Európa torkán akadt az energiakérdés

Áll a bál az energiakérdés körül Európában, és ha el is hárul az orosz–ukrán válság jelentette rövidtávú fenyegetés, biztosított, hogy később sem mennek haza a zenészek. Az uniós tagállamok sorban hozzák a rendkívüli intézkedéseket, hogy csökkentsék az energiadrágulás fájdalmát, négy tagállam ugyanakkor ezt találta a megfelelő időnek arra, hogy megtámadják Brüsszel tervét a gáz zöldenergiának minősítésére, érzékeny pontján találva el az energiaéhségbe sodródott Németországot.

Mindez még az inflációs dilemmával szembesülő Európai Központi Bankon belül is fejtörést okoz, amelynek döntéshozói csütörtökön ülnek össze, hogy megvitassák az évkezdet ártrendjeit. A változékony energia- és élelmiszerárak mozgásain a jegybankárok alapesetben áttekintenek, és az EKB közgazdászai nem a következő hónapokra, hanem valamivel későbbre jósolták a tavaly évtizedes magasságokba felszökött infláció visszavonulását, de

a jegybank számos döntéshozója növekvő aggodalommal figyeli, nem jelentkeznek-e tartós hatások, miután az energiaárak elszállása a termelők költségeit is irdatlan mértékben felduzzasztották.

Ráadásul az új év első hónapjának fogyasztóiárindex-adatai sorban szállították a kellemetlen meglepetéseket, jórészt az energiadrágulásnak betudhatóan. A legnagyobb euróövezeti gazdaság, Németország inflációja például csökkent ugyan a három évtizedes csúcsot jelentő decemberi 5,3 százalékról, de nem az elemzők várta 4,3-ra, hanem csak 4,9 százalékra. 

Belgiumban – bár a felszökött árú földgáz fogyasztása náluk a töredéke a kisebb népességű Csehországénak – a rezsiárak emelkedése 7,6 százalékra húzta fel az inflációt. Ez már túlszaladt a fájdalomküszöbön, pedig egy főre eső vásárlóerő tekintetében Belgium az eurózóna tagok gazdagabb felébe tartozik. Sokhetes tusakodás után a megosztott belga kormány éjszakába nyúló ülésén az áram árát mérséklő intézkedéscsomag mellett döntött – jelentette be kedden Alexander De Croo miniszterelnök. Egyéb intézkedések - többek közt háztartásonként 100 eurós számlavisszatérítés – mellett négy hónapra 21 százalékról 6 százalékra szállítják le az áram áfáját. A csomag 1,1 milliárd euróba kerül, márpedig Belgium erősen eladósodott: az államadósság 2020-ban a GDP 114 százalékára ugrott a 2019-es majdnem 100 százalékról, és tavaly sem csökkent érdemben, bár a gazdaság visszapattant a 2020-as recesszióból. A legtöbb EU-tag már korábban rendkívüli lépéseket tett az árak megfékezésére, emiatt egy sor gazdasági terület „energiaháborús” viszonyok közt működik. Kelet-Németországban például tömegesen mehetnek tönkre a benzinkutak a lengyel üzemanyag-adó csökkentése miatt.

Más tagországokban a gázellátás is komoly gondot jelent (a tetejébe annak, hogy az olaj ára is több, mint hétéves csúcsok környékén táncol). Az orosz Gazprom kiszolgálta Jamal-vezetéken már december 21. óta a megszokotthoz képest fordított irányban – Németország felől a lengyelek felé – folyik a gáz (ha a mennyiség csökkent is ma), a megépült Északi Áramlat-2 vezeték engedélyeztetése az orosz–ukrán válság miatt megfeneklett, egy háború keleten pedig akár hosszabb távra is szállítási problémákat okozhat.

Messze még a hideg idők vége, miközben a gázra szoruló tagállamok tárolóinak töltöttsége többnyire jelentősen elmarad az egy évvel ezelőttitől.

A nemzetközi diplomácia izzik, a politikusok reményeiket hangoztatják, hogy Moszkva és Kijev nem keverednek háborúba.

Négy uniós tagállam – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – valami okból ezt az időpontot találta alkalmasnak, hogy megtorpedózzák az Európai Bizottság javaslatát, amely zöldnek – azaz beruházásokra alkalmasnak – minősítené a földgázt. Ez minden bizonnyal szemöldököket emel Németországban, amely energiaéhségbe manőverezte magát azzal, hogy az összes atomerőművét bezárja, idén az utolsókat is, és szeretné, ha mások is így tennének. A négyek talán azért léptek sietve, mert az Európai Bizottság a közeljövőben – de nem meghatározott időpontban – véglegesíti javaslatát az energiamixre. A javaslatot az Európai Parlament többsége, vagy a tagállamok szupertöbbsége – 27-ből 20 tagállam – dobhatná vissza.