Amerika kétszer is meggátolta a békét Ukrajnában a szakértő szerint

Továbbra is a Nyugat felelősségének látja az Ukrajna ellen indított orosz inváziót John Mearsheimer amerikai politológus, a realista irányzat elismert szakértője, aki szerint az Egyesült Államok a harcok kitörése óta már kétszer is megakasztotta a békefolyamatot Kijev és Moszkva között.

Mearsheimer minderről novemberben beszélt egy Lex Fridmannak adott, több mint háromórás podcastinterjúban. A beszélgetést a Magyar Nemzet írása foglalta össze, melyből többek között kiderül, hogy a szakértő szerint hamis a nyugati propaganda által a háborúról felvázolt kép, mely szerint annak oka Vlagyimir Putyin orosz elnök imperialista politikája.

A politológusprofesszor szerint még arra sincs bizonyíték, hogy Oroszország el akarta volna foglalni Ukrajna egészét, arra meg pláne nincs, hogy azt további, Európa elleni támadások követték volna. Erre szerinte a bizonyíték, hogy 

A beszélgetés során Mearsheimer kitért arra is, hogy az amerikai kormány 2022 márciusában közbeavatkozott a Törökországban zajló, Recep Tayyip Erdogan török elnök és Naftali Bennett akkori izraeli miniszterelnök közvetítésével zajló béketárgyalások megakasztása érdekében, melynek fókuszában a NATO lehetséges ukrajnai terjeszkedése állt. A professzor felidézte: Bennett beszámolója szerint nem sokkal azelőtt szabotálták el az egyeztetéseket, hogy a felek megállapodásközeli helyzetbe kerültek.

Szóba került az is, amikor tavaly ősszel a harkivi és herszoni ukrán offenzívák sikere után Mark Milley tábornok, az amerikai haderő vezérkari főnöke vetette fel a lehetőséget a béketárgyalásokra, ám Mearsheimer szerint a Fehér Ház gyorsan leállította a tábornok kezdeményezését. Ezért véleménye szerint a Nyugatot komoly felelősség terheli az Ukrajnában máig dúló háborúért, sőt elmondása szerint a háború oka is a NATO terjeszkedése.

A szakértő emlékeztetett az Egyesült Államok által követett Monroe-doktrínára: eszerint semmilyen hatalomnak nem engedik, hogy szövetséget kössön valamely szomszédjukkal és ott komoly katonai erőt állomásoztasson. Mint mondta, erről szólt a kubai rakétaválság 1962-ben, amikor az USA világossá tette: nem fogják tétlenül nézni, ahogy a Szovjetunió atomrakétákat telepít az amerikai partoktól néhány tíz mérföldre.

Ezt bizonyítja az is, hogy amikor 2008-ban felmerült az ukrán és a grúz NATO-csatlakozás kérdése, Oroszország háborút indított Grúzia ellen, ami jelzés volt Moszkva részéről, hogy a NATO további bővítését nem hajlandó eltűrni. Mearsheimer szerint ekkor kellett volna a Nyugatnak megértenie, hogy a katonai szövetség bővítésének további erőltetése katasztrófához vezet, ám nem ez történt, noha 

Az ukránok nyugati orientációjának további erőltetése vezetett aztán 2014-ben az első ukrajnai válsághoz, ám ez sem vezetett irányváltáshoz nyugati részről, ezért a professzor szerint a háborúért a Nyugatot és nem Putyint terheli a felelősség.

Mearsheimer szerint a Nyugat stratégiája az volt, hogy Ukrajnát a liberális demokrácia egyfajta bástyájává teszik, aminek a NATO-tagság mellett az Európai Unióhoz való csatlakozás és a színes forradalom is feltétele volt, azonban az oroszok világossá tették, hogy ezt nem tűrik el. Ez az orosz igény a szakértő szerint jogos, miután Oroszországot számos invázió érte a 19. század óta, és az amerikai vezetők azért nem képesek ezt megérteni, mert az Egyesült Államokat óceánok választják el a többi nagyhatalomtól.

A háború végéről szólva Mearsheimer nem tudott megnyugtató választ megfogalmazni, de úgy vélte, hogy az egy ponton, talán tűzszünettel véget ér, ami után befagy a konfliktus, ám a helyzet azt követően sem lesz stabil. Ekkor ugyanis az ukránok és a Nyugat az oroszok gazdasági pozícióit próbálják majd aláásni, míg az oroszok a nyugati egység megbontására törnek majd, így folyamatosan fennmarad az eszkaláció kockázata.

Éppen ezért a politológus nem látja esélyét a béketárgyalásoknak sem a közeljövőben, és az ukrán EU-tagságot sem néznék jó szemmel szerinte az oroszok. Szólt arról is, hogy Putyin bukásának nem sok az esélye, és valószínűsítette, hogy ha ez bekövetkezne, csak egy még keményvonalasabb orosz vezető kerülne hatalomra.