Ukrajna mellett a világ más részein is, például Afrikában, élesben folyik a kelet–nyugati kiszorítósdi, a területek újrafelosztása. Magyarország – noha mellékszereplőként – eme folyamatok részesévé válhat, ezúttal Afrikában.
Oroszország Afrika Szahel-övezete felől nyomul, Kína csendes, elsősorban gazdasági támogatásával az egykoron francia gyarmati – ma nyugati – régió feletti ellenőrzés átvételéért, a befolyás kiterjesztéséért. Egy elképzelés szerint mintegy 200 fős katonai kontingenst küldhetünk Csádba, hogy támogassa az ottani fegyveres erők kiképzését, az iszlamista erők elleni fellépést és a potenciális migránsok problémáira a helyi megoldást a roppant instabil országban. Budapest a végleges döntést a katonai kontingens állomásoztatásáról a Csádban május 6-ra kiírt választások után hozza meg, miután tárgyalt az új kormánnyal. A helyzetet bonyolítja, hogy Yaya Dillo, a jelenlegi ideiglenes elnök unokatestvére, az ellenzék vezetője idén februárban egy katonai összecsapásban életét vesztette.
A Csádban maradt, legalább egy zászlóaljnyi francia katona szálláshelye körül, a n’djamenai nemzetközi repülőtér mellett helyeznék el a magyarokat, miután egy 2024. áprilisi döntés szerint kitették a szűrét a mintegy száz amerikai katonának is, mivel a hatóságok szerint
nem tudják bizonyítani, milyen alapon tartózkodnak az országban.
Nigerből (fontos amerikai drónbázisával, uránbányáival együtt) és a szomszédos Csádból kiszorulnak a nyugatiak, „mivel mindkét ország partnerséget épít ki Oroszországgal” – írja a The New York Times.
Hogy került a csizma az asztalra, hogy kerülnek a magyarok Csádba, amit a legtöbb honfitársunk még a térképen sem tudna elhelyezni, és amely országgal korábban minimális kapcsolataink voltak? Először is
ez a felkérés, akármilyen formában is történt, komoly nyugati elismerést jelent a magyar diplomáciának és a honvédelemnek.
A csádi misszió ötlete – hallani budapesti diplomatakörökben – nem a karmelita kolostorból és nem is a Balaton utcából származik. Feltételezhetően amerikai jóváhagyással, francia megkeresésre vállaljuk el a feladatot. A nem Budapest hibájából meghiúsult, 16 európai NATO-tagot plusz az EU-t magában foglaló, nyugat-afrikai Takuba-Barkhane misszióban (az események negatív alakulásában döntő szerepet játszott a Wagner csoport), a Szahel-övezeti mali területén – francia kezdeményezésre – magyar katonák is részt vettek volna. Tudomásunk szerint
a Takuba-Barkhane misszióban részt vevő néhány kelet-közép-európai NATO-tag közül csak a magyarok kaptak felkérést a csádi misszióra.
Talán szerepet játszhatott a partnerkiválasztásban, hogy a NATO szilárd tagja, Magyarország gyakorlatilag egyedüliként „beszélő viszonyban” van Oroszországgal, ami adott esetben jól jöhet a Moszkva kapcsán több vasat is a tűzben tartó franciáknak, a Nyugatnak. (Erről megkérdeztük a külügyi-külgazdasági, illetve a honvédelmi tárca illetékeseit, amint választ kapunk, közöljük.) Budapest különleges „moszkvai kapcsolata” a csádi házigazdák számára is emelhette Magyarország vonzerejét.
Csád afrikai központi földrajzi helyzeténél fogva kiemelt szerepet játszik a szomszédos Szudánban és Líbiában zajló, polgárháborús jellegű összecsapások kezelésében. Az Egyesült Arab Emirátusok amerikai értesülések szerint innen támogatja „az egyik felet” a szudáni harcokban. Délen pedig ott van a Közép-afrikai Köztársaság, amely a minap támaszpontot ajánlott fel a Putyin-rendszernek – miután legalább féltucatnyi hadúr, helyi potentát fegyveres szervezete ácsingózik a hatalomra és a vele járó pénzre, a mérhetetlen ásványkincsek kínálta bevételekre. Ezek északon, a csádi térségében állomásoznak, és fenyegetik Csád biztonságát.
Moszkva kényszerűségből lovat váltott, és emiatt építi a déli szomszéddal a kapcsolatokat. Pedig Csád ideiglenes elnöke, Idriss Muhammad Deby idén év elején még Oroszországban járt, és Vlagyimir Putyin elnökkel is tárgyalt. Az elmúlt hetekben a kulisszák mögött viharos események történhettek, az oroszokat kipenderítették Csádból.
Moszkva is több vasat tartott a tűzben,
és abban a percben átváltott Csád déli szomszédjára, a Közép-afrikai Köztársaságra, amely örömmel fogadta a „nagy testvért”, és még katonai bázist is felajánlott Putyinéknak. Ahova az oroszországi vezetés a híresztelések szerint vélhetőleg a Kreml által betört, négy egységre szétszabdalt Wagner zsoldoscsapatok – ma Redut-harcosok, az Africa Corps (Afrika-hadtest) – egy alegységét telepíti.
Csádot mindkét fél tömte fegyverekkel. Légierejében szovjet Szu-25-ös „repülő tankoktól” amerikai C-130-asokig, hadseregében szovjet T-55-ösöktől kínai 59G harckocsikig sok minden van. Dél-afrikai források az Adji Kossei katonai légibázison (a csádi főváros polgári repülőtere mellett, ahol a magyarok tervezett körlete is lenne) fényképfelvételeket készítettek a drónvilágban nagyméretűnek számító, 750 kilogramm hasznos terhet elbíró török gyártmányú, de csádi felségjelű, két turbólégcsavaros motorú Aksungur hírszerző-felderítő-megfigyelő (ISR) és csapásmérő, pilóta nélküli repülőgépről, bizonyítandó, hogy a versenytárs
Törökország érdekelt az ottani hadsereg korszerűsítésében.
A Csádnak szállított Aksungur fel van szerelve MAM-L 15 kilométer hatósugarú irányított bombákkal és egy Hensoldt Argos II. elektrooptikai kamerabeállító berendezéssel.
Még átfedések is vannak a magyar és a csádi hadsereg felszerelésében, mindkét testületben szerepelnek az Ejder Yalcin páncélozott csapatszállítók (Csádnak 20 darab van belőle, Magyarországon Gidrán néven licencgyártása indult). Csád emellett jó néhány Bastion páncélozott szállító járművet kapott a franciáktól, továbbá Washington 2020–2021-ben csaknem száz darab (izraeli-amerikai) MDT David könnyű páncélozott járművet adott át az afrikai államnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.