Majdnem diplomáciai vihart kavart egy amerikai tudós az Egyesült Államok és egyik legszorosabb szövetségese, az Egyesült Királyság között. Michelle Francl, a Bryn Mawr College kémiaprofesszora ugyanis addig kutatott, míg rájött, mitől lehet tökéletes egy csésze tea. A következtetése: egy csipetnyi só a megoldás.
A tökéletes tea receptjét a héten megjelent könyvében ismertette, amelyet a Royal Society of Chemistry adott ki Áztatás: a tea kémiája címmel.
A bostoni teadélután óta nem kavarta fel ennyire a tea és a sós víz vegyítése az amerikai–brit kapcsolatokat, ironizált beszámolójában az AP hírügynökség. Az ötlet felháborodást váltott ki a teakedvelőkből Nagy-Britanniában, ahol a közkeletű sztereotípiák szerint az amerikaiak kávéimádók, és ha készítenek egyáltalán teát, akkor azt mikrohullámú sütőben teszik.
„Ne is említsétek nekünk a sót” – írta az X közösségi oldalon a Debrett etikett-tanácsadó.
Az amerikaiakat illető sztereotípiát nyilván az Egyesült Államok londoni nagykövetség dolgozói is ismerik, és azonnal
közleményt adtak ki, hogy megnyugtassák a felháborodott briteket.
„A tea a bajtársiasság elixírje, szent kötelék, amely egyesíti a népeinket. Nem nézhetjük tétlenül, hogy egy ilyen felháborító javaslat fenyegesse különleges kapcsolatunk alapjait. Ezért szeretnénk biztosítani az Egyesült Királyság jó népét, hogy az elfogadhatatlan ötlet sót adni a britek nemzeti italához nem az Egyesült Államok hivatalos politikája. És soha nem is lesz az. Egyesüljünk hát az áztatás szolidaritásában, és mutassuk meg a világnak, hogy összetartozunk, ha a teáról van szó. Az amerikai nagykövetség ezentúl is a helyes módon készíti majd a teát – mikrózva” – írták az X-en.
„Ki gondolta volna, hogy az amerikaiaknak van humorérzékük. Senki” – viccelődött a közleményt ismertetve a Sky News brit hírtelevízió műsorvezetője.
Bár Francl hangsúlyozta a BBC-nek nyilatkozva, hogy természetesen nem akart diplomáciai incidenst okozni, a könyve három évnyi kutatás és kísérletezés eredménye. Megvizsgálta a teában található több mint 100 kémiai vegyületet, és a kiadó ismertetése szerint „a kémiai ismereteket felhasználva tanácsokat ad, hogyan készítsünk el a legjobbat”.
Francl szerint egy kis mennyiségű só hozzáadásával – ami nem elég ahhoz, hogy érezzük az ízét –
a tea kevésbé tűnik keserűnek, mert „a nátriumionok blokkolják a keserű receptorokat a szánkban”.
Azt is javasolja, hogy a teát előmelegített edényben készítsük el, a filtert rövid ideig, de erőteljesen keverjük, és a hő megőrzése érdekében rövid, tömött bögrében tálaljuk. A tejet pedig a tea után kell a csészébe tölteni, nem pedig előtte – ez egy másik kérdés, ami gyakran megosztja a teakedvelőket.
Az egyik legfontosabb tanácsa: soha, de soha ne melegítsük a teavizet mikróban. „Úgy kevésbé egészséges és az íze sem olyan jó” – állítja a professzor.
A végén teahab képződik a felszínen, és ez a hab tartalmazza az antioxidánsok és ízanyagok egy részét. Az amerikaiaknak valóban szörnyű szokásaik vannak a teakészítésben
– ismerte el.
A britek viszont nagyon komolyan veszik a teájukat, becslések szerint naponta százmillió csészével isznak meg belőle az Egyesült Királyságban, emlékeztetett a BBC.
Így nem csoda, hogy valósággal felrobbant Francl internetes levelesládája a hír megjelenése után. „Reméltem, hogy nagy lesz a könyvem iránt az érdeklődés, de arra nem számítottam, hogy felkelek ma reggel és azt látom, hogy egy csomó ember beszél a sóról a teában” – vallotta be.
Azt kérte a teakedvelő britektől, hogy legyenek nyitottak, kísérletezzenek, ahogyan ő is tette. Frankl egyébként amerikai létére tízéves kora óta szereti a teát, akkor készítette el neki az első csészével az édesanyja.
A tea megbolondítása sóval egyébként egyáltalán nem új ötlet, sőt: már egy VIII. századi kínai kéziratban is említik, márpedig a kínaiak is tudnak ezt-azt a teáról.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.