Osztrák választások: újabb uniós tagállamban törhetnek élre a radikálisok

Vasárnap tartják az Európai Unió egyik legfontosabb idei választását, a kontinens országaiban visszatartott lélegzettel várják, hogy vajon az osztrák szavazóknak köszönhetően hatalomra léphet a szélsőjobboldalt képviselő Szabadságpárt (FPÖ), vagy az 1987 óta uralkodó Néppárt (ÖVP) folytathatja a kormányzást.

Most vasárnap az osztrákok az urnákhoz járulnak, a Politico közvélemény-kutatásai alapján pedig nagy az esélye annak, hogy a 27 százalékon álló FPÖ megveri az ÖVP-t, amely az elmúlt hónapokban folyamatosan veszített a népszerűségből, és 25 százalékra esett vissza.

A voksolás eredménye nagy hatással lehet az EU-ra, mivel bár mindössze 9 milliós lakosságával Ausztria a blokk kisebb országaihoz tartozik, kiemelkedő szerepet játszik semlegessége és földrajzi elhelyezkedése miatt. A kontinens középpontjában található ország:

• fontos folyosót képez az észak-déli kereskedelemben, összekötve Földközi- és az Északi-tengert;
• a keleti és délkeleti határai miatt pedig a migrációs hullám egyik kapujaként szolgál a gazdagabb tagállamok irányába.

Ez az elmúlt évtizedekben kétélű karddá vált Ausztria számára, a kontinens hetedik legélhetőbb országaként ugyanis – egy főre vetítve – több menekültet kellett befogadnia, mint bármely más tagállamnak. Ez muníciót és lendületet adott a migránsellenes FPÖ-nek, amely radikális terveket sző az ország védelmével kapcsolatban.

– figyelmeztetett júliusban Karl Nehammer kancellár, egyben a Néppárt elnöke. Az „Öxitnek” becézett kilépési terv az elmúlt években óriási feszültségeket gerjesztett Brüsszel és Bécs között, annak ellenére, hogy a Szabadságpárt még nem került hatalomra. 

Hivatalosan Herbert Kickl, az FPÖ vezetője a határok lezárását, valamint az országban élő menekültek és bevándorlók kitelepítését ígérte, a kampány központi céljává vált „visszavándorlás” pedig a közvélemény-kutatások élére katapultálta a pártot.

Erősödik az osztrák jobboldal

A pártot nemcsak jelenlegi tervei és radikális elvei miatt kritizálják bel- és külföldön egyaránt, hanem múltja miatt is: az FPÖ-t az 1950-es években egykori SS-tisztek alapították, s bár hét évtizeddel később a csoport sokkal liberálisabbá és demokratikusabbá vált, ezt nehezen tudják lemosni magukról.

Migráns- és iszlámellenességük, populizmusuk és a vezetés oroszbarát kijelentései szintén aggodalommal töltik el az uniót, mivel egy szabadságpárti győzelem bebetonozná Közép-Európa jobboldali blokkját, amely az ukrán határtól Svájcig érne – ez a migrációs ügyekben, Kijev nyugati támogatásában és számos kereskedelmi ügyben kettévágná a kontinenst.

A jobboldal kezére játszik az is, hogy kivel találják szembe magukat vasárnap: a jobbközép Néppárt évtizedek óta hatalmon van, ami alatt számos korrupciós botrányon van túl és nem egy alkalommal  egy hajszálon múlt, hogy elveszítsék a kormányzást. Azonban nem kudarcaik, hanem ezek megoldásai miatt kerülhetnek most bajba:

Ez a tény Kickl kampányába is bekerült: az FPÖ megválasztásával valójában „ismerős arcok” állnának az ország élére, és végre szabad kezet kapnának arra, hogy „gatyába rázzák Ausztriát”.

A Néppárt 25 százalékos támogatottságával nincsen annyira lemaradva, hogy vasárnap ne tudna győzelmet aratni – a kormányalakításhoz azonban koalíciós partnerekre lesz szüksége.

Vasárnap még nem dől el minden

A Szabadságpárt hasonló problémával néz szembe. Még ha meg is nyerik a választásokat, korántsem biztos, hogy képesek lennének a kormányalapításra.

Bár a hatalomért vérre menő küzdelmet folytatnak, valójában az FPÖ és az ÖVP sorsa összefonódik, és valószínűleg kénytelenek lesznek koalícióra lépni, mivel más pártokra nem számíthatnak:

• a 21 százalékon álló baloldal hónapokkal ezelőtt kizárta, hogy szövetségbe lépjenek a szélsőjobbal;
• a Néppárt pedig „kollaboránsnak” lett bélyegezve, és egyedül a kis méretű Zöldek nyitottak az összefogásra.

A szavazóurnák lezárása után azonban a hangnem gyorsan megváltozhat, az ÖVP számára pedig szinte garantált – már csak a mérete miatt is –, hogy helye lesz a tárgyalóasztalnál. Hétvégén azonban még történhetnek meglepetések, és a jobboldali radikálisok elég embert csábíthatnak el ahhoz, hogy az ország élére álljanak.