Gépészmérnökként a húsiparban

Tizenhat év alatt a hazai húsipar egyik meghatározó vállalkozójává nőtte ki magát Román Gyula, a négy céget tömörítő Debrecen Hús (DH) csoport elnök-vezérigazgatója. A DH ma – 42-43 milliárd forintos éves árbevétellel – a második helyet foglalja el a húsipari társaságok rangsorában a Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató érdekeltségi körébe tartozó Pick Szeged Zrt. mögött. Román Gyula – két befektetési cégen keresztül – a DH többségi (62,5 százalékos) tulajdonosa, a fennmaradó hányadot két befektető társa, Kovács István és Kiss László birtokolja, akik a csoport „vezértársaságában”, a Debreceni Hús Zrt.-ben is vezető szerepet töltenek be.

Sem rokonsági, sem ismeretségi körében nem akadt olyan, aki bármikor a húsiparban dolgozott volna, így Román Gyula valójában a véletlennek tulajdonítja, hogy a gépészmérnöki diploma megszerzése után e szakmában helyezkedett el 1971-ben. Először a debreceni, majd a budapesti húsipari állami vállalatnál dolgozott, de mindig is „élt benne a vállalkozói szellem”. Ezért 1991-ben kilépett a fővárosi társaságtól, de az iparágat nem hagyta el: a balmazújvárosi vágóhíd bérbevételével, illetve a nyíregyházi feldolgozó és több sertéstelep megvásárlásával a „maszek világban” is húsiparos maradt.

Román Gyula a DH csoport konkrét kiépítését tíz éve kezdte meg, de a mára elért eredményeket korántsem tartja egyéni sikerének. Úgy ítéli meg, hogy annak idején szerencsés helyzetben találkozott befektető társaival, akik a húsipari tevékenységet vele együtt nemcsak munkának, hanem szenvedélynek, mániának tekintik. A többségi tulajdonos a szerencse és az elszántság mellett a szakmai tudást említi a piaci fejlődés harmadik fontos előfeltételének. E tényezők együttesen hozzájárultak ahhoz is, hogy a bankok megbíztak a vállalatcsoportban, így a finanszírozáshoz pénzügyi segítséget adtak.

A befektetők a mai csoportot alkotó cégek közül elsőként a Debreceni Hús Zrt.-t és a békéscsabai Csabahús Kft.-t vásárolták meg, meglehetősen rossz technikai-technológiai színvonallal. Mivel a két cég exporttermelésre akkori állapotában nem volt alkalmas, az új tulajdonosok a belpiaci pozíciók erősítését tartották elsődleges céljuknak. A kezdeti eredmények megteremtették a lehetőségét annak, hogy néhány évvel később megvásárolják a felszámolótól a szolnoki Szole-Meat Kft.-t, amely a Zöld Gyula vállalkozó nevével fémjelzett, addigra összeomlott egykori „húsbirodalomhoz” tartozott.

A DH csoport életében fontos állomás volt az európai uniós csatlakozás is, mivel a belépést megelőző felkészülési évek esélyt adtak a cégek jelentős fejlesztésére. Az uniós előcsatlakozási támogatások felhasználásával a társaságok exportőri jogosítványokat kaphattak. A tulajdonosok – bízva az EU-tagság elnyerése utáni kedvező változásokban – 2004-ben megvették a Kapuvári Hús (KH) Zrt.-t is. Akvizíciós számításaik azonban nem igazolódtak be: az osztrák határ közelsége sem bizonyult jelentős előnynek ahhoz, hogy a csatlakozás után a KH új pozíciókat szerezzen az uniós piacon. Ez meglátszik az eredményességen is, mivel a négy cég közül csak a kapuvári feldolgozó veszteséges, miközben a másik három vállalat néhány száz millió forintos, a hazai húsiparban jó teljesítménynek számító éves nyereséget ér el.

A Debrecen Hús csoport fejlődése is mutatja, hogy a hazai húsiparban jelentős koncentráció ment végbe az elmúlt években – foglalja össze az eseményeket Román Gyula. Kétségtelen persze, hogy a változások számos más társaság csődjével, ellehetetlenülésével jártak együtt.

A DH többségi tulajdonosa ugyanakkor mindezt törvényszerű fejleménynek tartja, mivel az európai iparágban is hasonló folyamatok játszódnak le, méghozzá gyorsabb ütemben. Ez aggasztó lehet a magyar húságazat számára, mivel – húzta alá Román Gyula – idehaza további jelentős koncentrációra nem látszik esély, a külpiacokon pedig egy DH-méretű vállalkozás önerőből komoly terjeszkedést nem tud megvalósítani. Így hosszabb távon fennállhat a veszélye, hogy a jóval tőkeerősebb, európai és nemzetközi húsipari óriástársaságok a hazai vállalkozásokat kiszorítják a különböző piacokról. Ezért a Debrecen Hús csoport az egyenlőtlen verseny helyett együttműködésre törekszik a nagy sertéstermelési és húsfeldogozási rendszerekkel – fogalmazott az elnök-vezérigazgató.

A kooperációs szándékok azonban nem zárják ki azt, hogy a DH önmaga is növekedjen a jövőben. A csoport a hazai sertésbázis biztosítása érdekében egy nagyobb mezőgazdasági vállalkozás megvételét tervezi, emellett Szlovákiában egy hús-, Bulgáriában egy szeletelőüzemi üzletrészvásárlást tervez. A DH-t korábban „hírbe hozták” a felszámolás alatt álló, volt Carnex-érdekeltségű Pápai Hús Zrt.-vel és a nádudvari Hage-Nagisz többségi tulajdonában lévő Gyulai Húskombinát Zrt.-vel is, de e társaságok megvásárlása ma nem szerepel napirenden. HL

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát, később mérnök-közgazdászi diplomát szerzett.

1971-től a debreceni, később a budapesti húsipari állami vállalatnál dolgozott.

Húsipari magánvállalkozását 1991-ben indította el

A Debrecen Hús csoport kialakítását 1997-ben kezdte meg.

CÉG: Debrecen Hús

Ma az ország második legnagyobb húsipari vállalkozásának számít

A csoport együttes árbevétele az idén eléri a 42-43 milliárd forintot

A vállalatok várhatóan néhány száz millió forintos összesített nyereséget érnek el: közülük három nyereséges, egy veszteséges lesz 2007-ben

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát, később mérnök-közgazdászi diplomát szerzett.

1971-től a debreceni, később a budapesti húsipari állami vállalatnál dolgozott.

Húsipari magánvállalkozását 1991-ben indította el

A Debrecen Hús csoport kialakítását 1997-ben kezdte meg.

CÉG: Debrecen Hús

Ma az ország második legnagyobb húsipari vállalkozásának számít

A csoport együttes árbevétele az idén eléri a 42-43 milliárd forintot

A vállalatok várhatóan néhány száz millió forintos összesített nyereséget érnek el: közülük három nyereséges, egy veszteséges lesz 2007-ben-->