Norvégia nem válthatja ki az orosz földgázt

Az Európai Unió deklarált szándéka, hogy „2030 előtt” megszabadul az orosz gáztól, de az ukrajnai konfliktus élesedésével egyre erősödik a nyomás a 27-ekre, hogy minél előbb vessenek ki szankciókat erre az energiaforrásra is. Bár utóbbira egyelőre semmi esély, a tagállamok keresik a megoldásokat az orosz gáz kiváltására.

Hatalmas lyukat kellene betömni, mivel 

az EU éves gázfogyasztása négyszázmilliárd köbméter, és ebből tavaly 155 milliárd köbmétert importált Oroszországból – a teljes mennyiség majdnem negyven százalékát. 

Az uniós vezetők Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában is kutatnak újabb gázbeszerzési források után, de politikailag a legkevésbé problematikus megoldás a Norvégiából származó import növelése lenne – emlékeztetett a Politico. Az északi-tengeri norvég mezőkről induló Balti-vezeték például pótolni fogja azt a tízmilliárd köbméternyi gáz, amelyet Lengyelország Oroszországból vásárolt, mielőtt a Gazprom leállította a szállítást.
Norvégia a világ negyedik legnagyobb gázexportőre Oroszország, az Egyesült Államok és Katar után, és úgy tűnt, kapna is az alkalmon, a gázkitermelés rövid távú felpörgetése azonban politikai konfliktusokat okoz az országban. 

A növekvő keresletet ugyanis csak úgy tudnák kielégíteni, ha kiterjesztik a kutatás-termelést eddig érintetlen tengeri területekre. 

Lars Haltbrekken, az ellenzéki Szocialista Baloldal energiaügyi és éghajlatvédelmi szóvivője   indokolatlannak nevezte, hogy az ukrajnai háborút a fosszilis tüzelőanyagok további kitermelésének előmozdítására használják fel. A tavalyi választásokon 7,6 százalékos támogatottságot szerzett párt éppen azért lépett ki a többi baloldali párttal folytatott koalíciós tárgyalásokból, mert elutasította a szénhidrogén-fúrások folytatását. Ráadásul mire ezek az új készletek rendelkezésre állnak – ami Haltbrekken szerint 15-20 év –, addigra sok ország már lemond a fosszilis tüzelőanyagokról, és áttér a megújuló energiaforrásokra. 

„További gázmezők után kutatni stratégiai és környezetvédelmi hiba lenne” – érvel. 

A Szocialista Baloldal ellenállása a Politico szerint valószínűleg lelassítja, de akár blokkolhatja is a kormány terveit új gázkitermelő kutak létesítésére a korábban kiaknázatlan övezetekben, például a Barents-tengeren. A kisebbségi kormánynak ugyanis szüksége van a párt 13 képviselőjének hallgatólagos támogatására ahhoz, hogy költségvetését keresztülvigye a parlamenten. A konfliktus egyúttal figyelmeztető jel Brüsszel számára is, hogy a vártnál is nehezebb lehet az orosz gázfüggőség felszámolása. 
Újabb források nélkül pedig Norvégia nem tud több gázt szállítani az EU-ba, mivel most is teljes kapacitással termelnek. A kormány márciusban engedélyezte, hogy nyár végéig növeljék a kitermelést az osebergi és a heidruni mezőkön, ami 1,4 milliárd köbméternyi többletet jelent, és teljes egészében európai exportra megy. Az Equinor norvég energetikai konszern szerint ez a pótlólagos mennyiség 1,4 millió háztartás teljes éves szükségletét elégíti ki. Tavaly a gázvezeték-hálózatot üzemeltető, állami tulajdonú Gassco adatai szerint 113,2 milliárd köbméternyi gázt szállítottak az EU-ba.
A kapacitás további öt-hétmilliárd köbméterrel bővül, miután még ebben a hónapban újraindítják a 2020-ban leállított hammerfesti üzemet, ahol a snøhviti mezőn kitermelt gázt cseppfolyósítják. 

Nikoline Bromander, az oslói központú Rystad Energy tanácsadó elemzőjének előrejelzése szerint az ország az idén 126,5 milliárd köbméterre képes feltornászni a kapacitásait – kérdés azonban, hogy ezt a szintet meddig lehet fenntartani. 

A meglévő mezők egy részének a kitermelése a következő évtizedben várhatóan csökkenni kezd majd. A tartalékok is végesek. A Norvég Olajipari Igazgatóság (NDP) legfrissebb becslései szerint a kontinentális talapzat majdnem négyezer milliárd köbméternyi kitermelhető gázt tartalmaz. Ez ugyan elméletileg tíz évig biztosítaná az EU teljes fogyasztását, a baj csak az, hogy ebből 1735 milliárd köbméternyi felfedezetlennek minősül – emlékeztetett az Exponews oldalán Henk Kombrink geológus, aki tizenöt éven keresztül foglalkozott az Északi-tenger földtani feltérképezésével. Bár valószínűleg találhatnak újabb gázmezőket az Északi-tengeren, a tapasztalatok azt mutatják, hogy azokból általában öt-tízmilliárd köbméternyi gázt lehet kinyerni. Ehhez képest Oroszország 48 ezer milliárd köbméternyi gáztartalékkal rendelkezik, ami 120 éven keresztül elláthatná a 27-eket, ha az egész mennyiséget exportálnák.