Ukrajnai háború: csak a kormány és a hadsereg áll a béke útjában

Két és fél évvel az orosz–ukrán háború kirobbanása után, amely több tízezer halotthoz és az ország egyes keleti területeinek az elvesztéséhez vezetett, az ukránok lassan már nyíltan beszélnek arról, ami a közelmúltig súlyos tabu volt: itt az ideje, hogy elkezdjenek tárgyalni Oroszországgal a békéről. A kormány és a hadsereg azonban továbbra is kitart amellett, hogy még megnyerhető a háború.

Kijev és sok háborúpárti politikus egyre gyakrabban siránkozik amiatt, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió belefáradt Ukrajna katonai támogatásába, s ez a frontvonaltól egy kőhajításnyira is egyre jobban érezhető.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Moszkvával folytatandó tárgyalások támogatottsága egyre nő, amióta Ukrajna tavalyi ellentámadása nem vezetett jelentős területek visszafoglalásához – bár az ukránok többsége még mindig azt mondja, hogy folytatni akarja a harcot az összes, oroszok által megszállt terület visszafoglalásáért.

Bár Volodimir Zelenszkij elnök kijelentette, hogy a nemrég elfoglalt kurszki területeket egy békemegállapodáshoz tudják majd felhasználni, Kijev továbbra is háborús lázban ég, az ország vezetői pedig továbbra is nyitottak arra, hogy még több ukrán férfit küldjenek a frontra.

Ez pedig nemcsak országuk védelmét, hanem saját támogatottságukat is biztosítja: a veteránoknak és a hadsereg aktív szolgálatot teljesítő tagjainak mindössze 18 százaléka gondolja úgy, hogy Ukrajnának tárgyalások útján kellene törekednie a háború befejezésére. Sőt, 15 százalékuk még egy fegyveres felkelésben is részt venne, ha a kormány olyan egyezményt ír alá, amellyel nem értenek egyet.

– nyilatkozta a The Wall Street Journalnek Andrij Biletszkij ezredes, Ukrajna egyik legnagyobb dandárjának parancsnoka. S bár szerinte sem ez a legoptimistább pillanat a honvédelem számára, bízik abban, hogy a közelmúlt győzelmei megmutatják, hogy még nem ért véget a harc.

A 45 éves Biletszkij, aki hazájában a háború folytatásának legnagyobb támogatójává vált az utóbbi hónapokban, igencsak megosztó figura otthon és külföldön is, mivel korábban az ultranacionalizmusáról és a brutalitásáról hírhedt Azov zászlóaljat vezette, ahonnan bekerült a parlamentbe, most pedig ismét a fronton szolgál, ahol katonáival számos sikert aratott.

A békepártiságot nem meglepő módon továbbra is elítélik a hadsereg soraiban, mivel sokan attól tartanak, hogy

• Ukrajnának ezért le kellene mondania az elvesztett területeiről a Krím félszigettől Luhanszkig;
• így nem tudnának bosszút állni több tízezer bajtársukért és a civil áldozatokért;
• Oroszország pedig szerintük amúgy sem tartaná be a megállapodást, a tűzszünetet pedig egy újabb offenzíva követné.

Kijev motivációja sokkal tisztább: a háború kirobbanása óta Ukrajna a Nyugat kedvence lett, az országot elárasztották a pénzügyi segélyek és a fegyverszállítmányok, az ország rekordsebességgel halad a lehetséges EU- és NATO-csatlakozás felé, a civil szervezeteken keresztül érkező adományokról nem is beszélve. S bár a konfliktus okozta károkat nem lehet kijavítani ezekkel a támogatásokkal, a kormányhoz közel álló emberek rengeteget nyerhetnek rajta.

Zelenszkij 2022 februárja óta kőbe véste elnöki pozícióját, példátlan hatalmat és befolyást szerezve az ország felett, s ha valaki sikeresen túl tudja élni az egyre gyakoribb tisztogatásokat, akkor hosszú távon stabil megélhetése lesz a belföldi és a nemzetközi politikában is. A mindent behálózó korrupció pedig lehetővé teszi, hogy Kijevben bárki könnyen meggazdagodhat.

Kijev számára a konfliktus elhúzódása a túlélést jelenti, és nem csak politikailag: ha a harcok véget érnek, azt a nyugati szimpátia is követni fogja, a külföldi támogatás nélkül pedig az ország egy brutális államcsőddel és évtizedekig tartó újjáépítéssel néz szembe.

A keleti front ember- és fegyverhiánya miatt a kormány egyre drasztikusabb lépéseket tesz, például az év elején végrehajtott korhatáremelést a sorkötelezettek körében, 27-ről 25 évre, ami hatalmas tiltakozást váltott ki a lakosság körében.

Az ukrán nép már nem kér a háborúból

Az ukrán lakosságot azonban már nem fűti a bosszú, a vérszomj, a hatalomvágy vagy a gazdasági összeomlástól való félelem, a legtöbb ember csak azt akarja, hogy véget érjen a két és fél éve tartó rémálom, amelyben a halál a mindennapok részévé vált.

Bár a felmérések szerint a közvélemény is szkeptikus a Putyinnal kötött alkukat illetően, sokan – különösen a fiatalabbak – készek elfogadni egy tökéletlen békét a háború megállítása érdekében. Az ellentámadás kudarca és az egyre ritkább harctéri sikerek miatt nehezen tudják elképzelni, hogy milyen cél felé tart a konfliktus.

S bár az oroszokkal kötött béke továbbra is olyan tabu, hogy a közszereplők annak megemlítésével egy látogatást nyerhetnek a titkosszolgálattól, a lakosság egyre nehezebben tudja magában tartani a háborúellenességet.

– mondta Volodimir Dubovijk, az ukrajnai Odesszában működő Nemzetközi Tanulmányok Központjának igazgatója. Szerinte azonban a béketárgyalások megkezdése kettétörheti az ukrán társadalmat, és valószínűleg ez sem vetne véget az országot feldúló harcoknak.