Katasztrófaváltozat a devizapiacokon: a forintnak nagyon rosszul esne

Könnyebb elsorolni, miben értenek egyet az elemzők, mint miben nem, ha az alapkérdés az: hogyan fog alakulni a két legkedveltebb világvaluta, a dollár és az euró árfolyama egymással szemben a következő egy-két évben. A kereszt mozgása nagyon nem mindegy a forint és a többi közép-európai deviza számára, hiszen ezek alaptrendként az euró/dollár árfolyamot követik, bár a jegybankjaik határozott lépésekkel csillapítani képesek a piaci hullámzást.

Az elemzők három dologban értenek egyet az euró/dollár viszonylatában. Az egyik, hogy az orosz-ukrán háború az egységes valuta kilátásai számára hordoz nagyobb rizikókat. A másik, hogy ha az előbbiből származó kockázatok nem nőnek, valamelyest enyhülhet a nyomás az eurón abban az esetben, ha Emmanuel Macron, nem pedig a "sötét lónak" számító Marine Le Pen nyeri a hét végén a francia elnökválasztást. A harmadik: a Federal Reserve hajlamosabb kemény kamatemelő lépésekkel, akár az ideiglenes gazdasági visszaesést is vállalva, megfékezni a több évtizedes csúcsokra hágó inflációt, mint az Európai Központi Bank (EKB).

Jelen pillanatban egyik rizikótényező sem az euró malmára hajtja a vizet. Az euró az EKB múlt heti ülése környékén - amikor a jegybank nem tett a remélthez illően határozott jelzést a kamatemelések megkezdésére -, az 1,08-as pszichológiai szinten is átgyengült a dollár ellenében. Hogyan tovább euró? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához olyan kérdésekre kellene tudni a választ, amelyekről a közgazdászok egymásnak homlokegyenest ellenkező teóriákkal rukkolnak elő.

Az egyik fő kérdés, meddig tart, és milyen fokig eszkalálódik a háború, illetve a hozzá kötődő, egyre hosszabb nemzetközi szankciós listák. A közvetlen első hatások már a kevésbé izgalmas kategóriába tartoznak: a közgazdászok például már magától értetődőnek veszik, hogy a héten nyilvánosságra kerülő európai ipari adatok a háború miatt az aktivitás jelentős lelassulását mutatják. A Reuters április elejei elemzői felmérése már 30 százalékos eséllyel vetítette előre az európai gazdasági visszaesést.

Jó esély van a recesszióra az iparban

- írta a Capital Economics heti előretekintő jegyzetében Jonathan Petersen piaci közgazdász.

A stagfláció - a visszaeséssel vagy gazdasági stagnálással párosuló infláció - veszélye márpedig visszafoghatja az EKB étvágyát az euróerősítő szigorításra, különösen abban az esetben, ha a háború miatt - amelynek a hossza sem megjósolható - teljesen leállnak az orosz energiaszállítások Európába. Az euróövezetben a stagfláció veszélye sokkal magasabb, mint Amerikában, hiszen sokkal erősebben függ az energiaimporttól, különösen az orosz gázimporttól - írta Ulrich Leuchtmann, a Commerzbank fő devizaelemzője. 

Stagfláció esetén a piac valószínűleg jobban bízik a Fedben, mint az EKB-ban, ha rról van szó, hogy reálgazdasági fájdalom árán is ki küzd meg az inflációval

- tette hozzá, az euró gyengélkedését magyarázva.

Vásárlóerő-paritás alapon, az OECD összehasonlító áradataival számolva, az euró/dollár árfolyam valahol 1,4 környékén - tehát az euró számára sokkal erősebb szinten - lenne indokolt, de egy Európában fájdalmasabb stagfláció esetében az 1:1 árfolyam sem lenne elképzelhetetlen. "Ez azonban egy szélsőséges változat lenne" - tette hozzá az elemző.

Leuchtmann arra számít, hogy az eurót - és a várakozásokat az EKB kamatainak emelésére-  támogatja idén az energiaárak felszökése, jövőre azonban ezek visszaesnek, és 2023 végére az infláció is 0,9 százalékra halványulhat a jelenlegi 7,5 százalékról, ami már nem euró-támogató. 

Ezzel, egyetemben az EKB döntéshozóinak viszonylagos nyugalmával, mások hevesen nem értenek egyet.

Az infláció minden, csak nem átmeneti

írta a Saxo Bank negyedéves kitekintőjében Christopher Dembik. Ami következik, az a közgazdász szerint egy hosszú időszak magasabb inflációval, annál is inkább, mert az Európai Unió zöld átalakulás programja inflációs sokkot jelent a háztartások és a vállalatok számára. Szerinte az EKB szigorodó nyelvezet "blöff", és a jegybank hajlandó lesz 3-4 százalékponttal magasabb inflációt tolerálni hosszabb ideig is, mintsem hogy recesszióba vezesse az európai gazdaságot.

Mindemellett a Saxo Bank elemzői úgy gondolják, hogy

Az euró erőteljes visszapattanásra van ítélve, mikor a háború porfelhője elszáll.

Ezt arra alapozzák, hogy a háború miatt Európában meg fognak emelkedni a beruházások az energetikába, a hadiiparba és egyéb területeken - például Németország a GDP-je 5 százalékával emelné a költekezést -, és ez a fiskális lazítás minden bizonnyal a kamatok emelkedését okozza.