A francia szenátus támogatta Emmanuel Macron kétoldalú biztonsági megállapodását Ukrajnával

A francia szenátus március 13-án elsöprő többséggel támogatta a Párizs és Kijev közötti biztonsági megállapodást, miután azt egy nappal korábban a parlament alsóháza is jóváhagyta. A szenátorok négyórás vita után szerda este megszavazták a Franciaország és Ukrajna közötti megállapodást: 293 szenátor szavazott igennel, 22 pedig nemmel.

Volodimir Zelenszkij február 16-án Németországba, majd Franciaországba utazott, hogy mindkét féllel kétoldalú biztonsági megállapodást írjon alá. Utazásainak és a szerződéseknek a célja az volt, hogy pótolja a kieső amerikai fegyverszállítmányokat. Egy héttel később Emmanuel Macron már arról kezdett beszélni, hogy nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy a nyugati országok katonákat vezényeljenek Ukrajnába. Azóta a francia elnök többször tett hasonló kijelentést, jelezve, hogy szerinte elérkezett az idő, amikor nem lehet határt szabni az ukránok támogatásának. A NATO-tagországok többsége egyáltalán nem ért ezzel egyet.

Pénteken Berlinben találkozik a francia, lengyel és német kormányfő, mivel egyre nagyobb a feszültség a németek és a franciák között. Egy, a Politicónak nyilatkozó német diplomata szerint Donald Tusk lengyel miniszterelnök még a nap folyamán csatlakozik a francia és a német vezetőkhöz, ami a „weimari háromszög”, első találkozója lesz, mióta Tusk decemberben ismét lengyel miniszterelnök lett. A vezetők a találkozót az egység demonstrációjának szánják, miután a francia–német súrlódások Ukrajna miatt nyílt viszálykodássá fajultak.

A német és a francia vezető kétoldalú megbeszélést tart pénteken Berlinben a Tuskkal való háromoldalú csúcstalálkozó előtt – mondta Olaf Scholz szóvivője, Steffen Hebestreit egy szokásos, március 13-i sajtótájékoztatón. Scholz és Macron „hosszan beszéltek egymással telefonon” az elmúlt napokban – mondta Hebestreit.

A kancellár azonban nem változtatott álláspontján a Taurus rakéták szállításával kapcsolatban. Scholz úr azzal érvel, hogy a nagy hatótávolságú rakéták bevetése közvetlenül bevonná a német katonákat a konfliktusba, és ezért az eszkalációt kockáztatná.