Ezer apró vágás – Ukrajnában ezt a taktikát alkalmazza Moszkva

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a minap Törökországban ismét elutasította, hogy országa képviselői leüljenek az oroszokkal egy esetleges tűzszünet megtárgyalására, majd a béketárgyalások megindítására. Az ukrán vezető álláspontja logikus: csak az ukrán katonai győzelem elfogadható. Az esetleges vereségre még gondolni sem lehet. 

Közben keleten-nyugaton a szakértők tanakodnak, mire megy ki a mindinkább túlerőbe kerülő Oroszország taktikája a gyengülő, lőszer- és emberhiánnyal küszködő Ukrajna katonai legyűrésére. Emlegetik a kínai császárság idejében elhíresült „ezer apró vágás” taktikát, amellyel végleg kivéreztethetik az ukrán hadsereget és az orosz erőforrás-veszteségek minimalizálásával a lehető legnagyobb előrehaladást érik el a frontokon. A keletiek (a nyugatiak egy részével együtt) abból indulnak ki, hogy az idő Oroszországot segíti és a Moszkva szempontjából remélt kedvező változások – a 61 milliárd dolláros amerikai segély elporladása a washingtoni Kongresszusban, az idei európai parlamenti választások kimenetele és Donald Trump ismételt elnöki székbe kerülése – megkönnyítik az új európai és globális status quo megformálását.

Lassú kivéreztetés

Ukrajnában ezzel az „ezer apró vágás” taktikával magyarázzák az orosz csapatok lassú haladását, az erődítményekkel nehezített donyecki, luganszki frontszakaszokon a csigatempójú előretörést. Valerij Sirjajev, az orosz ellenzék egyik gyakran idézett katonai elemzője mondja: Moszkva egy-másfél év alatt szét akarja zilálni Ukrajna haderejét.

„Önöknél (Ukrajnában) mindig is jellemző lesz az idő- és erőforrás-hiány, ami a katonai-ipari komplexum (Vojenno-Promislennij Komplex – VPK) és magának a haderőnek a kivéreztetésével jár. Ilyen körülmények közepette végbemegy a teljes katonai struktúra lassú, szinte észrevétlen leépülése. Aztán, miként a súlyos betegségben szenvedő embernél, más bajok is megjelennek, maguk alá gyűrik a szervezetet. Ezt a taktikát nevezik az ezer apró vágás módszerének, amikor a sokkal erősebb ellenfél nem siet gyors, nagy erejű csapást végrehajtani (ami önmagának is súlyos veszteségekkel járhatna),

– jellemzi Sirjajev az orosz haderő módszereit a Kijevből és az országból – miként Oroszországból is – kitiltott, ukrán ellenzéki hangoknak is fórumot adó ctrana.ua-n.

Kijevet elfoglalni veszélyes

Ugyanakkor Moszkva átgondolatlannak tűnő katonai lépései gyakran zavarba ejtik a kijevi és a nyugati szakértőket. Például az oroszországiak miért erőltetik továbbra is még a Donyeck-Luganszk körzetében, a 2015-2022-es időszakban az ukrán kormányerők által kiépített erődrendszerek elleni, nagy véráldozattal járó apró, naponta néhány száz métert, esetleg egy-két kilométert előretörő műveleteket? Amikor a szárnyakon, északon, avagy délen sokkal kisebb ellenállásba, kiépített védvonalakba ütköznének.

Emlékeztetnek rá, hogy 2022 februárjában, az oroszországi támadás kezdeti napjaiban Gosztomelben, az Antonov-repülőgépgyár repülőterét, 3500 méteres, a legnagyobb gépeket fogadni képes kifutópályáját a helikopterekkel odaszállított SzpecNaz katonák pillanatok alatt elfoglalták. De a művelet célja: szállítógépekkel reguláris egységek, tüzérség, páncélosok Kijevbe szállítása nem valósult meg. Az okok máig tisztázatlanok.

Ukránokkal Európa ellen?

A második legveszélyesebb forgatókönyv: Ukrajna déli, tengerparti részeinek elfoglalása. Ezt a feltételezések szerint a három nagyváros, Dnyipro, Zaporizzsja és Herszon elfoglalásával, a Dnyepr folyó jobb partjáról indítanák. Herszontól a távolság Mikolayiv hadiipari központon, katonai támaszponton át a romániai, transznisztriai határig alig háromszáz kilométer, jól kiépített úthálózat és viszonylag kevés katonai erődítmény jellemzi.

Alekszej Aresztovics, az ukrán elnök ma már kegyvesztetté vált korábbi barátja, bizalmasa szerint ha Moszkva legyőzi az ukránokat, akkori a kijevi seregből ukránokat sorozhat be a Nyugat-Európa ellen indítandó offenzíváját végrehajtó hadseregébe. Aresztovics azt mondja, hogy az ukránok (800 ezer fő) kényszer-besorozása az oroszországi hadseregbe alapvetően megváltoztatja az erőviszonyokat. 

Egy esetleges oroszországi katonai győzelem esetén a NATO-nak a szervezet keleti határain, a Moszkva által elindított, erősen feltételezett „La Manche Hadműveletben” 410 ezer orosz, plusz 800 ezer ukrán katonával kellene szembenéznie. 

Az viszont kétségtelen, hogy Finnország és Svédország NATO-csatlakozásával az orosz fegyveres erők területi besorolását újraszervezik, létrehozzák a „Leningrádi és a Moszkvai Katonai Körzetet”, megerősítik az északi haditengerészeti támaszpont-, hadiipari városok, mindenek előtt Murmanszk védelmét.