A meggyengült Von der Leyen számára holnap eljön az igazság pillanata

Ursula von der Leyen (VDL) beszédírói minden bizonnyal keményen dolgoznak azon a beszédén, amely eldöntheti, hogy ismét az Európai Bizottság (EB) élére kerül-e, vagy sem. Alig két órával az európai parlamenti képviselők csütörtöki szavazása előtt VDL a plenáris ülésen szólal fel. Kénytelen lesz egy nagyon vékony határvonalon mozogni az olyan kérdésekben, mint a migráció és a klímavédelem, hiszen a politikai paletta egymástól távol lévő pontjain elhelyezkedő képviselők voksa is szükséges győzelméhez. 

A feladatot nehezíti, hogy meg kell nyugtatnia azokat a törvényhozókat is, akik bár politikailag közel állnak hozzá, de nem igazán bíznak benne. Az EU-s csúcspozíciókról lehet tárgyalni, viszont VDL az előző ciklusában gyakran a transzparenciát nélkülözve, diktatórikusan döntött, ami aláásta az iránta való bizalmat. Be nem tartott ígéretei – például a klímavédelemmel kapcsolatban – a lapok címoldalán szerepeltek az elmúlt időszakban. Regnálását botrányok sora kísérte.

Ilyen volt például a Pfizergate néven elhíresült eset, amely von der Leyen és Albert Bourla, a Pfizer vezérigazgatója között a koronavírus elleni vakcináról folytatott tárgyalásokról szóló, később törölt sms-ek miatt tört ki. A transzparencia hiánya mutatkozik meg abban is, hogy VDL megtagadta az EP tagjaitól, hogy teljeskörűen megismerjék a koronavírus elleni vakcinák beszerzéséről szóló dokumentumokat. 

az ítélet szerint az Európai Bizottság nem biztosított „kellően széles körű hozzáférést” a nyilvánosság számára a Covid–19 vakcinaszerződésekhez, és szabálytalanságokat talált a dokumentumok egyes részeinek szerkesztésére vonatkozó indoklásában.

A betartatlan ígéretek közé tartozik az is, hogy a bizottság elnöke még 2019-ben támogatta azt az elképzelést, hogy a parlament saját maga kezdeményezhessen jogszabályokat (szemben a bizottság által írt törvényjavaslatok módosításával). Ez azonban soha nem valósult meg. 

Von der Leyen és a stabilitás

Mellette szóló érv viszont, hogy mivel az Egyesült Államok és az öreg kontinens viszonya egyre kaotikusabbnak tűnik, még a kritikusainak sincs nagy kedvük hozzá, hogy Von der Leyen elutasításával még nagyobb instabilitást teremtsenek – egyelőre nincs alternatívája VDL-nek. Ugyanakkor az EP-választások után felálló új parlament – főleg az újonnan megválasztott képviselők – pontosan tisztában van azzal, hogy a hatalom csúcspontjára érkezett a bizottsággal szemben. 

A legnagyobb probléma azonban VDL számára egy másik erős asszony: Giorgia Meloni, az olasz kormányfő. Ráadásul úgy, hogy Meloni dilemmájával nem is nagyon tud mit kezdeni, hiszen annak egyik ága az olasz belpolitikáról szól. 

Nézzük először a külpolitikai részt! Az EP-választások után az európai vezetők hónapokig tartó alkudozások és titkos tárgyalások után jelölték újabb ötéves ciklusra Von der Leyent. Ezekből az alkukból azonban kihagyták a radikális jobboldalt képviselő olasz miniszterelnököt. 

• A liberális Emmanuel Macron francia elnök, 
• Von der Leyen centrista konzervatívjai (Európai Néppárt), 
• valamint Olaf Scholz német kancellár és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök szocialistái egymás között állapodtak meg, 

nem vették figyelembe az EP-választásokon előretörő radikális jobboldalt. 

Melonit ez érthetően feldühítette, ráadásul a szocialisták világosan VDL értésére adták, hogy nem számíthat a támogatásukra, ha a radikális jobboldallal kezd el kokettálni. A német politikust támogató Európai Néppárt, a szocialisták és a liberálisok 401 képviselővel rendelkeznek, így elvileg Von der Leyennek megvan a szükséges 361 szavazata. A múltbéli szavazások azonban azt mutatják, hogy a pártcsaládok képviselőinek alaphangon 10 százaléka általában nem engedelmeskedik a központi direktívának – s ezt nem is kéri, kérheti rajtuk számon senki, lévén a szavazás titkos. További gond VDL számára, hogy a francia jobbközép Köztársaságiak (Les Républicains), valamint a német és az ír liberálisok nyilvánosan kijelentették, hogy nem támogatják Von der Leyen újrázását, ami 15 képviselő kiesését jelenti.

Meloni dilemmája

Így kerül ismét a képbe az olasz miniszterelnök, pontosabban a hozzá kötődő EP-frakció szavazatai. Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakció 78 szavazattal rendelkezik, azaz simán eldönthetné a meccset VDL javára. Meloni azonban ez idáig elzárkózott attól, hogy a frakció számára előírja, kit támogasson. 

ennek eredményéről nincs nyilvános információ. Politikai elemzők szerint az a legvalószínűbb, hogy a csoporton belül a különböző országokból származó különböző pártok saját döntést hoznak.

Itt jön be a képbe az olasz belpolitika. 

– mondta a Politico című lapnak Marco Valbruzzi, a Nápolyi Federico II. egyetem politológusa. „Vagy el kell fogadnia a lehetőséget, hogy része legyen annak a többségnek, amely támogatja Von der Leyent, vagy kívül kell maradnia, ami nem könnyű döntés számára” – tette hozzá. 

Ha Meloni támogatja Von der Leyen jelöltségét, akkor bebetonozza helyét az európai főáramú politizálásban. Ha viszont arra utasítja európai parlamenti képviselőit, hogy tartózkodjanak, azzal kockáztatja, hogy a párt – és Olaszország – a perifériára szorul. 

Meloni számára ez különösen fájdalmas dilemma, mert arra kényszeríti, hogy válasszon a pragmatikus ösztönei, a nagyvilág előtt Olaszországot képviselő politikusi énje, valamint az euroszkeptikus álláspont között, ami végül őt a hatalomba emelte. Meloni belföldön továbbra is népszerű, viszont mint tudjuk, Olaszországban igencsak fordulékony a politikai széljárás, futószalagon követik egymást a kormányválságok. Koalíciós partnere, Matteo Salvini, a radikális jobboldali Liga párt vezetője külpolitikájának egyik alappillérévé tette Von der Leyen második ciklusának ellenzését. A múlt héten Salvini kénytelen volt cáfolni azokat a médiaértesüléseket, amelyek szerint azt mondta, hogy 

Az olasz radiális jobboldal nyomása ellenére azonban Meloninak jó érvei vannak – belpolitikai szempontból is – arra, hogy kiálljon VDL mellett. Ezek közül a legfontosabb Olaszország tartósan veszélyes gazdasági helyzete. Von der Leyen megbízható partnere volt Meloninak, jóváhagyta, hogy Olaszország kiemelkedően sok pénzt kapjon az EU pandémiát követő gazdasági fellendülést segítő alapjából, jóváhagyta a pénzek időben történő folyósítását. Ironikus módon – amint azzal nyilván Meloni is tisztában van – 

Miután a júniusi európai parlamenti választásokon a radikális jobboldal előretört, Olaszország hitelköltségei megemelkedtek, mivel a befektetők úgy vélték, hogy veszített a valószínűségből az EU szolidaritási politikájának a folytatódása. Ebben a helyzetben Von der Leyen rugalmasnak mutatkozott a Meloni pártja számára fontos kérdésekben is, mint például a migráció kezelése, a mezőgazdasági érdekek védelme és az éghajlat-politika szigorításának enyhítése. Meloni számára az is fontos, hogy az EU részéről maximális rugalmasságot érjen el az európai adósságszabályok Olaszországra vonatkozó értelmezésével kapcsolatban. 

Meloni szövetségesei világossá tették, támogatásuk attól függ, hogy Von der Leyen erős pozíciót biztosít-e számukra az újjáalakuló Európai Bizottságban. Ez nagy portfóliót jelentene az olasz biztos számára: talán a pénzosztásban betöltött szerepet, valamint a bizottság alelnöki vagy ügyvezető alelnöki posztját. 

Bármi történjék is, a párt várhatóan nem fogja nyilvánosan bejelenteni döntését egyik esetben sem. Persze hiába titkos a szavazás, az eredmény ismeretében azért ki lehet találni, hogy végül milyen döntés született Meloniéknál. 

Ebben az esetben viszont kőkemény belpolitikai csatározások várnak az olasz miniszterelnökre, akinek praktikusan egyetlen érve lesz: azon dolgozott, hogy Olaszország számára a lehető legjobb pozíciót csikarja ki Brüsszelben. Márpedig Rómában ez eddig meglehetősen gyengécske védekezésnek számít, bele is buktak jó páran az EU-hoz való dörgölőzésbe.