Zacher Gábor: az alkoholistákat jobban elfogadjuk, mint a drogfüggőket

Alkalmi használó, rendszeres fogyasztó és függő között óriási különbség van – szögezte le a VG.hu-nak Zacher Gábor toxikológus, aki szerint az utóbbi csoport a hangsúlyos, miután azt nagyjából 20 ezer ember alkotja. Ennek

Hogy pontosan hányan lehetnek azok, akik életükben egyszer elszívtak már egy spanglit, vagy felszívtak egy csíkot, azt nehéz megmondani, de a kérdőívekből kikövetkeztetett adatok azt mutatják, hogy ma hazánkban mintegy 40 millió kábítószerhasználat történik évente – mondta a szakember, hozzátéve: ez az adat önmagában még nem jelenti a világ végét.

Nincs különbség, minden szer veszélyes

Kérdésünkre Zacher Gábor közölte: egy szer veszélyességi foka alapvetően egy érdekes megközelítés. „Mert ha az egyik veszélyes, akkor egy másik mitől nem az?” – tett fel a kérdést. Mindenesetre elmondta, hogy a biofű nagyon széles körben elterjedt Magyarországon, főként a szegényebb településeken élők használják.

Vannak olyan jelentősen elmaradott helyek, szegregátumok, ahol akár 70-75 százalékos jelenléte is van a biofűnek, mely arány nagyon magas

– mondta. Emellett kiemelte, a szintetikus szerek között nagyon jól tartja magát az extasy. „Erre azt kell mondanom, hogy szerencsére, mivel ez nem egy olyan cucc, amit tegnap gyártottak le Kínában, és semmit sem lehet tudni róla” – fűzte hozzá.

Zacher Gábor szerint az abszolút listavezető a marihuána Magyarországon, itthon azt használják a legtöbbször.

Az ópiát típusú szerekkel kapcsolatban közölte, hogy azok elkerülik a térségünket. „Magyarországon, Csehországban, Romániában, Szlovákiában és Ausztriában nem jellemző az ilyen típusú szerek használata, az inkább Amerikára jellemző.

Ami Marco Polónak fél év volt, az ma a drognak három hét

A szakember szerint klasszikus kábítószerelőállítás Európában nem történik, igaz, a csehek „hihetetlenül jól állnak” extasy-gyártásban. Az ottani droglaborok látják el Európa 95 százalékát, amivel a kontinens extasy készletének 85-90 százaléka tőlük érkezik. A droggyártás ma már Kínába tolódott, ahol a dizájner szereket például elég magasan kvalifikálják (és szinte mindent előállítanak).

Orvosok, vegyészek, gyógyszerészek, pszichológusok állítják elő, amit aztán azon a selyemúton szállítanak Európába, amin annak idején Marco Polo fél évig ment kifelé. Most ugyanazon az úton három hét alatt érkezik meg ide a drog

– szemléltette Zacher Gábor.

Európában nincsen előállító ország, a feltételek ugyanis nem is adottak hozzá. „A svédek például hiába szeretnének kokain ültetvényeket, ha az ottani időjárás erre nem nagyon alkalmas” – mondta. A toxikológus egyébként értetlenül áll az előtt, amikor valaki magyarországi droglaborokról beszél.

Van, hogy valaki a hatóanyagot megrendeli Kínából, amiből azután tablettát csinál, de ez rendszerint nem hat érdemben a piacra. Drogot készíteni egyébként nem is nehéz: az illető vesz egy tablettakészítő gépet a neten, majd egy betonkeverőben össze keveri a cuccot, tesz hozzá egy kis színezéket, és annyi, máris működik a dolog. Droglaborok ugyanakkor hazánkban nincsenek

– fűzte hozzá a szakember.

Működik az ellátórendszer, de vannak hibái

„Ha egy függő szeretne segítséget kapni, ha változtatni akar az életén, és úgy gondolja, hogy elmenne rehabilitációra, akkor az Magyarországon megoldott” – véli Zacher Gábor. Ugyanakkor limitált az addiktológiai osztályoknak a száma, ahol a kábítószerfüggő betegeket a megvonás utáni első 12 napon (amikor az elvonási tünetek erősen jelentkeznek) kellő hozzáértéssel kezelik. Így az ellátás ezen része egy kicsit döcög. A hiány oka egyébként az, hogy az ilyen osztályok nagy része inkább az alkoholfüggőkre koncentrál, miután

Magyarországon mintegy 800 ezer alkoholista él, amihez képest a 20 ezer kábítószerfüggő szinte elenyésző.

– emelte ki a toxikológus. Egy fontos jelenségre is felhívta a figyelmet, miszerint a kábítószereseket sokkal kevésbé szeretik az emberek. Egy rendesen megszuttyadt alkoholista még állapota ellenére is szabálykövető tud lenni, míg a kábítószerezők sajátságos életstílust és életvitelt képviselnek, ráadásul a kommunikációjuk is más.

A kábítószerezés ráadásul nem a 60 évesek sportja, míg az alkoholistákat nem feltétlenül a huszonévesek jelentik

– mondta Zacher Gábor, aki szerint érdemes lenne észrevenni, hogy a kábítószerfüggőkkel hasonló módon lehet foglalkozni, és kommunikálni, mint az egyéb függőséggel küzdő emberekkel.