Feszült hangulat az olasz elnökválasztáson

A 13. olasz köztársaságielnök-választás sok bizonytalanságot hozott. Az egyetlen biztos pontnak a sokszoros politikai feltámadásáról hírhedt Berlusconi távolmaradása látszik. 

Több mint 1000 törvényhozó és különleges regionális küldött voksol Sergio Mattarella utódjára a többfordulós titkos szavazáson. Bár hétvégén már tárgyaltak a pártok a lehetséges jelöltekről, de egyértelmű listát még nem tettek közzé. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az első pár fordulón csak üres szavazólapokat láthatunk, miközben a színfalak mögött dúl a harc. A hét éves mandátum elnyeréséhez az első három fordulóban abszolút többségre van szükség, a negyediktől azonban már elég az egyszerű többség is. 

A történelem során eddig csak három alkalommal fordult elő, hogy már az első körben sikerült volna megegyezniük.

Mario Draghi miniszterelnök technokrata kormánya és gazdasági programja bizonyos fokú nyugalmat adott a népnek. Most, hogy a politikusok nehezen tudnak megállapodni egy tisztességes elnökjelöltről, az Európai Központi Bank egykori vezetője esélyes az államfői posztra.

A volt miniszterelnök és elítélt adócsaló, Silvio Berlusconi visszavonulása tovább növeli Draghi esélyeit, bár egyetlen párt sem támogatja hivatalosan. A további esélyesek között van még Pier Ferdinando Casini centrista szenátor, aki állítólag jó pártközi kapcsolatokat ápol, Marta Cartabia igazságügyi miniszter és Giuliano Amato volt miniszterelnök. Az Öt Csillag Mozgalom egyik frakciója pedig Mattarellát bírná maradásra még egy évre.

A miniszterelnököt még tavaly februárban Mattarella ültette a koalíciós kormány élére, és vannak, akik ott is tartanák – köztük Berlusconi és a Liga elnöke, Matteo Salvini is –, hogy leküzdje az egészségügyi válságot és az emelkedő energiaárakat.

A váltás a miniszterelnöki tisztség megüresedését jelentené: az új elnök beiktathat egy másik technokratát, például Enrico Giovanninit, vagy kiválaszthat egy politikai vezetőt. Bárhogy is legyen, az új kormány kevésbé lenne egységes. 

A belső civakodás pedig lelassíthatja vagy meghiusíthatja azokat a reformokat, amelyeket végre kell hajtani az EU mintegy 200 milliárd eurós járvány utáni támogatásáért. 

A lépés akár előrehozott választásokkal is járhat, ami további instabilitáshoz vezet, mivel az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága a GDP 150 százalékát kitevő államadóssággal küzd.

Külföldi befektetők szerint komoly veszélyt jelentene a gazdaságra nézve, ha Mario Draghi lecserélné miniszterelnöki székét a köztársasági elnöki pozícióra, ami felemelheti 160 bázispontra is a most 140 bázisponton álló 10 éves német–olasz állampapírhozam-szpredeket. Draghi megválasztása szavatolná Olaszország euroatlanti hűségét, de valószínűleg új politikai válságot is okozna. Azaz hiába száll majd fel a fehér füst, a feszültség korántsem oldódik meg.