Méltatlanul alulértékelt a montenegrói tengerpart

Miután az ország kiheverte a kormányválság hosszú hónapjait, s megalakult az addigi miniszterelnök-helyettesnek, Dritan Abazovićnak a vezetésével Montenegró új, egyébként kisebbségi kormánya – amelyet Milo Đukanović államfő másfél éve ellenzékbe szorult szocialista pártja (DPS) támogat a parlamentben –, ismét a gazdaság s azon belül elsősorban az idegenforgalom alakulása foglalkoztatja a közvéleményt, különösen az orosz–ukrán háború hatása.

Nagy kérdésnek számít, hogy a 81 fős törvényhozásban 16 koalíciós képviselővel és a DPS frakciójának a külső segítségével kormányzó kabinet milyen eredményeket tud majd elérni a turizmus élénkítése terén, hiszen a szakértők szerint már most biztosra vehető, hogy nagy gondokkal kell megküzdenie a két magyar megyényi területű, 620 ezres lélekszámú adriai ország fontos ágazatának, amely a pandémia előtti évben Montenegró GDP-jének a bő ötödét biztosította. A kormány vadonatúj gazdaságfejlesztési és idegenforgalmi minisztere, Goran Đurović még nem közölte, hogy miként lát hozzá a nyári turistaszezon megmentésének. 

Borítékolt visszaesés

Az utóbbi hetekben, napokban megjelent több elemzés szerint az oroszok ukrajnai háborúja miatt Montenegrónak minimum 20 százalékos idegenforgalmi bevételkieséssel kell számolnia. Az elemzőkkel nem értett egyet az előző szakminiszter, Jakov Milatović, aki folyamatosan arról beszélt, hogy a fegyveres konfliktus nem lesz kihatással a vendégek számára, nem számít csökkenésre.

Egyre biztosabb azonban, hogy nem volt igaza, a harci helyzet még jó ideig eltart, az idei ukrán és orosz előjegyzések minimális része valósulhat meg. Rade Ratković professzor, a budvai idegenforgalmi kar dékánja kijelentette: nagy károkat szenved majd el a szektor e turisták elmaradása miatt. Ukrajnából menekülni is alig tudnak az emberek, nemhogy montenegrói nyaralásban gondolkodjanak, az orosz vendégek pedig szinte meg sem tudják közelíteni Montenegrót, hiszen az uniós szankciók miatt nincs közvetlen repülőjárat a két ország között. (Azon oroszok közül jönnek majd többen, akiknek saját ingatlanuk van az Adria partján.) Montenegró azoknak az államoknak a sorába került, amelyek korábban nagyban függtek az orosz látogatóktól. Ilyen Törökország, Ciprus, Lettország, Finnország, Észtország és Litvánia is – állapította meg a szakma nemzetközi képviselőit szintén megszólaltató montenegrói újságíró-hálózat, a CIN-CG elemzése.

Oroszok, ukránok

Az illetékes minisztérium hetekkel korábban még abban bízott, hogy az idei forgalom megközelítheti a 2019-es rekordot, amikor 1,15 milliárd euró bevétele, a GDP 22,2 százaléka származott a turizmusból az országnak. Már az is jó lenne, ha ennek az értéknek a nyolcvan százalékát megvalósítanák az idén, de ezt sokan még mindig túl optimista hozzáállásnak tartják.

A tárca közleményben tudatta a nyilvánossággal, hogy a régió országaira fog támaszkodni, növeli a marketingkiadásokat, s a nyugat-balkáni térség részben kárpótolhatja a vendégek elmaradását. A pandémiát megelőző esztendőben, 2019-ben egyébként 385 ezren érkeztek Oroszországból Montenegróba, egy évvel korábban 339 ezren. 2020-ban a járványügyi korlátozások miatt 39 ezerre apadt az orosz turisták száma, tavaly pedig már 108 ezren voltak.

Az ukrán látogatók távolmaradása fájó pontja a montenegrói idegenforgalomnak, mert éppen tavaly könyvelt el e relációban kimagasló adatot. 2019-ig évente 50 és 60 ezer között mozgott az onnan érkezők száma. 2020-ban ugyan 23 ezerre csökkent, de 2021-ben 136 ezerre növekedett, ami rekordnak számít a Monstat statisztikai hivatal és a központi bank jelentése szerint. Ráadásul az idén a tengerparti Tivat repülőterén 75, a podgoricai légikikötőben pedig 1139 ukrajnai járatra számítottak, ami a légi úton jövő turisták 15 százalékát tette volna ki. Ez a remény szertefoszlott.

Kevés a nyugati

Egy másik sokatmondó adatra is érdemes figyelni: 2019-ben az orosz fogyasztás tette ki az összes montenegrói költekezés 34 százalékát. E vendégek általában nem sajnálják a pénzt, így a kár még nagyobb lesz, mint azt a vendégéjszakák számának a csökkenése mutatja majd. A nyugat-balkáni régió turistái ugyanis szegényebbek, s a gazdasági válság, az üzemanyagárak drágulása és általában az infláció még takarékosabbá teszi őket.

Ratković arra is felhívta a figyelmet, hogy a montenegrói idegenforgalom rossz struktúrája jelenti az egyik legnagyobb problémát. Nincs a kínálatában például szervezett turizmus a németek, a britek, a franciák számára, vagy toborzás a skandináv térségből, ami azt jelenti, hogy a kisebb profittal kecsegtető – balkáni vagy kelet-közép-európai – vendégek képezik az idegenforgalom gerincét. Montenegró a rút kiskacsa az összes mediterrán állam között, s nem is dolgozik azon, hogy szélesítse a piacát, bevonzza tehetősebb országok polgárait. Minden olyan év veszteséges volt a kis állam idegenforgalmában, amelyben a régió utasai számítottak a legnépesebbnek – figyelmeztetett a dékán.

Elmaradó befektetók

Egyes podgoricai elemzők nemcsak a turizmust siratják, hanem a gazdaság más szegmenseit is. Az elmúlt esztendőkben ugyanis jelentős beruházások „érkeztek” a két nagy szláv (és ortodox) testvérnemzettől. Az oroszok például 123 millió eurót fektettek be Montenegróban 2014-ben, a következő években 50-70 milliós összegeket, majd 2020-ban százmillió, tavaly pedig 165 millió eurót.

Az ukrán invesztíciók nem voltak ennyire jelentősek, de a 2015-ben jegyzett hárommillióhoz képest a múlt évi 12 millió euró igenis nagy fejlődésnek számít. (Egyébként két gyengébb esztendőt leszámítva évi 6-9 millióval szálltak be ukránok a montenegrói gazdaságba.)

A jegybank adatai szerint egyébként a kis adriai állam függetlenségének a kikiáltása, azaz 2006 óta az oroszok másfél milliárd eurót fektettek be – egymilliárdot ingatlanokba, további 500 milliót a turizmusba és az ipari termelésbe. A legtöbbet 2007-ben, 216 millió eurót. Az állami beruházáskezelési ügynökség (MIA) mindenképpen a közvetlen külföldi befektetések csökkenésére számít: a jelentős orosz invesztíciók teljesen elmaradhatnak a következő időszakban, ugyanis a NATO-tag Montenegró teljes mértékben követni fogja a nyugati országok szankciós politikáját.

Expozéjában derűlátó prognózist adott a kormányfő a múlt hónapban: Abazović szerint kiemelkedő szezonra kell készülni, aminek nagy szerepe lesz a monte--negrói pénzügyi helyzet rendezésében. Hogy mindez miként fog megvalósulni, a szakértők nem tudják, s meglehetős aggodalommal tölti el őket a politikusok szerintük indokolatlan optimizmusa, vagyis hogy Andersen meséjének a rút kiskacsája szép hattyúvá nemesedik. 

A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható