A Bundesbank veri a dobot, Lagarde bólogat, senki se boldog

Régi emlékeket ébreszthetett az idősebb németekben a Bundesbank keddi eseménye arról az időszakról, amikor évtizedekkel ezelőtt közülük sokan aggódva búcsúztatták a jó öreg megbízható márkát és fogadták az euró bevezetését. Beiktatták hivatalába Joachim Nagel elnököt, aki elődjét, Jens Weidmannt is idézve az infláció elleni határozott fellépést sürgetett az Európai Központi Banktól. Ugyanezen az eseményen felszólalt Christine Lagarde, az EKB elnöke is, és a szavaiból azt az ígéretet emelték ki a tudósítások, hogy az emberek bízhatnak benne:

a bank elkötelezett maradt az árstabilitás megvédésére.

A kedd a nagy jegybankok napja, amikor a piacokon különös figyelemmel követik, milyen kommentárokkal nyitják az évet a nagy központi bankok vezetői: a nap folyamán később a Federal Reserve elnöke, Jerome Powell is beszámolót tart az amerikai szenátus illetékes bizottsága előtt, mivel Joe Biden, az USA elnöke újabb ciklusra jelölte a jegybank élén.

Megértjük, hogy az emelkedő árak aggodalmat okoznak sok embernek, és ezt ez aggodalmat nagyon komolyan vesszük

– mondta Lagarde, miután Nagel óvott, hogy a múlt évben felszökött infláció makacsabbul magas maradhat, mint ahogy sokan most várják. A Bundesbank-elnök figyelmeztetése egybehangzik azzal, amit az utóbbi két-három hónapban a Federal Reserve vezetői hangoztatnak – holott korábban ők is átmenetinek gondolták az energiaárak emelkedése és a kínálati láncok akadozása miatti inflációelszaladást – és ellentétben az EKB-nak azzal a jóslatával, hogy az árindex már jövőre a két százalékos cél alá vonulhat vissza. 

A pandémiából való, még mindig aggodalmak övezte és sohase látott ellátási zavarokat hozó kilábalás az Atlanti-óceán mindkét oldalán több évtizedes csúcsokra lökte a fogyasztói árindexeket, ami az egyszerű polgár tekintetét is az árstabilitás fenntartását megcélzó jegybankokra irányította. Nem véletlen, hogy bizottsági beszámolója előre közzétett bevezetőjében Lagarde-hoz hasonlóan Powell is utalt az emberekre és aggodalmaikra. 

Tudjuk, hogy a magas infláció áldozatokkal jár, különösen azok számára, akik rosszabbul viselik az alapvető dolgok, mint az élelem, a lakhatás és a közlekedés árának emelkedését

– írta. 

Erősen elkötelezettek vagyunk, hogy elérjük kötelező céljainkat, a maximum foglalkoztatást és az árstabilitást. Minden eszközünket felhasználjuk, hogy támogassuk a gazdaságot és az erőteljes munkaerő-piacot ás megelőzzük, hogy a magas infláció berögződjön

– tette hozzá.

A gazdasági kilábalást illetően az óceán mindkét oldalán optimisták, bár a pandémia érkező hulláma további fennakadásokat okozhat, az inflációt illetően azonban erősen megoszlanak a vélemények. 

A pénzbőség-teremtő eszközvásárlásokat mindkét jegybank visszafogja – sőt Amerikában már az idén sokan a jegybanki mérleg visszavágására számítanak –, Fed a várakozások szerint már márciusban kamatai emelését is megkezdheti, az EKB azonban rendszeresen hideg vizet zúdít a kamatemelési várakozásokra. Az USA szerdán közli decemberi inflációs adatát, az éves ráta a négy évtizedes csúcsot jelentő novemberi 6,8 százalékról az elemzők szerint 7 százalék környékére nőhetett. Az eurózónában alacsonyabb, öt százalék volt, de ebben a hónapban tovább kúszhat felfelé. 

Miközben a piacokon idén egyértelműen Amerikában számítanak szigorúbb monetáris politikára, ami szinte minden árfolyamkeresztben erősítheti az előrejelzések szerint a dollárt, az euró/dollár piacán hetek óta tart a tanácstalanság, és az árfolyam az 1,13-as szint körül táncol. A jegybankok nagy napján először gyengülő csatornába került a zöldhasú és 1,135 környékéig siklott, majd Lagarde beszédét követően 1,133 környékére erősödött.

Az inflációs aggodalmak egyébként egy olyan nagy gazdaságot is elértek, amelyre nem jellemzőek. 

A japán jegybank kedden közölte, hogy 13-éves csúcsra ugrottak a háztartások inflációs várakozásai, a jövő évet tekintve 5 százalékra. A jegybank azonban nem aggódik, mert a változékony elemeket kiszűrő maginfláció még az egy százalékot sem éri el.