után a csukcsföldi bányákban már alkalmazottak dolgoztak, dolgoznak, előbb a szovjet, majd az orosz átlagfizetések sokszorosáért. A felszabadult táborlakók egy része is ott maradt, miután nem volt hová visszatérniük. A munkakörülmények látványosan javultak, az akkor épült első, emeletes, szigetelt lakóházak egy része még most is látható, igaz, csak csupaszan, elhagyatottan. Peveknek nemcsak az üres lakóépületek miatt van némi szabadtéri múzeum jellege, hanem azért is, mert a viszonylag nagy területen kialakított, de mindössze 4500 fős település számos részén kisebb hegyekben halmozódnak a járművek, gépek elmúlt évtizedekből visszamaradt, rozsdás fémvázai. Ezek elszállítására vélhetőleg se idő, sem pénz nincs, de a legnagyobb akadály mégiscsak az időjárás lehet. Az év négy fagymentes hónapját a város építésére kell kihasználni, az épületbontás, fémhulladék-elszállítás csak azután jöhet.

Fűtésben sincs hiány

Pevek energiaellátásról évtizedeken át egy mostanra nyugdíjba készülő szénerőmű, valamint egy hasonlóan agg, mintegy 300 kilométerre lévő atomerőmű gondoskodott, három éve pedig a már említett úszó atomerőmű is. A szénerőmű még ma is okádja a füstöt, amely elszürkíti a havat, bár fűtésben nincs hiány. A kis szállodában – amelyben a Roszatom vendégeit is elszállásolták – nem meleg, hanem szinte forróság fogadta az újságírókat. A fűtőtestek azonnal lecsavarása csak félmegoldás volt: be kellett vetni a helyi légkondicionálót, azaz az ablakok szélesre tárását is az aznap még mínusz 10 fokosnál nagyobb hidegben.

A szél az úr

Nagyjából azonos típusú, gyakran vidám színűre pingált, néhány esetben még hatalmas falfestésekkel is díszített, több lépcsőházas, négyemeletes épületekből áll a város, másmilyen kevés van. Első ránézésre ezért úgy tűnik, mintha Pevekben csak lakóházak lennének, semmi más, de azután a feliratokból kiderül, hogy ezen épületek földszintjén működnek a boltok, bankok, kávézók. A házak kapujai inkább hasonlítanak a tűzvédelmi ajtókhoz, mint az általunk megszokott bejáratokhoz: dupla falú vasból vannak, feltehetően a szinte folyamatos és olyan erős szél miatt, amely egy normál ajtót könnyűszerrel kitépne. A közelgő szélvihar előtt nem véletlenül figyelmeztették az újságírókat arra, hogy bukóra se hagyják nyitva az ablakaikat, mert a szél úgy berántja, hogy még az üvegük is kitörik.

A házak között széles, betonlapokkal kikövezett utakon lehet közlekedni. Bár a helyi buszjárat vonalán igazi buszokat látni, nagyobb számú utast gyakran inkább Ural vagy más típusú teherautó alvázára applikált, kényelmes, de inkább jól szigetelt és fűtött, utastérré formált fémdobozban szállítanak. Ilyen járművel hozták-vitték az újságírókat is, és ennek a busznak az ajtaja is olyan masszív volt, hogy nem fogtak ki rajta a szelek. Játszótér is van bőven, de a hatalmas fagyok és szélviharok miatt nem túl gyakran engedhetik ki játszani a gyerekeket. Ottjártunk egyik napján még iskolaszünetet is elrendeltek a több mint 100 kilométer per órás sebességű szél miatt.

Szinte már csak látványosság a csukcs-életforma

A kis múzeum emléket állít Pevek történetének. Egyik látványos kiállítási darabja az a hatalmas nyomdagép a tartozékaival, amelyen a helyi lapot nyomtatták. Láthatók a szovjet időkből való zászlók, Lenin- és Sztálin-szobrok, képek, használati tárgyak és a bányavállalat munkáját elismerő oklevelek. Lehet gyönyörködni a városka bányáinak kincséből összeállított ásványgyűjteményben, mai művészek alkotásaiban, de még az úszó atomerőmű felépítése, vagy az északi tengeri hajózási útvonal fejlődése is tanulmányozható.

A térség történetéhez hasonlóan a múzeumi kiállítás is a mamutcsontokkal, a sziklákba vésett ősi, csukcs ábrák bemutatásával kezdődik. Az eredeti életformájukkal, a rénszarvastartással lassan felhagyó csukcsok ott bemutatott használati tárgyait, öltözékét nem sokkal később a valóságban is láthattuk egy rendezvény keretében. A helyi kultúrház színháztermében saját zenéjére őseik táncát járta egy kis tánccsoport. Felmenőik viselete azonban már csak jelmezként funkcionált, táncaikat pedig is mindössze az ehhez hasonló kulturális eseményeken mutatják be. 

Mindazonáltal még beléphettünk egy állatbőrből készült, a kedvünkért a kultúrház előtti betonon felállított sátorba, a jarangába. Vörös nyers és sült hallal, lángosszerű kenyérrel, bogyókból készült pazar lekvárral és teával kínáltak minket. És meséltek, meséltek... A szokásaikról, használati tárgyaikról, arról, hogyan öltözködnek, díszítik a ruháikat, milyen hagyományaik vannak, illetve már jószerével csak voltak.

Háromdimenziós modellezés az atomosztályban

Az említett kamasz és a bakfis talán éppen abba a tizenkét osztályos iskolába jár, amelyiket az újságíróknak is megmutatták. Esetleg pont az „atomosztályba”, amelyben a munkaerő-utánpótlásán is dolgozó Roszatom támogatásával többek között kémiát, háromdimenziós modellezést, robotikát és informatikát is tanulnak. Ebbe – ahogyan az iskolának az alapoktatáson felüli többi osztályába is – bármely gyerek ingyen beiratkozhat, pénzébe csak a szaktanárok kifizetése kerül az államnak. Számtalan osztály, azaz mindennapi rendszeres délutáni elfoglaltság, tehetséggondozás közül lehet választani, ideértve több tudományágat, sakkot, művészetet. 

A sportcsarnok felszereltsége is pazar, a tanulók ráadásul naponta kétszer ingyen étkeznek az iskolában. A folyosókon található képeket, falfestményeket Szentpétervárról érkezett művészek készítették.

Pevekben van külön zeneiskola is, de a zeneoktatás hozzáférhetősége nem helyi különlegesség, inkább orosz sajátosság. Azon a megfontoláson alapul, hogy az a fiatal, aki zenét akar tanulni, tanulhasson is, ne csak a felvételiken kirostált legtehetségesebbek. Így később az igazi géniuszokat is nagyobb merítésből lehet kiszűrni, és azoknak is megadatik a zenélés élvezete, akik nem feltétlenül erre a pályára készülnek, vagy alkalmasak.

Sohasem késő megtanulni levelet címezni

Hanem az internet majdnem teljes hiányát megszenvedik a pevekiek. A térerő gyenge, akadozik, a műholdas net pedig drága. Ennek fényében meglepő a postaépületen olvasható KIBER POCSTA felirat. A postán az újságírók feladhatták az ajándékba kapott, úszó atomerőműves képeslapot, de a segítőkész dolgozók előtte elmagyarázták nekik, hogyan kell megcímezni. Ha valaki nem tudná: a feladó balra fel, a címzett jobbra középre, fölötte helyet hagyni a bélyegnek, az irányítószámot pedig nem elfelejteni!

A fő attrakció persze az úszó atomerőmű volt. 

Pedig onnan olyan remek a kilátás a szomszédos szigetre, a partra, és az erőműből kiengedett hűtővízben lubickoló madarakra, hogy már csak egy csésze kávé hiányzott volna az ember kezéből. „Ez munkahely, itt dolgoznak. Aki épp nem dolgozik, az nincs is itt” – reagált a kávézás felvetésére az erőmű megbízott főmérnöke. Nem a vita kedvéért, de akkor mi végett van a hajón konditerem, úszómedence és szauna?

Jegesmedve helyett kóborkutya

„Tegnap járt a város szélén a jegesmedve. Gyakran jön” – mondta a buszvezetőnk, de mi persze három nap alatt egyet sem láttunk. Ráadásul később a tenger jegén baktató farkasról is kiderült, hogy inkább kóborkutya... Nagytestű, hosszú szőrű, de barátságos jószágok, nyilván etetik őket. A város már a tavaszi szaporulatukkal is gazdagabb lett, a kikötő előtti kis téren például öt alomnyi kiskutya futkározott, és nyárilúd csapatok is szép számmal voltak. A sarki fényt azonban lekéstük, mert a nap nem átallott már éjjel is fennmaradni, amúgy kegyelemdöfésként a tíz időzónányi távolságból érkezők jetlagére. A fennmaradó nap másban is ludas volt: miatta tartják világosban a peveki múzeumok éjszakáját.

Egy falat bálnaszalonnát?

A helyi étkezési különlegességekből a jarangában kapott finomságokon felül az utolsó napra jutott: nyers rénszarvashúst és bálnaszalonnát kóstolhattunk. Vásárolhattunk egy sügérfélének a helyi folyóban tenyésző változatából is, amelynek füstölt, de közben csodálatosan omlós volt a húsa.

A tele bolt nem minden

És persze, a bolt. Pevekbe hajóval vagy repülőgépen érkezik minden áru, amit még a környező, például sok száz kilométerre lévő településekre is innen továbbítanak teherautóval a folyók jegén. És igen, minden van, ahogyan az ország más részében, miként Moszkvában is. Kapható importtermék is, a „barátságtalan” országokból is, Magyarországról is (magyar terméket Pevekben mondjuk pont nem kerestünk.) Igaz, a McDonald’s helyét Oroszországban a helyi Vkúszno i Tócska (Finom és kész) vette át, de például a Burger King megmaradt, sok más nyugati márkával együtt. 

Már az is sokatmondó, hogy a továbbra is zsúfolt utakon a néhány évvel ezelőttinél jó néhány ponttal szerényebb, kisebb autók futnak. Fontosabb azonban, hogy – Peveknél maradva – az egész orosz atomholding, sőt, az egész orosz gazdaság azon dolgozik, hogy belföldi berendezésekkel, alkatrészekkel váltsa ki azokat a külföldi termékeket, amelyekhez a szankciók miatt nem fér hozzá. Bár sok „tiltott” áru érkezik kerülőúton, ezekért olyan árat kell fizetni, amelyekről szintén nem állítható, hogy nem érzi meg senki. Amúgy ahhoz, hogy egy magyar állampolgár a moszkvai üzletek kínálatát bogarászva megállapíthassa, hogy semmi sem változott, oda kell utaznia. Közvetlen Budapest–Moszkva járat viszont most nincs, csak Isztambulon vagy Dubajon keresztüli. Remekek a Turkish Airlines és az Emirates szolgáltatásai is, de csöppet drágábbak a Wizz Airénél, és az utazás is tovább tart velük. Nem változott semmi?

Pevekben teljesen képben vannak

Ha a net gyenge is Pevekben, a lakosaihoz eljut minden hír, az életük pedig – bár ez a fentiekből is nyilvánvaló – része Oroszországénak. Legfeljebb nem a világháló, hanem a televízió a fő hírforrás. A hivatalos épületek bejárata fölött, és a város sok más helyén is láthatók például a második világháború végét jelentő, május 9-i ünnep transzparensei, az állami szervezetek vezetőinek irodái falán ott függ az elnök képe, a tévéből dől az ukrajnai háború. Ám miközben a második világháborúba – amelyben a szovjet részvételt Nagy honvédő háborúnak nevezték – a kis lélekszámú Pevekből nem hívtak be senkit (tőlük ehelyett a hadsereg kiszolgálását várták), most kivittek az ukrán frontra csukcsföldieket is. A helyi Csukotka hírügynökség rendre beszámol a térség odaveszett katonáiról. Volt, akinek szobrot is emeltek, a helyi kórházban lábadozó sebesülteket pedig diákcsoportok látogatták meg.

Pár hónapra tervezett a polgármester, de ott ragadt

Szintén a hírügynökség írt a helyi problémákról, fejlesztésekről, amelyeket a térség megbízott kormányzójának minapi látogatása alkalmából vettek sorra. Ezek közé tartozik, hogy bővíteni kell a lakásállományt, akár az elhagyott épületek felújítása árán is, számos házat kell korszerűsíteni, de a repülőtér kifutópályáját már javítják. Ráncfelvarrás vár a postára, az egyik óvodára, a múzeum épületére és a körzeti kórházéra, az utóbbira már csak azért is, mert 

Keresnek forrást egy új élelmiszerfeldolgozó építésére is, főként vadhús, hal, füstölt és szárított termékek számára. A város fejlesztésébe beszáll a Roszenergoatom, amely az úszó atomerőművet építette. Tavaly két városi autóbuszt és diagnosztikai berendezéseket vásárolt a csauni körzeti kórháznak, pénzt különített el egy peveki egészségjavító komplexum építésére és lakóépületek díszítésére. Jelenleg az Orosz Egyház Szent Mártírjai és Hitvallói ortodox temploma épül.

Pevek Oroszország legészakibb városa, és a negyvenedik legészakibb települése. Fél éven át sötétségbe borul, telente természetes a 40 fokos hideg és a viharos, jeges szél. A szél megmarad a mindössze olvadást és némi enyhülést, fehér éjszakákat hozó rövid nyáron is, legfeljebb nem jeges. A városka öblében aligha lehet fürdeni, és bár van egy fürdője, nem vált turistaparadicsommá. Mégis életre szóló emlékekkel tér onnan haza, aki egyszer ott járt. 

Az ő kezdeményezése volt például a szálloda előtti tengerparti részen kialakított strand is a napozóteraszokkal. A kikötőben található, és nyáron működő szökőkút mellett alighanem ez a világ legészakibb strandja. Lépcső vezet róla a tengerbe, ha valakinek esetleg kedve támadna a ritka 25 fokos nyári melegben megmártózni a stabilan 4 fokos tengerben…

Aki pedig még egy remek filmes beszámolót is megnézne Pevekről és a Roszatom által szervezett szakmai programról, annak jó szívvel ajánlom Kázmér Viktor és Molnár Tibor összeállítását.