Orosz-ukrán háború: 100 nap, amely átalakította Európát

Az első napokban még mindenki arra számított, hogy Oroszország egy villámháborúban, néhány nap leforgása alatt győzelmet arat, leváltja az ukrán vezetést és a konfliktus véget ér. Ehhez képest az első sokk után az ukránok heves ellenállásba kezdtek, az orosz siker lehetősége pedig olyan gyorsan foszlott semmivé, mint amilyen gyorsnak a különleges katonai műveletet tervezték - írta meg a The Guardian.

Pedig a siker papíron biztosnak tűnt. Az orosz haderő nagyjából a tízszerese volt az ukránnak. Az ukrán sereg kétszeresét küldték harcba a szárazföldön. Az orosz repülőgépflotta az ukrán flotta tízszerese, páncélozott harckocsikból pedig ötször annyi állt rendelkezésre - olvasható a CNN cikkében.

Putyin ekkor még Ukrajna demilitarizálásáról és nácítlanításáról szónokolt. A casus bellit a luhanszki és donyecki szakadár területeken zajló harcok, illetve Kijev NATO-csatlakozási törekvései jelentették. Putyin kijelentette, hogy nem engedhetik, hogy a NATO Ukrajna révén befészkelje magát az orosz határokhoz és ott fegyvereket halmozzon fel. Érdekes, hogy a finn és a svéd csatlakozási kérelmet eleinte szintén heves ellenkezés és fenyegetődzés követte, de ez hamar alábbhagyott. Szergej Lavrov szerint semmin nem változtat, ha Helsinki és Stockholm NATO-tagok lesznek.

Mindeközben Oroszországban a hatalomnak sikerült elhallgattatnia a háborúellenes hangokat. Az első hetekben számtalan tüntetés és demonstráció volt az országban, ezek ellen a rendfenntartó erők keményen felléptek. Ezrek kerültek börtönökbe, a tüntetéseket pedig minden esetben leverték. Oroszországban az is bűntettnek számít, ha valaki kimondja, hogy ami a szomszédjukban zajlik, az háború.

A nemzetközi közösség felbolydult az események hatására. Az Európai Unió egymás után vetette ki a szankciókat Oroszország ellen, sok ország pedig a Putyin közeli oligarchákkal szemben is kemény intézkedéseket hozott. A hatodik uniós szankciócsomag már az olajembergót tartalmazza, ez pedig azt jelzi, hogy Európa minden tőle telhetőt megtesz, hogy eltávolodjon Moszkvától. Finnország és Svédország végül tényleg feladta évtizedes függetlenségét és hivatalosan is felvételt kért a NATO-ba. Ez a lépés pedig az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül szült feszültséget, amikor Törökország kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni a két nemzet csatlakozását.

A háborús forgatókönyvek

Eleinte egy afganisztánihoz hasonló forgatókönyv tűnt reálisnak, vagyis az, hogy az ukrán elnök elmenekül az országból az Egyesült Államok segítségével, az orosz hatalomátvétel után pedig a nyugati felháborodás hamar alábbhagy, a szankciók pedig rövid életűek lesznek. 100 nappal később már látni lehet, hogy ezeket a terveket nem sikerült véghez vinni, az ukránok ellenálltak addig, hogy a nyugatról érkező fegyverekkel kiegyenlítsék az erőviszonyokat.

Az invázió elején az oroszok gyorsan elérték a nagyobb ukrán városokat, többek között Kijevet. Március végére azonban az orosz hadsereg kénytelen volt kivonni csapatait a főváros térségéből, és megkezdődött az átcsoportosítás az ország keleti régióiba. A háború kulcsa innentől kezdve a Donbasz lett.

A keleti Donbaszért folyó harc eleinte egy nagyszabású hatműveletnek indult. A nyugatról átcsoportosított csapatokkal egy nagy katlanná akarták változtatni az oroszok a területet, amin belül lassan de biztosan felőrlik az ukránokat. Ez a stratégia sem járt teljes sikerrel, a terület túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy a rengeteg fegyverrel felszerelt védőket megtörjék, így a kisebb katlanok kialakítása lett a cél. 

Ez azt jelenti, hogy az oroszok erejük nagy részét elkezdték szűkebb területekre, városokra összpontosítani, például ezzel sikerült kifüstölni végül a hónapokig kitartó mariupoli védőket. Ugyanezzel a taktikával tovább haladva most Szeverodonyeck városára összpontosul az orosz haderő, amit fokozatosan foglalnak el. Az látszik, hogy a jelenlegi orosz taktika lassan, de biztosan sikert arat. Ezzel a megoldással az egész ország elfoglalása nem lehetséges, de a Donbaszt komótos tempóban uralma alá hajthatja Oroszország.

A számos kudarc után tehát mostanra Moszkva megtalálta a hatékony stratégiát. Egy félhold alakú területet sikerült eddig elfoglalni az ukránoktól, ami Harkivtól kezdve, Donyecken és Luhanszkon át tart Herszonig. 

Szeverodonyeck városnál az ukránok feladták az állásaik nagy részét és hátrébb vonultak. Ezzel megkímélték a területen lévő csapataikat egy biztos vereségtől, viszont ezzel szinte az egész Luhanszkot átengedték az inváziós erőknek. Az ukrán védelmi minisztérium szóvivője már arról beszélt, hogy formálódik a háború következő kulcsfontosságú ütközete, aminek helyszíne Szlovjanszk város lesz.

A Kijev környéki harcokban a terep a zsúfolt városi környezet miatt kedvezett a védőknek, keleten viszont a nyitottabb területen jobban érvényesül az orosz túlerő. A harc ilyesfajta átalakulása miatt Zelenszkij egyre csak újabb és erősebb fegyvereket kér a nyugattól, hogy ismét kiegyenlíthessék az esélyeket. Joe Biden amerikai elnök vállalta, hogy országa nagyobb hatótávolságú raktérendszerekkel segíti majd Kijevet, de azokat a híreket cáfolták, hogy olyan fegyvert küldenének, amivel akár Moszkváig is lőhetnének az ukránok.

Az információs háború

Ukrajna akkor bukik el igazán, ha a háború kikerül a figyelem középpontjából - írja a CNN. Ameddig a világ foglalkozik az Ukrajnában zajló eseményekkel és a globális orosz ellenes hangulat fennmarad addig Kijev számíthat az anyagi és fegyvertámogatásokra, illetve az Oroszország ellen kivetett nemzetközi szankciókra. Ebben az információs háborúban a leghatásosabb ukrán fegyver maga Volodimir Zelenszkij, aki folyamatosan megjelenik a nemzetközi fórumokon és sokszor követelőző, sértő stílusával nem engedi, hogy a figyelem elterelődjön országa tragédiájáról.

Ma már egyértelmű, hogy a szomszédban zajló harcok még sokáig el fognak húzódni. Ez hatalmas terhet ró az egész kontinensre, mivel a tovagyűrűző hatások sokkolják a globális gazdaságot. Oroszország egyelőre ellenáll a gazdasági csapásoknak, de kérdés, hogy meddig tudja elviselni ezt a helyzetet, miközben az ukrán védők ereje is folyamatosan csökken. Szakértők szerint a eseményeknek az vethet véget, ha a Donbasz végleg orosz kézre kerül. Egy ilyen siker már megalapozhatja azt, hogy Vlagyimir Putyin hajlandó legyen érdemben tárgyalni a békéről.