BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Szélsőséges populistákkal együtt jelenik meg Orbán az Economist címlapján

Orbán, Trump és Le Pen a populizmus három arca - az ő képükkel a címlapján jelenik meg a The Economist. A lap azzal foglalkozik: hogyan lehetnek egyre népszerűbbek azok a pártok, amelyek a munkások és a középosztály félelmeire építenek, és mit lehetne tenni, hogy a kevésbé extrém politikusok erősödjenek.

Orbán Viktorral, Marine Le Pennel és Donald Trumppal a címlapján jelenik meg a The Economist - a lap az Európában és Amerikában is terjedő, a középosztály és a munkások félelmeire épülő populizmusról szóló cikkét illusztrálja a három politikussal.

Az elmúlt napokban az Atlanti-óceán mindkét oldalán a populisták kerültek a hírek középpontjába: az USA-ban Donald Trump az ország lezárását követeli a muszlimok elől, Franciaországban pedig a szélsőjobboldali Nemzeti Front nyerte a regionális választások első fordulóját. A The Economist szerint a populista jobboldal a világháború óta nem volt ilyen népszerű Amerikában és Európában. Ez pedig egy súlyos fenyegetést jelenthet a nyugati társadalmak eddigi nyitottságára - írják.

De Trump és Le Pen nincsenek egyedül. Az Economist velük egy csoportba tartozónak sorolja a magyar és a lengyel kormányt, a svájci és a finn koalíciót - sőt, Görögországban is a populisták vannak hatalmon, csak ott épp a baloldaliak. Az Egyesült Államokban pedig Trump, valamint a nála kevésbé harsány, de ugyanolyan "extrém" elveket képviselő Ted Cruz és Ben Carson összesen a republikánus szavazók több, mint felét tudhatja maga mögött. A populista jobboldal nem csak Franciaországban, hanem Hollandiában és Svédországban is nagyon népszerű - teszik hozzá. Igaz, azt is megemlítik, hogy a franciáknál arra kicsi az esély a többi párt összefogása miatt, hogy Le Pen nyerje a következő elnökválasztást.

A lap nem foglalkozik sokat a populistának nevezett politikusok közti különbségekkel. Alig térnek ki arra például, hogy mennyire lehet összehasonlítani a gyakran populista kommunikációt folytató, de nem szélsőjobboldali magyar és lengyel kormányt a nyílt antiszemitizmusból a populista radikális jobboldaliség felé forduló francia Nemzeti Fronttal, az észak-európai muszlimellenes pártokkal, a svájci bezárkózással, vagy épp a népszerűségét a politikai korrektség tudatos felrúgására építő Trumppal.

A populisták különbözőek, de mindenütt a gazdasági és kulturális instabilitás adja a népszerűségük alapját - állapítja meg az Economist. Európában a magas munkanélküliség, Amerikában pedig a bérek stagnálása kínál kitűnő táptalajt a populizmusnak - főleg az idősebb, de még munkaképes korú munkásosztály (az amerikaiak közül elsősorban a fehérek) érezhetik magukat veszélyeztetve. A munkájukat már nem csak a globalizáció és a technológiai fejlődés veszélyezteti, hanem azt is látniuk kell közben, hogy a migránsokra mekkora összegeket költenek az államok. Eközben azt látják, hogy a Washington és Brüsszel elitje nem vállal komoly felelősséget a hibáiért, a dzsihádista terror pedig olaj a tűzre - állapítja meg a lap.

Nem szabad alábecsülni a populisták erejét - állítja az Economist. A mainstream politikusok közül sokan annyival intézik el ezt, hogy szélsőségesnek vagy fasisztának minősítik őket, de ez csak azt sugallhatja sokak számára, hogy az elit nem foglalkozik az átlagemberek problémáival - írják.

De mi a megoldás? - teszi fel a kérdést az Economist. A lap szerint a nyitott gazdaságok, a határok nélküliség, a globalizáció és az emberek szabad mozgása lehet a megoldás. Szerintük azt nem lehet várni mindettől, hogy legyőzik a populizmust, azt azonban igen, hogy a magukat félelemben érző emberek számára több előnyt kínálnak, mint amekkora félelemben most érzik magukat. Ez azonban nem elég szerintük: a populisták ellen kiálló politikusoknak sokkal jobban kellene kommunikálniuk az átlagemberekkel. Az, hogy az Obama-kormány nem akar szárazföldi csapatokat küldeni az Iszlám Állam terroristái ellen, sok amerikai számára a gyengeség jele, azt pedig Európában is láthatjuk, hogy az EU vezetői mennyire gyengén kommunikálnak az unió adta előnyökről és sikerekről.

A legfontosabb pedig a lap szerint azokat az állampolgárokat meggyőzni, akik belefásultak a politizálásba. A francia választásokon a részvételi arány 50 százalék alatt maradt, az USA-ban pedig az előválasztások részvételi aránya alig 20 százalékos - emlékeztetnek.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.