Ugyan Robert Fico nemrég újra megválasztott szlovák miniszterelnök állapota stabilizálódott, és nagy valószínűséggel túléli a merényletet, a hivatalos tájékoztatás akadozása, az ellentmondó hírek rámutatnak arra, hogy egy erős vezető átmeneti „kiesése” mekkora zavart okoz a nem egészen 5,5 milliós ország politikai rendszerében.
A merénylőt azonnal elfogták, és csütörtök reggelre azt is megtudtuk, hogy egy 71 éves lévai költőről van szó, és egy félkatonai szervezet támogatója-tagja, aki legálisan tartott fegyvert. A közvélemény számára egyértelművé vált, hogy a Robert Kalinák védelmi miniszter veszi át a miniszterelnök feladatait Fico felépüléséig.
Sok más egyéb mellett egy este, és
egyetlen éjszaka alatt reflektorfénybe került az európai politikai megosztottság kérdése is.
Sok testőr, és biztonságpolitikai szakértő szerint amatőr módon dolgoztak a szlovák miniszterelnök testőrei, ugyanis nem megfelelően reagáltak a lövésekre. Már önmagában az is nagy
kockázatot jelent, ha egy vezető közszereplő az őt váró, vagy éppen ellene tiltakozó tömeghez közel megy, kezet fog a civilekkel,
barátságosan megsimogatja az őt ünneplő nyugdíjasok, kisgyerekek fejét, és a „nép fiaként” jár a tömegben. A helyzet a testőrök „rémálma”, a politikusok mégis szeretik ezt a szituációt, ugyanis igazi „lájkvadász” képeket lehet ilyenkor készíteni velük, miközben közvetlenségüket erősíti.
A szlovákiai politikai kultúrában ennek egyébként nagy hagyomány is van, arról nem is beszélve, hogy a sokat támadott, hajdan korrupciós ügyek, és egy újságíró és menyasszonyának meggyilkolása miatt a miniszterelnökségről lemondó Fico most a nagy visszatérő, Pozsony erős embere. Mielőtt az eredetileg szociáldemokrata SMER elnöke néhány hónappal ezelőtt ismét megszerezte a hatalmat
tétlen kisebbségi kormányok váltották egymást,
ugyanis hamar elpárolgott az érdemi támogatás Igor Matovic mögül. Matovic 2021 márciusi lemondása óta ő nagyjából politikai bűnbakká vált, és az OLANO vezetőjének népszerűsége is a mélybe zuhant.
Azóta Eduard Heger vezette kisebbségi kormány állt az ország élén, ugyanakkor sok eredményt nem tudott felmutatni.
A politikai megosztottság erősödött, ebben a „zavaros vízben” a társadalom fogékony volt a Brüsszelt kritizáló és az ukrajnai támogatás megnyirbálását is kilátásba helyező Fico populista üzeneteire.
Az ország megosztottságát jól jelzi, hogy a SMER vezetőjének visszatérésekor sokan temették a szlovák demokráciát, míg mások éljeneztek, mondván: végre ismét egy erős kezű vezető áll az ország élére, és véget ér a politikai-gazdasági tétlenkedés.
Nagy a szakadék Szlovákián belül a béreket tekintve is: az előző évekhez hasonlóan 2023-ban is Pozsony megyében (1751 euró) volt messze a legmagasabb, a nyugati megyékben 1300 euró feletti volt az átlag (a merénylet helyszíne, Nyitrabánya is itt van), az örök sereghajtó keleti Eperjes (Presov) megye mutatója 1111 euró volt.
A merénylet helyszíne, Nyitrabánya inkább az ország nyugati, relatíve tehetősebb részéhez tartozik, és nem utolsósorban
Fico fellegvára. A szeptember 30-i választáson a szavazatok 33 százalékát szerezte meg itt,
ami közel kétszerese a legközelebbi riválisénak. A 16 ezres bányaváros gazdaságilag megszenvedte a kommunizmus végét, és Csehszlovákia felbomlását, de azóta magára talált.
Bár Szlovákia úthálózata nem igazán fejlett, az utóbbi évtizedben a turizmus is húzóágazattá vált az országban. Igyekeznek kihasználni a – többségében még a Magyar Királyság részeként – felépített várakat, templomokat, műemlékeket. Emellett fejlesztik a tátrai sícentrumokat, és a szálláshelyek kínálata is egyre változatosabb. Az ország eközben munkaerőhiánnyal is küzd (a munkanélküliség 5 százalék körüli).
A vásárlóerő évtizedes viszonylatban nagyot ugrott előre, persze törésekkel, az egy évvel ezelőtt 12 százalékos infláció mostanra 2 százalék köré szelídült.
Az éves gazdasági növekedés üteme 2,7 százalékos volt az idei első negyedévben.
Korábban jelentős feszültség volt Magyarország és Szlovákia között a felvidéki magyar kisebbség helyzete miatt. Ugyan Robert Fico korábbi miniszterelnöksége alatt bőven hoztak a kisebbség számára előnytelen intézkedéseket (például a Benes-dekrétumok megerősítése vagy a nyelvhasználatot korlátozó nyelvtörvény), mára kiegyensúlyozottá vált a viszony, ahogyan a szlovák társadalomban is jelentősen csökkent a magyarellenesség.
A nagy kérdés most az, hogy egy ilyen, Európában az elmúlt húsz évben példátlan merénylet milyen irányba löki társadalmat. A választ nem lehet előre borítékolni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.