Fényképek keringenek a közösségi médiában 170 milliméteres észak-koreai M1989Kokszan önjáró tarackokról, amelyeket Karsznojarszkban, Szibéria közepén készítettek, és a szállítmány valószínűleg az ukrajnai frontra tart. Ez a világ egyik legnagyobb ilyen fegyvere, bár kissé öregecske, kérdés, mekkora hatással lesz a harcok kimenetelére.
A hírről orosz Telegram-források számoltak be és Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő is megosztotta. Szerinte nem kétséges, hogy a tarackok Nyugat felé tartanak és az se nagyon, hogy nem orosz katonák fogják kezelni.
A Kokszan lőtávolsága elérheti a 60 kilométert, Demkó szerint elég komoly eszköz, de pár darab semmin sem változtat majd az ukrán fronton. Azt viszont fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az orosz tüzérség után az észak-koreai a legnagyobb a világon, így elméletileg sokat adhatnak a tarackból az oroszoknak – ráadásul katonákkal együtt, akik már egyébként is megjelentek Oroszországban.
Az Eurasian Times című lap tudósítása szerint a Kokszanokat 1978-ban kezdték el gyártani, a nyugati hírszerző szolgálatok arról a városról – Kokszanról – nevezték el, ahol először felfedezték ezeket. A hivatalos észak-koreai neve ennél bonyolultabb, Csucs’ep’o vagy Dzsuche ágyú.
Eredetileg a kínai Type 59 harckocsi alvázára helyzeték fel felépítmény nélkül a löveget, az említett M1989-es változat a szovjet 2S7 Pionhoz hasonló, továbbfejlesztett alvázzal rendelkezik.
A löveg szokatlan 177 mm-es kaliberét valószínűleg leginkább az eredete magyarázza,
a lap szerint a hasonló kaliberű német második világháborús tüzérségi vagy orosz partvédelmi lövegekből fejleszthették ki. (Oroszország azóta kizárólag nagy hatótávolságú rakétarendszerekre tért át a partvédelemben.)
A Kokszan 40 km-es hatótávolságig lövi ki a hagyományos lövedékeket, és 60 km-es hatótávolságig a rakétás lövedékeket (RAP). A jelentések szerint alacsony a tűzgyorsasága – körülbelül egy-két lövés öt percenként –, valószínűleg az ágyúfektetés és amiatt, hogy kézzel töltik.
Lehetséges azonban, hogy az orosz és észak-koreai mérnökök automatizálták a töltést és a fektetést az Oroszország által beszerzett lövegeken,
így már csak a lövegcső fémszerkezete korlátozza a tűzgyorsaságot.
Az a kérdés is foglalkoztatja a szakértőket, miért van szüksége Oroszországnak egy majdnem fél évszázada kifejlesztett fegyverre, amikor már így is jelentős mennyiségű ágyút, tarackot és aknavetőt telepítettek az ukrajnai frontra.
A válasz: a hatótávolság. A legtöbb orosz tüzérségi eszköz hatótávolsága nem éri el a 40 kilométert. A Koalícia-SV a kivétel, amelyik 152 mm-es, és hagyományos lövegekkel 40, fejlettel 70-80 kilométerre lő el.
Ráadásul nagymértékben automatizált, digitális tűzvezérlés, megnövelt tűzgyorsaság jellemzi, modern alvázzal felszerelve a nagy mobilitás érdekében, de még csak most állítják teljesen szolgálatba. Több mint 10 lövést képes leadni percenként, a jelentések szerint optimális körülmények között akár 16-ot is az automatizált töltőrendszernek köszönhetően.
A Kokszan a lap szerint megadná Oroszországnak azt az ütegelhárítási képességet, amely jelenleg hiányzik, és a jövőben még nagyobb kihívást jelenthet, amennyiben a konfliktus eszkalálódik, és a Nyugat zöld utat ad az Oroszországra irányuló mélységi csapásoknak.
A jelenlétükkel Oroszország arra kényszeríti majd az ukrán erőket, hogy legalább 50 km-ről, Ukrajnán belülről indítsanak támadást, ezáltal jelentősen csökkentve az elérhető oroszországi célpontok számát.
Az esetleges tűzszünet esetén pedig egy hatékony ütegelhárító képesség attól rettentené el az ukrán erőket, hogy megsértsék a tűzszünetet, és megakadályozná, hogy taktikai előnyre tegyenek szert a nyugatról szállított lövegeik nagy hatótávolságára alapozva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.