Megkezdődött a dollárkorszak vége?

Az amerikai dollár a második világháborút követő pénzügyi rendszer alapjának bizonyult, státuszát még az sem rengette meg, amikor 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök megszüntette a valuta aranyhoz kötését. Ez azonban változhat a The Hill legújabb írása szerint, mely amellett érvel, hogy az Oroszország ellen bevezetett szankciók hatására, és így véget érhet a zöldhasúk "túlzott kiváltsága".

A nyugat egyoldalú intézkedései ugyanis olyan nem szándékolt következményekkel jártak, mint az infláció gyorsulása az orosz energiától függő Európában, vagy az orosz és ukrán ételszállítások célországaiban Kelet-Afrikában és Dél-Ázsiában. 

Mivel a szankcionált orosz források alternatíváit kiépíteni akár évekig is tarthat, sokan igyekeznek inkább az intézkedéseket megkerülni. Ezek számos formát ölthetnek a bartertől egészen a dollár helyett a saját valutáikat használó kereskedelemig.

A szankciók hatása és a dollár

Ez utóbbi indította be a dollár szerepéről szóló vitát a nemzetközi kereskedelemben. Noha az Egyesült Államok legszorosabb szövetségesei között ez talán kevésbé merülhet fel, ám az amerikai beavatkozásokkal kritikusabb országok könnyebben válthatnak. Az írás kiemeli, hogy a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát magában foglaló BRICS országok adják a globális gazdasági teljesítmény 24, és a világkereskedelem 16 százalékát, míg a jelenleg mindössze a termelés 3 százalékáért felelő Afrika kibocsátása 2050-ig akár a jelenlegi hatszorosára is nőhet. 

Ezek az országok könnyen átgondolhatják a dollár alapú kereskedelemről alkotott álláspontjukat.

Ennek oka, hogy a fejlődő országok nem tudják könnyedén kezelni az inflációs sokkokat, néhány országban ez a külkereskedelmi mérleg felborulásához, sőt akár a kormányok bukásához is vezethet. Éppen ezért lehet számukra szükséges a szankciók megkerülése. Az írás szerint még az Amerika szövetségének számító Európa is euró-rubel alapú kereskedelemre kényszerülhet, ha nem akar elesni az orosz gázszállításoktól. A nagy európai gazdaságok közül különösen Olaszország és Németország függ erőteljesen az orosz gáztól (igaz, arra az írás nem tér ki, hogy a korábban euróban történő elszámolás rubelre váltása miért hatna az amerikai dollárra).

Az írás szerint mindez Európát is válaszút elé állíthatja, nevezetesen, hogy vakon követi-e az Atlanti-óceán túlpartján található szövetségesét, még ha ez gazdasági károkat is okoz, vagy inkább a saját gazdasági érdekeit előrébb helyezi az amerikaiakkal fennálló viszonynál.

 A szankciók hatása azonban még erőteljesebb lehet a globális dél országai számára, így például az olajszükségletének 80 százalékát importból fedező Indiára, ahol a jelenlegi olajár az infláció gyorsulásához és a külkereskedelmi mérleg felborulásához vezethet. Nem véletlen, hogy Joe Biden amerikai elnök sem fogalmazott meg konkrét kérést Narendra Modi indiai miniszterelnökkel hétfőn folytatott videóbeszélgetésén, noha 

az ázsiai ország élve az oroszok által felajánlott 30 százalékos kedvezménnyel a háború kezdete óta 13 millió hordónyi olajat vásárolt Moszkvától.

 Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a napi több mint 5 millió hordó olajat fogyasztó India tavaly az egész év alatt vásárolt 16 millió hordónyi olajat orosz forrásból.

Vlagyimir Putyin a hónap során tartott beszédében arról beszélt, hogy ideje diverzifikálni az orosz devizatartalékot és az arany mellett akár más nyersanyagoknak is helyet szorítani azon belül, különböző nemzeti fizetőeszközök mellett. A szankciók által érintett kelet-afrikai és dél-ázsiai országok, melyek könnyen másodlagos szankciók alá eshetnek, szintén új eszközök után nézhetnek.

A dollár szerepének csökkenését vetíti előre az amerikai hegemónia gyengülése is, amit jelez az is, hogy 

már nem az Egyesült Államok, hanem Kína bonyolítja le a legnagyobb mértékű kereskedelmet. 

Peking, a globális dél és az Európai Unió növekvő szerepe egyaránt a dollár szerepének végét jelentheti.

Ez a folyamat egyébként sem annak kérdése az írás szerint, hogy bekövetkezik-e, hanem annak, hogy mikor. Az orosz invázióra válaszul bevezetett szankciók hatására azonban mindez felgyorsulhat.

Mi jöhet a dollár után?

Noha a dollár globális tartalékvaluta státusza valószínűleg tényleg nem örökkévaló, az érvek hatását némiképp enyhíti, hogy a háború kezdete óta a dollár erejét hat másik fizetőeszközhöz (euró, japán jen, angol font, kanadai dollár, svéd korona, svájci frank) viszonyítva mérő dollár-index folyamatosan emelkedett. 

A dollár alternatíváinak hiánya – például Kína tőkeáramlásokat korlátozó politikája, vagy épp a közös európai kötvénykibocsátás hiánya miatt – azonban azt is jelentheti, hogy ez a folyamat nem feltétlenül fog rendkívül gyorsan bekövetkezni, illetve lehetséges az is, hogy az újonnan születő rendszerben a dollárt nem egy, hanem számos más deviza váltja majd fel. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az orosz jegybank tartalékainak jóval nagyobb része volt euróban, mint dollárban és így a befagyasztott összegek jelentős részéért is inkább az Európai Unió, mint az Egyesült Államok felel.

Nm ért egyet a dollár küszöbön álló bukásával a Financial Times írása sem, mely a kínai jüan korlátaira és az ázsiai ország által kibocsátott dollárkötvényekre hívja fel a figyelmet, valamint arra, hogy egyelőre nincs meg a törekvés Peking részéről a jüan átválthatóságának növelésére. Az írás szerint a legtöbb kriptovaluta sem képes kiváltani a dollárt, az úgynevezett stabil coinok többsége pedig a dollárhoz köti árfolyamát, így inkább erősíti, mint gyengíti az amerikai fizetőeszközt.