Taktikai atomfegyver – Moszkva nem viccel

Moszkva nem viccel – ezzel a felütéssel elemzik az orosz katonai bloggerek a május végén Dél-Oroszországban elkezdett hadgyakorlatot, amelynek első szakaszában nukleáris robbanófejjel felszerelt, taktikai atomfegyver, Iszkander M rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal és Kinzsal hiperszónikus rakétákat mozgatnak. 

A hadgyakorlat által közvetített, nyomatékosított üzenet lényege: Oroszország taktikai atomfegyvert is bevethet, ha az ukrajnai háború során területi egységét veszély fenyegeti. Hagyományos (kémiai) robbanóanyaggal megtömött robbanófejekkel felszerelt Iszkander M-eket és Kinzsalokat Moszkva már bevetett Ukrajna ellen. Ukrán források szerint a lég- és rakétavédelmi rendszereik (PATRIOT-ok) ezek egy részét a célra repülés közben sikeresen megsemmisítették.

Tárgyalási csapda

Ezzel függhet össze Moszkva minapi kiszivárogtatott tűzszüneti javaslata, amely a jelenlegi frontvonalak alapján rendelné el a fegyvernyugvást és készítené elő a tárgyalásokat. A kiszivárogtatásba beépített csapda: a négy, korábban Ukrajnához tartozott megyét és a Krím-félszigetet mintegy másfél éve (a Krímet 2014 óta) Oroszország részének tekintik, ezt alkotmányjogilag is megerősítették. Azaz ezen területek visszaadása, vagy Ukrajna (és esetleg NATO-támogatói) által erővel való visszafoglalása Moszkva felfogása szerint Oroszország területi egységének megbontása lenne. 

Mint a Kreml propagandaeszközének tekintett Sputnik-Armenia-ban Alekszandr Hrolenko katonai elemző megfogalmazza: 

Meglehetősen kemény szóhasználat és eléggé többértelmű ahhoz, hogy rágódjanak rajta a brüsszeli, washingtoni, londoni NATO-elemzők. Nem derül ki ugyanis egyértelműen a mondatból, hogy az orosz taktikai nukleáris erők hol akarnak pontot tenni az ukrán háború végére, az ukrán hadszíntéren (orosz katonai rövidítéssel a TVD-n), vagy esetleg franciaországi, nagy-britanniai célpontokra mért atomcsapásokkal.

Ez utóbbi sem kizárható

ismeretében. A több mint egy hónapos Durandal-műveletről van szó, amelynek során egyeztetik és tökéletesítik – mint Sebastien Lecornu védelmi miniszter jelezte – az új francia nukleáris fegyver doktrína alkalmazását a korszerűsített-felújított ASMPA-R (a betűszó végén az „A” amélioration-t korszerűsítést, az „R” betű a rénové-t, megújított szót jelenti) levegő-föld nukleáris rakéták segítségével, amelyeket a Dassault-Rafale gépekről indítanak. 

Taktikai atomfegyver – teljes a fogalomzavar

Újabb zűrös pont a fogalomzavar. Mást tekintenek taktikai atomfegyvereknek nyugaton és mást Oroszországban. Moszkvai felfogás szerint az 500–5500 kilométer hatótávolságú hordozóeszközök taktikai eszközöknek tekinthetők. A többi között ezek juttatnák célba az orosz taktikai atomfegyvereket, amelyek robbanóerejének felső határa, 300 kilotonna TNT-egyenérték, húszszorosa a Hirosimára ledobott atombombáénak. 

Nyugaton a taktikai atomfegyverek robbanóereje felső határának az 50–100 kilotonnát tekintik. 

Több elemző szerint az orosz nukleáris fegyverek nagyobb pusztítóerejének oka lehet a hordozóeszközök pontatlansága – amit a nagyobb robbanóerővel kompenzálnak.

Mondhatni, ahány ország, annyi szokás, annyiféle számolás. Franciaország, amelynek félhivatalosan 290 nukleáris fegyvere van, a hidegháború végén (nagyjából az 1990-es évtized elején)  felszámolta földi indítású ballisztikus rakétáira szerelt atomarzenálját. Az ország fő védőereje azóta a tengeralattjáróról indított, stratégiainak minősített ballisztikus rakéta-nukleáris robbanófej kombináció. Továbbá a taktikai határesetnek tekinthető, – hiszen a francia légierő Dassault Rafale vadászbombázói szállítják az ASMPA-R-t, a 300 kilotonnás nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétát, amit a francia vezérkar „pre-stratégiai” fegyvernek minősített.  

Atomháború – modellezve

Milyen lenne egy nukleáris fegyver robbanásának a hatása egy modern nagyvárosra? Ezelőtt jó tíz évvel a franciaországi Bordeaux városán modellezték egy 300 kilotonnás francia gyártmányú hidrogénbomba pusztítását. Harmadfokú égési sérülést szenvednének mindazok, akik a bombarobbanás pillanatában a detonáció központjától egy 7,25 kilométeres sugarú körön belül tartózkodtak és túlélték a csapást. Ez 175 négyzetkilométeres terület, Budapest kétharmada. És „csak” egy viszonylag kis méretű, a hirosimai bomba hússzorosának megfelelő pusztításra képes fegyver okozná ezt.

Franciaország egyébként 1991 után több mint a felére csökkentette hadserege nukleáris robbanófejeinek a számát. Párizs most egyelőre nem növeli atomarzenálját, de, mint a Durandal jelzi, komoly mértékben korszerűsít. A francia légierő által indított 50 darab ASMPA-R atomrakéta (500 kilométeres hatótávolság)

a második lépcsőben bevetnék a négy Triomphant-osztályú francia atom-tengeralattjáró egyenként 16 darab M51 mintájú víz alól indított interkontinentális ballisztikus rakétáit, minden rakétán 4-5 önállóan célra vezérelhető (MIRV), egyenként 100 kilotonnás hidrogénbomba-robbanófejjel.

A másik európai NATO-tag, Nagy-Britannia is leépítette taktikai atomütőerejét és több évtizede áttért az amerikai nukleáris fegyverrendszerek használatára. Ebben az évben 225 nukleáris fegyvert tart hadrendben. A franciáéhoz hasonlóan négy Vanguard-osztályú atom-tengeralattjárón elhelyezett 16-16 Trident II. interkontinentális ballisztikus rakéta (rakétánként nyolc, majd később csökkentett számú hidrogénbombával). 

London lemondott a taktikai atomfegyvereiről, de nukleáris fegyverbevetési politikája eléggé áttekinthetetlen. Jelenleg is elvben tart az amerikai robbanófejek felváltása az új nagy-britanniai fejlesztésű-gyártású termonukleáris fegyverekkel (amelyeket 2011 óta a 2021ben újraállamosított aldermastoni AWE-központ koordinálta MENSA-projekt keretében gyártanak), de a folyamatot erős titokburok fedi.