Nem mérséklődik a vagyonelkobzási botrány Szlovákiában

A Beneš-dekrétumok kapcsán álljon itt egy rövid történelmi kitekintő. Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök 1945 májusa és októbere között 143 rendeletet adott ki, melyek közül 13 közvetlenül a kollektív bűnösséggel megbélyegzett magyar és német lakosság jogfosztásáról szólt. A legsúlyosabban a 33. számú rendelet érintette a magyarokat és a németeket, automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól. Ez a dekrétum tette lehetővé, illetve szabályozta a magyarok és a németek földterületeinek elkobzását.

A következő évben, 1946 márciusában a prágai parlament szentesítette a Beneš-dekrétumokat. Az 1948-as kommunista hatalomátvételig nem sikerült mindenkitől elvenni a vagyont, illetve mindenhol módosítani a telekkönyvet (azok esetében sem, akik időközben kényszerből szlovákra módosították a nemzetiségüket, hogy visszaszerezzék a területet). A kommunizmus alatt a földeket államosították, illetve bevonták a szocialista termelőszövetkezetekbe. A diktatúra bukása után az állam igyekezett visszaadni az ingatlanokat a beazonosítható egykori tulajdonosoknak vagy a leszármazottaiknak (ha megmaradtak szlovák állampolgárnak), de sokan perrel szerezték vissza, amit a felmenőik rájuk hagytak.

Ártatlanul megbélyegezetten

A jogfosztásokat sohasem vonták vissza, sőt, az 1993-ban önállósult, tízszázaléknyi magyar lakosságú Szlovákia (mint ahogy a német népességétől kitelepítéssel megszabadult Csehország is) elutasította a Beneš-dekrétumok hatálytalanítását és bárminemű kárpótlás kifizetését a károsultaknak.

Aztán 2007-ben – a felvidéki magyar közösségben nagy felzúdulást kiváltva – a pozsonyi törvényhozás határozatot fogadott el e rendeletek sérthetetlenségéről.

A parlament döntése annál is inkább visszatetszést keltett, mert az európai integrációt megelőzően gyakran hangoztatott érv volt a szlovák politikusok részéről, hogy bár a Beneš-dekrétumok északi szomszédunk jogrendjének a részét képezik, azokat nem alkalmazzák.

A valóság azonban egészen más. Hogy Forró Krisztiánt, a felvidéki Szövetség párt elnökét idézzük, a XXI. századi Szlovákiában az az abszurdnak tűnő eset sem kizárt, hogy valaki arra ébred: a földjei egyik napról a másikra átmentek az állam tulajdonába. A politikus arra utalt: egyre több bizonyíték van rá, hogy a Szlovák Földalap (SPF) a Pozsony környéki autópálya-építések kapcsán az elmúlt években a Beneš-dekrétumokra hivatkozva sajátított ki több száz hektárt kárpótlás nélkül. (Egyes becslések szerint minimum 50 ezer hektárra, de ennek a többszörösére is rúghat a rendszerváltás után elkobzott földek területe.)

Strasbourgban megtört a jég

A suba alatt zajló utólagos konfiskációkra a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az egyik határozata hívta fel a nyilvánosság figyelmét 2020 májusában. Az úgynevezett Bosits-ügyben a nemzetközi testület kimondta: a szlovák főügyész kérésére a legfelsőbb bíróság jogtalanul bírált felül járás- és egy megyei bírósági döntést. Ezek négy magánszemély javára ítéltek meg olyan erdő- és földterületeket, amelyeket még a felmenőjüktől vettek el a második világháborút követő kollektív jogfosztás idején.

A kommunizmus bukása után a jogos örökösök visszaszerezték az ingatlan vagyont, ugyanis az e területekre egykor kiadott elkobzási végzés eljárási hibák miatt sohasem emelkedett jogerőre.

A legfelsőbb bíróság azonban 2015-ben kimondta: mivel az alperes felmenői magyar nemzetiségűek voltak, a 104/1945-ös – a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági területének elkobzásáról és mielőbbi elosztásáról szóló – elnöki rendelet értelmében a földjeiket el kellett volna venni. S mivel ez annak idején nem történt meg, a jogbiztonság és az állam tekintélyének a megőrzése érdekében a továbbiakban úgy kell eljárni, mintha elkobozták volna az illető területeket. A döntést a szlovák alkotmánybíróság is helybenhagyta, ezt követően fordult az érintett Bosits Miklós az őt segítő jogászokkal együtt Strasbourghoz.

Az ügyben született döntés azért precedensértékű, mert az 1945-ben meghozott Beneš-dekrétumok kapcsán elszenvedett vagyonvesztések miatt közvetlenül nem lehet perelni az 1953-ban felállt strasbourgi testületnél.

Ugyanakkor az utólagos elkobzások esetében borítékolható az EJEB északi szomszédunkat elmarasztaló ítélete. Ennek jelentőségét az adja – mint azt Berényi József, a pozsonyi külügyi tárca egykori államtitkára, a Szövetség szakpolitikusa hangsúlyozza –, hogy Szlovákia 1993-ban, az Európa Tanácshoz való csatlakozással vállalta, hogy kötelezően végrehajtja a strasbourgi bíróság döntéseit.

Kisajátítás és telekspekuláció

Az EJEB döntését követően kiderült: a Bosits-ügy korántsem egyedi eset. A Szlovák Földalap 2018 óta a Beneš-dekrétumokra hivatkozva több száz hektárnyi földet sajátított ki. A pozsonyi körgyűrű építése kapcsán olyan határozat született, hogy a Nemzeti Autópálya-társaság (NDS) nem köteles kárpótolni a tulajdonosokat, mivel a sztráda megépítéséhez szükséges területek valójában az állam tulajdonába tartoznak, függetlenül attól, hogy 1945 és 1948 között nem sikerült végrehajtani a konfiskációt.

Tavalyelőtt nyáron a felvidéki magyar pártok (az azóta egységesült formáció, a Szövetség) képviselői az igazságügyi és a mezőgazdasági tárca vezetőitől ígéretet kaptak arra, hogy leállítják az utólagos vagyonelkobzást. Azonban ez a gyakorlat folytatódott, sőt egyre nyilvánvalóbb, hogy spekulációs szándék húzódik meg a kisajátítások hátterében. Legalábbis erre utal, hogy ezek rendre lukratív földterületeket érintenek – állítja Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke, aki szerint aligha lehet véletlen, hogy nem a leszakadó régióknak számító Gömörben, Nógrádban vagy éppen Zemplénben kezdték meg az utólagos elkobzást, hanem a főváros vonzáskörzetében.

Mint kiderült, az ilyen ügyek lebonyolításával a Szlovák Földalap egy a jelenlegi kormánykoalíciót vezető Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) párthoz kötődő ügyvédi irodát bízott meg, amely így több százezer eurós bevételhez jutott.

Törvényt szorgalmaznak a magyarok

A Szövetség szerint megnyugtató megoldást az jelentene, ha a pozsonyi országgyűlés törvényt alkotna az utólagos vagyonelkobzások leállításáról. A párt politikusai hangsúlyozzák: újra egyeztetnek majd az illetékes minisztériumok képviselőivel, de a kisajátításokat tiltó jogszabály nélkül a hivatalnokok nem minden esetben veszik figyelembe a tárcavezetők ígéreteit. A Szövetség szakértői már el is készítették a törvénytervezetet, de parlamenten kívüli pártként nincs esélyük arra, hogy a kormánykoalíció támogatása nélkül napirendre kerüljön.

Van, aki nagyobb reményt fűz a földalap élére nemrég kinevezett új vezérigazgató már többször hangoztatott nyitottságához. A családi kötődése révén magyarul is jól beszélő Ján Marosz, az OĽaNO kinevezettje korábban parlamenti képviselő is volt. A nyitottsága nem légből kapott: valóban azon kevés szlovák közszereplő egyike, aki nem eleve elutasító a magyar közösség jogsérelmeivel kapcsolatban. Más kérdés, hogy a jó szándék mire lesz elég.

A Szövetség arra bátorítja a károsultakat: forduljanak hozzá, hogy felmérhessék, hányan estek e dicstelen eljárás áldozatául. Ha kimerülnek a hazai jogorvoslati lehetőségek, a párt minden szakmai, erkölcsi támogatást megad ahhoz, hogy az európai fórumokon nyerjenek kárpótlást az érintettek.