Csereprogrammal váltanák le a dízeleket

A német szakminiszter tárgyalásokat kezdeményezett a gyártókkal egy olyan támogatási konstrukció kidolgozásáról, amellyel közösen ösztönöznék a vásárlókat a környezetbarát autók vásárlására, dízeljeik lecserélésére. Annyiban közösen, hogy a tárca erkölcsi támogatást biztosít a roncsautóprogramhoz, de a költségeket a gyártóknak kell állniuk. „A minisztérium nem autókereskedés” – ezzel magyarázta Andreas Scheuer a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, miért tartják magukat távol a finanszírozástól. A miniszter hozzátette, hogy a járművek átalakítását is járható útnak tartják, de csak akkor, ha műszaki és gazdasági szempontból egyaránt meggyőző eredményt garantálnak.

Igaz, ez a megoldás nem nyerte el az autóipari lobbi tetszését, egyrészt a magas, eurómilliárdokban mérhető költsége miatt, másrészt, mert a tulajdonosok joggal tartanak a járműveik átalakítását követő teljesítménycsökkenéstől. Német rendszámmal jelenleg 3,1 millió Euro 4-es és 3,5 millió Euro 5-ös környezetvédelmi besorolású dízelautó fut az utakon, ezeknek az átalakítása műszakilag kivitelezhetetlen a szaktárca szerint, míg a régebbieknél kocsinként átlagosan 3 ezer eurós kiadással járna a kipufogógázok utólagos szűrése.

Kormányzati becslések szerint már 1,3 millió magas szennyezőanyag-kibocsátású dízelt érintenek azok a helyhatósági hatáskörben eddig meghozott intézkedések, amelyekkel a mozgásukat korlátozzák vagy egyenesen kitiltják őket a lakott övezetekből. Angela Merkel mindenesetre nem az adminisztratív korlátozások híve, inkább a gyártók oldaláról sürget beavatkozásokat a dízelek „kizöldítésére”.

A kancellár a megoldás kidolgozásával és az egyeztetésekkel a múlt héten bízta meg Scheuert.

Németországban a dízelek emissziójával folytatott praktikákról a legmagasabb vállalatvezetői szinten tudtak – értesült a Handelsblatt. A 16 ezer oldalnyi nyomozati anyag feldolgozása után a hatóságok már megalapozottnak látják, hogy a Mercedes, a VW csoport és a BMW egymással összejátszva manipulálta a tisztadízel-technológiaként hirdetett AdBlue rendszert. A káros kipufogógázokat elvileg hatékonyan kiszűrő AdBlue folyadék tartályát direkt kisebbre méretezték, és a feltöltéséhez szükséges periódust is jóval hosszabbra nyújtották, emellett a szabályozó szoftvert úgy állították be, hogy az csak tesztkörülmények között hozza az elvárt értéket. Egy liter AdBlue folyadék az autógyártók útmutatása szerint ezer kilométerre elegendő, csakhogy a mérnökök úgy vélik, ennek a háromszorosa kell a hatékony szűréshez. Az előírt 16 ezer kilométeres csereperiódus pedig azt jelenti, hogy a jármű az idő nagy része alatt, ahelyett, hogy csapdába ejtené a nitrogén-oxidokat, inkább a szabadba engedi őket.

Nem várható el az amerikai fogyasztóktól, hogy ezer kilométerenként töltögessék a tartályt, félő, hogy emiatt eladhatatlanok lennének a német dízelek az Egyesült Államokban

– ezt a segélykiáltást még 2008-ban küldték haza e-mail formájában a tengerentúlról, s az üzenet meghallgatásra talált. A VW csoportnál a dízelbotrány érintettjei közül 39 embert, köztük hat felső vezetőt küldtek el, de rács mögött, azaz vizsgálati fogságban csak Rupert Stadler, az Audi vezérigazgatója van. Őt június közepén vették őrizetbe, s a nyomozás érdekeire hivatkozva azóta sem engedték szabadon.

A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja