A Beneš-dekrétumok kapcsán álljon itt egy rövid történelmi kitekintő. Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök 1945 májusa és októbere között 143 rendeletet adott ki, melyek közül 13 közvetlenül a kollektív bűnösséggel megbélyegzett magyar és német lakosság jogfosztásáról szólt. A legsúlyosabban a 33. számú rendelet érintette a magyarokat és a németeket, automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól. Ez a dekrétum tette lehetővé, illetve szabályozta a magyarok és a németek földterületeinek elkobzását.
A következő évben, 1946 márciusában a prágai parlament szentesítette a Beneš-dekrétumokat. Az 1948-as kommunista hatalomátvételig nem sikerült mindenkitől elvenni a vagyont, illetve mindenhol módosítani a telekkönyvet (azok esetében sem, akik időközben kényszerből szlovákra módosították a nemzetiségüket, hogy visszaszerezzék a területet). A kommunizmus alatt a földeket államosították, illetve bevonták a szocialista termelőszövetkezetekbe. A diktatúra bukása után az állam igyekezett visszaadni az ingatlanokat a beazonosítható egykori tulajdonosoknak vagy a leszármazottaiknak (ha megmaradtak szlovák állampolgárnak), de sokan perrel szerezték vissza, amit a felmenőik rájuk hagytak.
A jogfosztásokat sohasem vonták vissza, sőt, az 1993-ban önállósult, tízszázaléknyi magyar lakosságú Szlovákia (mint ahogy a német népességétől kitelepítéssel megszabadult Csehország is) elutasította a Beneš-dekrétumok hatálytalanítását és bárminemű kárpótlás kifizetését a károsultaknak.
Aztán 2007-ben – a felvidéki magyar közösségben nagy felzúdulást kiváltva – a pozsonyi törvényhozás határozatot fogadott el e rendeletek sérthetetlenségéről.
A parlament döntése annál is inkább visszatetszést keltett, mert az európai integrációt megelőzően gyakran hangoztatott érv volt a szlovák politikusok részéről, hogy bár a Beneš-dekrétumok északi szomszédunk jogrendjének a részét képezik, azokat nem alkalmazzák.
A valóság azonban egészen más. Hogy Forró Krisztiánt, a felvidéki Szövetség párt elnökét idézzük, a XXI. századi Szlovákiában az az abszurdnak tűnő eset sem kizárt, hogy valaki arra ébred: a földjei egyik napról a másikra átmentek az állam tulajdonába. A politikus arra utalt: egyre több bizonyíték van rá, hogy a Szlovák Földalap (SPF) a Pozsony környéki autópálya-építések kapcsán az elmúlt években a Beneš-dekrétumokra hivatkozva sajátított ki több száz hektárt kárpótlás nélkül. (Egyes becslések szerint minimum 50 ezer hektárra, de ennek a többszörösére is rúghat a rendszerváltás után elkobzott földek területe.)
A suba alatt zajló utólagos konfiskációkra a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az egyik határozata hívta fel a nyilvánosság figyelmét 2020 májusában. Az úgynevezett Bosits-ügyben a nemzetközi testület kimondta: a szlovák főügyész kérésére a legfelsőbb bíróság jogtalanul bírált felül járás- és egy megyei bírósági döntést. Ezek négy magánszemély javára ítéltek meg olyan erdő- és földterületeket, amelyeket még a felmenőjüktől vettek el a második világháborút követő kollektív jogfosztás idején.
A kommunizmus bukása után a jogos örökösök visszaszerezték az ingatlan vagyont, ugyanis az e területekre egykor kiadott elkobzási végzés eljárási hibák miatt sohasem emelkedett jogerőre.
A legfelsőbb bíróság azonban 2015-ben kimondta: mivel az alperes felmenői magyar nemzetiségűek voltak, a 104/1945-ös – a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági területének elkobzásáról és mielőbbi elosztásáról szóló – elnöki rendelet értelmében a földjeiket el kellett volna venni. S mivel ez annak idején nem történt meg, a jogbiztonság és az állam tekintélyének a megőrzése érdekében a továbbiakban úgy kell eljárni, mintha elkobozták volna az illető területeket. A döntést a szlovák alkotmánybíróság is helybenhagyta, ezt követően fordult az érintett Bosits Miklós az őt segítő jogászokkal együtt Strasbourghoz.
Az ügyben született döntés azért precedensértékű, mert az 1945-ben meghozott Beneš-dekrétumok kapcsán elszenvedett vagyonvesztések miatt közvetlenül nem lehet perelni az 1953-ban felállt strasbourgi testületnél.
Ugyanakkor az utólagos elkobzások esetében borítékolható az EJEB északi szomszédunkat elmarasztaló ítélete. Ennek jelentőségét az adja – mint azt Berényi József, a pozsonyi külügyi tárca egykori államtitkára, a Szövetség szakpolitikusa hangsúlyozza –, hogy Szlovákia 1993-ban, az Európa Tanácshoz való csatlakozással vállalta, hogy kötelezően végrehajtja a strasbourgi bíróság döntéseit.
Az EJEB döntését követően kiderült: a Bosits-ügy korántsem egyedi eset. A Szlovák Földalap 2018 óta a Beneš-dekrétumokra hivatkozva több száz hektárnyi földet sajátított ki. A pozsonyi körgyűrű építése kapcsán olyan határozat született, hogy a Nemzeti Autópálya-társaság (NDS) nem köteles kárpótolni a tulajdonosokat, mivel a sztráda megépítéséhez szükséges területek valójában az állam tulajdonába tartoznak, függetlenül attól, hogy 1945 és 1948 között nem sikerült végrehajtani a konfiskációt.
Tavalyelőtt nyáron a felvidéki magyar pártok (az azóta egységesült formáció, a Szövetség) képviselői az igazságügyi és a mezőgazdasági tárca vezetőitől ígéretet kaptak arra, hogy leállítják az utólagos vagyonelkobzást. Azonban ez a gyakorlat folytatódott, sőt egyre nyilvánvalóbb, hogy spekulációs szándék húzódik meg a kisajátítások hátterében. Legalábbis erre utal, hogy ezek rendre lukratív földterületeket érintenek – állítja Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke, aki szerint aligha lehet véletlen, hogy nem a leszakadó régióknak számító Gömörben, Nógrádban vagy éppen Zemplénben kezdték meg az utólagos elkobzást, hanem a főváros vonzáskörzetében.
Mint kiderült, az ilyen ügyek lebonyolításával a Szlovák Földalap egy a jelenlegi kormánykoalíciót vezető Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) párthoz kötődő ügyvédi irodát bízott meg, amely így több százezer eurós bevételhez jutott.
A Szövetség szerint megnyugtató megoldást az jelentene, ha a pozsonyi országgyűlés törvényt alkotna az utólagos vagyonelkobzások leállításáról. A párt politikusai hangsúlyozzák: újra egyeztetnek majd az illetékes minisztériumok képviselőivel, de a kisajátításokat tiltó jogszabály nélkül a hivatalnokok nem minden esetben veszik figyelembe a tárcavezetők ígéreteit. A Szövetség szakértői már el is készítették a törvénytervezetet, de parlamenten kívüli pártként nincs esélyük arra, hogy a kormánykoalíció támogatása nélkül napirendre kerüljön.
Van, aki nagyobb reményt fűz a földalap élére nemrég kinevezett új vezérigazgató már többször hangoztatott nyitottságához. A családi kötődése révén magyarul is jól beszélő Ján Marosz, az OĽaNO kinevezettje korábban parlamenti képviselő is volt. A nyitottsága nem légből kapott: valóban azon kevés szlovák közszereplő egyike, aki nem eleve elutasító a magyar közösség jogsérelmeivel kapcsolatban. Más kérdés, hogy a jó szándék mire lesz elég.
A Szövetség arra bátorítja a károsultakat: forduljanak hozzá, hogy felmérhessék, hányan estek e dicstelen eljárás áldozatául. Ha kimerülnek a hazai jogorvoslati lehetőségek, a párt minden szakmai, erkölcsi támogatást megad ahhoz, hogy az európai fórumokon nyerjenek kárpótlást az érintettek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.