Vissza az időben: a hidegháború újabb fejezete kezdődik
Az utóbbi idők fejleményei jól mutatják, hogy Oroszországnak – katonai értelemben – nem is kell megtámadnia egy NATO-országot, ugyanis anélkül is számtalan lehetősége van a nyomásgyakorlásra. Nem kell sokat visszatekerni az idő kerekén ahhoz, hogy felidézzük, nemrégiben orosz állampolgárokat tartóztattak le azzal a váddal, hogy katonai létesítmények elleni támadást szerveznek. Angol ügyészek szerint orosz ügynökök felgyújtottak egy raktárt, melyben Ukrajnának szánt segélyeket tároltak. Svédország is vizsgálja az állítólag oroszok által támogatott szabotázsokat, a cseh kormány pedig a vasút szabotálásával vádolj Moszkvát.
Észtországban földterületeket vásároltak fel oroszok, ahonnan megzavarják a hajók kommunikációját, és kulcsfontosságú kommunikációs kábeleket veszélyeztethetnek. A lengyel hatóságok szerint Oroszországnak köze van egy bevásárlóközpontban történt tűzesethez – a listát szinte végtelenül lehetne folytatni.
Azontúl, hogy a kialakult geopolitikai helyzetben azonnal Moszkvát tartja bűnbaknak mindenki, Oroszországnak tényleges célja lehet Európa meggyengítése.
A Kreml tagad
Természetesen Oroszország minden hasonló vádat elutasít, de a Bloomberg cikke szerint az nem lehet véletlen, hogy Európában kivétel nélkül oroszokat sejtenek a hasonló cselekmények mögött.
Ahol ekkora a füst, ott valószínűleg valóban ég valami
– foglalják össze.
Oroszország „árnyékháborút” folytat Európa ellen, hogy meggyengítse-megbüntesse az egyik fő ukrán szövetségest – hangsúlyozta Kaja Kallas észt miniszterelnök. Vélemény szerint Putyin „ízelítőt ad” az ukrajnai háború utáni orosz „külpolitikából”.
Bárhol is lesznek a háború végén a frontvonalak, Oroszország valószínűleg elfoglalja Ukrajna egynyolcadát, és továbbra is az egyik legfontosabb geopolitikai szereplő marad. Minden bizonnyal viselkedése meghatározó lesz az európai biztonság szempontjából.
Sokan attól tartanak, hogy Putyin újabb háborúkat indít – erre viszont nincs túlságosan nagy esély.
Valószínűsíthetően Ukrajnában is elszámolta magát, azaz minden bizonnyal félretájékoztatták, és nem számított jelentős ellenállásra, és Kijev viszonylag gyors elfoglalása lehetett a célja a háború legelején.
Dánia kongatja a vészharangot
Dánia védelmi minisztere szerint Oroszország három-öt éven belül megtámadja a NATO egyik európai tagját. Ez így remélhetőleg túlzás. Egy hosszú, az ukrajnainál nagyságrenddel véresebb háború kirobbantása a Kremlnek sem érdeke, és miután a NATO legmeghatározóbb tagja az Egyesült Államok, a következmények gondolatával még eljátszani is borzasztó.
Azt látni kell, hogy
Putyin töretlenül militarizálja a társadalmat, rekordszintre emeli védelmi eszközök gyártását – ezzel is pörgetve a gazdaságot.
Az orosz elnöknek jelentős mennyiségű hadieszközt kell gyártatnia, ugyanis az ukrajnai veszteségei számottevőek. Emellett majd a háború után, vagy éppen tűzszünet esetén is bőven kell orosz csapatokat állomásoztatni az elfoglalt területeken. Összességében tehát egy, a
Nyugattól továbbra is elszigetelődő, regionális „főúrnak” tekinthető Oroszország kialakulására van esély, amely a volt szovjet terülteken, elsősorban a volt déli tagköztársaságok irányában erősíti befolyását, de nyíltan nem támadja a NATO-t.
Belső tisztogatás, társadalomformálás
Putyin saját népének hatékonyan kommunikálja azt, hogy a Nyugat már valós háborút folytat ellene, aminek célja Oroszország meggyengítése, és rendszerének megdöntése. Az ukrajnai háborút arra használt fel, hogy radikalizálja országát, és ismét központba helyezze a hadsereget, a katonákat. Már az óvodákban elkezdődik a militarizáció, a háború fókuszba helyezése.
Nem ma kezdték
Hadat ugyan nem üzent, de Moszkva régóta támogatja a különböző európai terrorcselekményeket, szabotázsakciókat. 2014-ben például orosz ügynökök Csehországban olyan lőszerraktárakat támadtak meg, ahol Ukrajnának szánt lőszereket tároltak. Felfegyverzett menekülteket utasított ki Oroszországból, többször használt fel vonóhálós halászhajókat a tenger alatti infrastruktúra megrongálására. Rendszeresen kiderül, hogy az európai puccskísérletek mögött a Kreml állt. Legutóbb a balti-tengeri tengeri határok, felségvizek újrarajzolásával fenyegetőzött. Az orosz hekkerek által elkövetett kisebb-nagyobb kibertámadásokról nem is beszélve.
Háború takaréklángon
Összességében tehát látszik, hogy
Moszkvának minden eszköze megvan ahhoz, hogy egy „alacsony intenzitású hadviselést” folytasson a Nyugat ellen,
Hogy ez mennyire lesz sikeres, az nagy kérdés. Annyit bizonyosan elérhet, hogy a stabilitás, biztonság érzete csökkenjen, azaz összességében megrendüljön a nyugati országok politikája, és nőjön a feszültség társadalmukban.
Emellett azt is bizonyítják, hogy a NATO védelmi ernyője nem akadályozza meg Oroszországot abban, hogy alkalmanként erőszakos, de kvázi leplezett agressziót kövessen el Európában.
Putyin ráadásul szabad kezet kap – nem kell kemény válaszoktól tartania a nyugati országok részéről,
ugyanis senki sem akarhat kirobbantani egy mindent elsöprő háborút. Így tehát igazi ütőkártya nincs Európa kezében, a szankciók további szigorításán kívül. A büntetőintézkedésekről pedig már kiderült, hogy sokkal inkább jelentenek kommunikációs kapaszkodót az európai politikai elit számára, mintsem gondot az orosz gazdaságnak. Sőt,
bizonyos mértékig még erősíti is a putyini politikát, ha az emberek néhány termékhez nehezebben, vagy éppen jelentősen drágábban jutnak, ugyanis egyértelműen bizonyítja, hogy a „világ” összefogott Oroszország ellen.
Emellett a jóléti intézkedések, és az életszínvonal emelkedésének hiányát is megmagyarázza, mi több, a lanyha gazdasági növekedést is könnyebb „lenyomni” a nép torkán a szankciók idején.
Közben a NATO-tagokat arra kényszeríti, hogy folyamatosan vagyonokért fejlesszék védelmi képességeiket, hogy az orosz vezetőnek még csak eszébe se jusson bármilyen nyílt konfrontáció Európával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.