Georgiai választások: gázos tétek a kelet-nyugati energiajátszmában

Georgia, Moldova – két választás. Mindkettőnél rendszerváltási népszavazás is volt arról, hogy marad-e a sok tényező által befolyásolt „saját” (a Medvével jó, de kockázatos kapcsolatot tartó, a szuverenitás, a demokratikus fejlődés szempontjából rizikós) út, vagy becsatlakoznak az Európai Unióba. Moldovában az utolsó percekben fordult a kocka, kevesebb mint egy százalékkal az EU-párti oldal nyert (a részletek továbbra is homályosak) az egységes másik oldallal szemben. Grúziában – vagy ahogy mostanában emlegetik némi europarlamentes politikai töltéssel: Georgiában – a helyzet nem ennyire fekete-fehér. A milliárdos Bidzina Ivanisvili mögött egységes párt, a Georgiai Álom áll, míg az EU-csatlakozáspárti ellenzék szétszabdalt. Mindkét erő sietett a győzelmi bejelentéssel, hátha az pluszszavazatokat hoz még az urnazárás előtt. A végleges, hivatalos eredmény szerint a Georgiai Álom 54 százalékot szerzett, szemben a négy ellenzéki párttal, amely a voksok 37 százalékát kapta. 

Az EU-pártiként közös nevezőre hozott ellenzék csalással vádolta meg a kormányzat. Az államelnök, az EU-párti Szalome Zurabisvili – miközben még be sem zárták a szavazóhelyiségeket – sietve jelentette be az ellenzék győzelmét, csakhogy a többpárti ellenzéki blokk több mint 16 százalékkal maradt le a Georgiai Álomra leadott, zömében vidéki voksok számától. 

„Az ember, aki vásárolt magának egy országot” – így fogalmazott a magát objektívnek tartó, de óvatosan EU-kritikus Politico nem túl hízelgő cikke Ivanisviliről, akinek 7,3 milliárd dollárra becsült vagyona egész Georgia bruttó éves nemzeti termékének (GDP) az egynegyede. Eszerint nem túlzás azt állítani, hogy Bidzina Ivanisvili zsebre vágja a kaukázusi országot. Ezzel még az USA sem büszkélkedhet, pedig a világ 20 leggazdagabb emberéből 14 amerikai állampolgár, de együttes vagyonuk nem éri el az Egyesült Államok évi GDP-jének (nagyjából gazdasági teljesítményének) a 7,5 százalékát – Ivanisvili ráadásul messze van az első húsztól. 

Georgia határos a térség valamennyi államával, 

• Oroszországgal, 
• Azerbajdzsánnal, 
• Örményországgal és 
• Törökországgal. 

Egyszer már közel állt hozzá, hogy átpártoljon a nyugati (Amerika, Európai Unió) oldalra, ám az ukrajnai események, Kijev és Chisineu politikai alapú előzése (EU-tagság felé), befolyásolták a közhangulatot – nem a Nyugat javára. A kiábrándult georgiaiak most egy öszvérmegoldáson gondolkodnak, melybe bőven beleférnek a Moszkvával fenntartott kapcsolatok. 

Sok elemző ugyanakkor óv tőle, hogy az Ivanisvili-vonalat mechanikusan azonosítsák a totális Oroszország-kiszolgáltatottsággal. A Moszkva-kötődés bizonyítékai azonban meggyőzőek. Mint a legtöbb regionális milliárdos, Bidzina Ivanisvili a kilencvenes években, a zűrzavaros-privatizációs Jelcin-korszakban (Oroszországban) alapozta meg hatalmas vagyonát. A milliárdos 2002-ben lépett le onnan Franciaországba, majd 2003-ban tért vissza Georgiába, ahol 2004-ben kapott állampolgárságot. Nyolc évre rá bejelentette, hogy valamennyi oroszországi üzleti érdekeltségét eladja. A Transparency International vizsgálatai ennek az ellenkezőjét támasztják alá. Rokonain, offshore vállalkozásain, üzlettársain keresztül továbbra is közvetlenül seftel oroszországiakkal, köztük olyanokkal, akiket a nyugati szankciók sújtanak. 

Nem is olyan régen egyébként Georgia volt a térségben az Egyesült Államok, a Nyugat legnagyobb barátja.

Afganisztánban annak idején aránytalanul sok georgiai katona harcolt és esett el a nyugati vezetésű koalíció oldalán, demonstrálandó, hogy Tbiliszi a Nyugattal, az EU-val és a NATO-val képzeli el az ország jövőjét. A kaukázusi volt a legnagyobb nem-NATO-ország hozzájáruló, 32 katonája halt meg az afgán hegyek között.

Most a Nyugat – miután a térség valamennyi államánál kísérletezett – Azerbajdzsánt nem tudta átrántani az amerikai oldalra, pedig keményen próbálkozott, így ismét Georgiát vette célba. A politikailag, stratégiailag fontos déli Kaukázus-régió legújabb fejleményei alapján a Franciaország és az USA vezette nyugati kör másik újabb keletű célpontjává Örményország vált.

Idei adatok szerint a TANAP éves szállítási kapacitása több mint 16 milliárd köbméter, amelyet a tervek szerint megkétszereznek, hogy az oroszországi szállítók lekapcsolásával megnőtt európai gázéhséget ki tudják elégíteni. 

Emiatt a TANAP és az Olaszországon át közvetlenül Nyugat-Európát elérő TAP-gázvezeték 2018-as összekapcsolása ma fontosabb mint valaha. Ha a TANAP-vezeték kapacitását megkétszerezik (szakértők szerint 2030-nál korábban ez aligha várható), az évi 31,5 milliárd köbméteres Török Áramlat (TÁ) egy hasonló teljesítményű versenytársat kap. A TÁ-n kizárólag oroszországi földgáz, a másikon azerbajdzsáni (esetleg a későbbiekben türkmenisztáni vagy akár oroszországi) gáz áramlik a Balkán, Kelet-Közép-Európa és Nyugat-Európa gázszükségletei kielégítésére.