Állóháború: félő, hogy elpárolog Ukrajna mögül a nemzetközi támogatás, főleg, ha Trump visszatér a Fehér Házba
Oroszország fogcsikorgatva vált energiaellátási rendszere, egyik legfőbb bevételi forrása keletre fordításával. Egyelőre nem látni kritikus, az összeomlással fenyegető tényezőket, számokat a gazdaságban, noha az infláció jelentős mértékű, drámaian visszaesett az export az idei második negyedévben, és újabb alapkamat-emelések lehetőségére célozgatnak Moszkvában. A politikai barométerek hosszú, elhúzódó Ukrajna-válságot, befagyasztott konfliktust (NATO-nyelven low-intensity conflict) jeleznek – ami Oroszország érdekeit szolgálja. Amíg ez tart, Kijevet aligha veszik fel a NATO-ba és az EU-ba. Ezzel (ideiglenesen ugyan, de) teljesül Moszkva legfontosabb alapcélja: Ukrajna zűrzavaros ütközőövezetté alakításával lefékezni a NATO keleti terjeszkedését.
Mit foglalhat magában a középtávú (három-öt éves) időhorizont Oroszország sorsát érintő változása? A konzervatív think-tank, a GIS három lehetőséget mérlegel: 1. Hirtelen összeomlás. Ez a kérészéletű Prigozsin-lázadás kimenetele ismeretében aligha valószínű. 2. A Kreml-elit egy része megpuccsolja Putyint. Mi van, ha a puccsisták egy a putyini rendszernél sokkal rosszabb változatot hoznak? Milyen kockázatokkal jár a nemzetközi biztonságra nézve az egyik nukleáris szuperhatalom rendszerének megpuccsolása? 3. Lassú szétesés – ez a legvalószínűbb változat a GIS szerint. Ahogy az elhúzódó Ukrajna-válság, a háború akár befagyott konfliktussá alakulása hat a nyugati koalícióra, úgy hathat az orosz birodalom belső viszonyaira, felerősítve a régiók engedetlenségét, a széthúzást.
A Chatham House (CH) elemzése, a londoni think-tank felvázolt, hétpontos csapdarendszere egyfajta értelemben a putyini rendszer ideológusa, Alekszandr Dugin elméletét igazolja. A kiindulási alap, ami a CH szerint cáfolandó:
veszélyesebb, ha Moszkva alulmarad Kijevvel szemben a háborúban, mint fordítva.
Ezek a félelmek, amelyeket Oroszország önmagukat nyíltan vállaló tapsolói hangoztatnak, az első világháború végére, a lezáró versailles-i szerződésre mint tanmesére utalnak
– írja az ötödik pontot kibontó Keir Giles a Nyugat, a NATO egyik legismertebb Oroszország-szakértője. „Oroszország veresége nem vezet egy új 1939-hez, mert már ott vagyunk – Oroszország ugyanazt az utat járta meg, mint Németország 1919 után, beleértve, hogy Moszkva megteremtette a saját »hátba döftek bennünket« mítoszát” – írja Giles, akaratlanul is párhuzamot vonva a nácizmus Dolchstoss-mantrája, Adolf Hitler és Vlagyimir Putyin között (amit egyes cikkírók a csupa kisbetűs „putler”, azaz a két politikus nevének összevonásából adódó szóval próbálnak kifejezni).
Azaz az ebből eredeztethető egyik következtetés: második világháborús típusú koalíciós összefogás kell az új „tengelyhatalmak” (Oroszország, Belorusszia, Észak-Korea és esetleg Kína) ellen. Ami termonukleáris világégésbe torkollhat, tekintve, hogy Oroszország, Kína és Észak-Korea nukleáris fegyverpotenciálja, beleértve a stratégiai hordozóeszközöket is, nagyjából egyenlő a Nyugatéval (USA, Franciaország, Nagy-Britannia).
Ám a Nyugat (beleértve Japánt, Dél-Koreát) láthatóan nem képes mozgósítani a világ nem nyugati részét (Global South rá az új keletű szó, amely leginkább a fejlődő világot fejezi ki) a Peking–Moszkva–Minszk tengely ellen.
Alekszandr Dugin az idei nyári Pétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon (PMEF) három forgatókönyvet vázolt fel. Az első a kapituláció, ha Oroszország a globalizáció útját követi. Ez a pusztulásával jár – írja. Az importhelyettesítés (a második verzió) sem vezet messzire, teszi hozzá, mert a megújulás forrása külföldön van. Dugin a harmadik útban, az „orosz világ” felépítésében látja a kiutat. „Ha szuverén civilizációt építünk, létrehozhatjuk a saját, nem evilági Oroszországunkat, amely csak önmagával mérhető össze.” Oroszországnak 2040-re teljes mértékben a Nyugattal ellentétes pályára kell állnia.
Mi az egyik irányba megyünk, a Nyugat a másikba. Az oroszok megteremtik az évszázadokra szóló »jó dolgok birodalmát«
– summázza.
Mondandója összecseng Kim Dzsongun észak-koreai diktátoréval, aki korábban bejelentette: országa felkészül a nyugati szankciókkal való tartós együttélésre. Frank Aum, az amerikai békeintézet főelemzője mondja a Moszkva–Phenjan kapcsolatokról: „Két lator államról van szó, amelyek esetében természetes, hogy keresik az együttműködést.” Ehhez a laza csoporthoz rendeli Sydney Seiler, az amerikai hírszerzés Észak-Korea-szekciójának frissen nyugdíjba vonult vezetője a hasonló cipőben járó Iránt és Kínát. „Nem becsülném túl a fentiek jelentőségét, nem beszélnék apokaliptikus geopolitikai átrendeződésről” – teszi hozzá Seiler. Mindenesetre nyugati források szerint Kim Dzsongun páncélvonatával Vlagyivosztokba készül, ahol Vlagyimir Putyinnal találkozik. A fegyverszállítás (koreai tüzérségi lövedékektől oroszországi atom-tengeralattjárókig) lehet a fő téma a találkozón, amelynek hírét a Kreml nem erősítette meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.