Vissza az időben: a hidegháború újabb fejezete kezdődik

Az utóbbi idők fejleményei jól mutatják, hogy  Oroszországnak – katonai értelemben – nem is kell megtámadnia egy NATO-országot, ugyanis anélkül is számtalan lehetősége van a nyomásgyakorlásra. Nem kell sokat visszatekerni az idő kerekén ahhoz, hogy felidézzük, nemrégiben orosz állampolgárokat tartóztattak le azzal a váddal, hogy katonai létesítmények elleni támadást szerveznek. Angol ügyészek szerint orosz ügynökök felgyújtottak egy raktárt, melyben Ukrajnának szánt segélyeket tároltak. Svédország is vizsgálja az állítólag oroszok által támogatott szabotázsokat, a cseh kormány pedig a vasút szabotálásával vádolj Moszkvát. 

Észtországban földterületeket vásároltak fel oroszok, ahonnan megzavarják a hajók kommunikációját, és kulcsfontosságú kommunikációs kábeleket veszélyeztethetnek. A lengyel hatóságok szerint Oroszországnak köze van egy bevásárlóközpontban történt tűzesethez – a listát szinte végtelenül lehetne folytatni. 

A Kreml tagad

Természetesen Oroszország minden hasonló vádat elutasít, de a Bloomberg cikke szerint az nem lehet véletlen, hogy Európában kivétel nélkül oroszokat sejtenek a hasonló cselekmények mögött. 

– foglalják össze. 
Oroszország „árnyékháborút” folytat Európa ellen, hogy meggyengítse-megbüntesse az egyik fő ukrán szövetségest – hangsúlyozta Kaja Kallas észt miniszterelnök. Vélemény szerint Putyin „ízelítőt ad” az ukrajnai háború utáni orosz „külpolitikából”.

Bárhol is lesznek a háború végén a frontvonalak, Oroszország valószínűleg elfoglalja Ukrajna egynyolcadát, és továbbra is az egyik legfontosabb geopolitikai szereplő marad. Minden bizonnyal viselkedése meghatározó lesz az európai biztonság szempontjából.

Valószínűsíthetően Ukrajnában is elszámolta magát, azaz minden bizonnyal félretájékoztatták, és nem számított jelentős ellenállásra, és Kijev viszonylag gyors elfoglalása lehetett a célja a háború legelején.

Dánia kongatja a vészharangot

Dánia védelmi minisztere szerint Oroszország három-öt éven belül megtámadja a NATO egyik európai tagját. Ez így remélhetőleg túlzás. Egy hosszú, az ukrajnainál nagyságrenddel véresebb háború kirobbantása a Kremlnek sem érdeke, és miután a NATO legmeghatározóbb tagja az Egyesült Államok, a következmények gondolatával még eljátszani is borzasztó.

Azt látni kell, hogy 

Az orosz elnöknek jelentős mennyiségű hadieszközt kell gyártatnia, ugyanis az ukrajnai veszteségei számottevőek. Emellett majd a háború után, vagy éppen tűzszünet esetén is bőven kell orosz csapatokat állomásoztatni az elfoglalt területeken. Összességében tehát egy, a

Belső tisztogatás, társadalomformálás

Putyin saját népének hatékonyan kommunikálja azt, hogy a Nyugat már valós háborút folytat ellene, aminek célja Oroszország meggyengítése, és rendszerének megdöntése. Az ukrajnai háborút arra használt fel, hogy radikalizálja országát, és ismét központba helyezze a hadsereget, a katonákat. Már az óvodákban elkezdődik a militarizáció, a háború fókuszba helyezése.

Nem ma kezdték

Hadat ugyan nem üzent, de Moszkva régóta támogatja a különböző európai terrorcselekményeket, szabotázsakciókat. 2014-ben például orosz ügynökök Csehországban olyan lőszerraktárakat támadtak meg, ahol Ukrajnának szánt lőszereket tároltak. Felfegyverzett menekülteket utasított ki Oroszországból, többször használt fel vonóhálós halászhajókat a tenger alatti infrastruktúra megrongálására. Rendszeresen kiderül, hogy az európai puccskísérletek mögött a Kreml állt. Legutóbb a balti-tengeri tengeri határok, felségvizek újrarajzolásával fenyegetőzött. Az orosz hekkerek által elkövetett kisebb-nagyobb kibertámadásokról nem is  beszélve.

Háború takaréklángon

Összességében tehát látszik, hogy 

Hogy ez mennyire lesz sikeres, az nagy kérdés. Annyit bizonyosan elérhet, hogy a stabilitás, biztonság érzete csökkenjen, azaz összességében megrendüljön a nyugati országok politikája, és nőjön a feszültség társadalmukban.

Emellett azt is bizonyítják, hogy a NATO védelmi ernyője nem akadályozza meg Oroszországot abban, hogy alkalmanként erőszakos, de kvázi leplezett agressziót kövessen el Európában.  

ugyanis senki sem akarhat kirobbantani egy mindent elsöprő háborút. Így tehát igazi ütőkártya nincs Európa kezében, a szankciók további szigorításán kívül. A büntetőintézkedésekről pedig már kiderült, hogy sokkal inkább jelentenek kommunikációs kapaszkodót az európai politikai elit számára, mintsem gondot az orosz gazdaságnak. Sőt, 

Emellett a jóléti intézkedések, és az életszínvonal emelkedésének hiányát is megmagyarázza, mi több, a lanyha gazdasági növekedést is könnyebb „lenyomni” a nép torkán a szankciók idején.

Közben a NATO-tagokat arra kényszeríti, hogy folyamatosan vagyonokért fejlesszék védelmi képességeiket, hogy az orosz vezetőnek még csak eszébe se jusson bármilyen nyílt konfrontáció Európával.