A brit klubszobák eleganciáját idézik meg modern tálalásban

A Land Rover luxusmárkájának negyedik modellje stílusra egy egészen más világot képvisel, mint a német nagykategóriás szabadidő-autók. A Range Rover Velar hűvös elegancia helyett a brit klubszobák hangulatát hozza, méghozzá modern tálalásban. A Range Rover Sport alá és az Evoque fölé pozicionált modell a márka legfiatalosabb és egyben formailag legkülönlegesebb képviselője. Arányaival részben utal az ős Range Roverre, ugyanakkor kupés hátsójával és a többi Range-nél laposabb utasterével merészebb is.

A megszokottól eltérő megoldásokból nincs hiány, például a karosszériába süllyedő „mozgó” kilincsek igazi tekintetmágnesek. A Velar 4803 milliméteres hosszával 4 centiméterrel rövidebb a Sportnál, így érthető, hogy a nagy tesóval szemben nem rendelhető hétüléses kivitelben. A második sorban nem érződik a pár centis mínusz, hatalmas lábtér várja az utasokat. Ami sokkal meglepőbb, hogy a laposabb karosszéria ellenére fejtérből sincs hiány. Elöl igazi pöffeszkedős ülésekben lehet helyet foglalni. A beltér pedig egészen extrém, a hatalmas érintőképernyő-középkonzol egyértelműen elviszi a show-t, bár funkcionalitásban egy hagyományos berendezéshez képest nyilvánvalóan több hátránya van, mint előnye.

A puha bőr és a nemes anyagok ölelése ellenére a Velar igazi terepjáró. Persze a 22 colos felnikkel és a gyönyörű fényezéssel épeszű ember nem kezd el dagonyázni a modellel. A 4 × 4-es hajtás természetesen alap, a lényeg az okos menetprogramokban és a nyomatékvezérlésben rejlik, no meg abban, hogy a légrugós futóművel a hasmagasság 25 centiméter. Ez 4 centiméterrel magasabb az acélrugóshoz képest, a gázlómélység 65 centiméter is lehet. Ha vízbe mennénk, a központi kijelzőről is nyomon lehetne követni a folyamatot.

A Velarnak inkább az országutak és az autópályák valók, városban egyszerűen túl széles, és kell neki a hely ahhoz, hogy megmutassa az erőtartalékait. Ugyan nincs belőle V8-as és hibrid sem, mint a két nagyobb Range-ből, de a 180–380 lóerő közötti paletta igencsak széles. A 3,0 literes, V6-os dízel 700 newtonméteres nyomatékával és 300 lóerős csúcsteljesítményével ülésbe préselősen gyorsít. Érdekes módon nem szigetelték el teljesen a motort, az ikerturbós mély hang jól kivehető. A vetélytársak többségéhez hasonlóan a Land Rover is a ZF nyolcgangos automatája mellett tette le a garast. Ha nem is sikerült olyan tökéletesre a motor és a váltó házasítása, mint némelyik német modellnél, a hajtáslánc tekintetében sincs szégyenkeznivalója a Velarnak.

A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható