Nagy Márton: az euróövezet megmentése a tét

A válságsorozat hatására ezúttal a lehető legrosszabbkor következett az újabb kormánybukás, így Európa most amiatt (is) aggódhat, hogy megismétlődik-e a korábbi olasz adósságválság – írta a Magyar Nemzetben megjelenő véleménycikkében Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, utalva arra, hogy a politikai instabilitás évében 2022 soron következő áldozata az Európai Központi Bank (EKB) korábbi elnöke, Mario Draghi vezette olasz kormány lett. Európa harmadik legnagyobb gazdaságát a második világháború óta, azaz 77 év alatt 69 kormány irányította, így átlagosan tizenhárom havonta cserélődtek a kormányzatok.

Olaszországnak sokszoros problémával kell szembesülnie: az ország észak–déli megosztottsága, termelékenységének és munkapiacának gyengélkedése, az idei aszály pusztítása egyaránt hozzájárul a reálgazdaság megtorpanásához. A reálgazdaság felől recesszió érkezik, rosszabb esetben stagfláció, egy olyan országban, amely gázimportját tekintve az u­niós átlag feletti függőségtől szenved. Ez a pénzügyi szektor sérülékenységi pontjaival együtt, az energia-, megélhetési és politikai válság időszakában minden bizonnyal komoly csapást mér majd az életszínvonalra is – jelentette ki Nagy Márton. Hozzátette, az ország közpénzügyi helyzete romlott a korábbi adósságválsághoz képest, és az államadósság a járvány időszakában tovább emelkedett, így egy évtized alatt 127 százalékról 151 százalékra ugrott. 

Az adósságállomány mérete jelentősen nagyobb annál, ami egykor pánikot váltott ki a görög államkötvények befektetői körében a 2011–2012-es adósságválságban

– emelte ki a miniszter. Megjegyezte, mivel az ország az euróövezet tagja, önálló, szuverén monetáris politikával sem rendelkezik, így egyfajta adósságfüggésben áll az EKB-tól. A tét a gazdasági színben feltüntetett, de mindvégig félkész állapotban maradó politikai projekt, az euróövezet megmentése. Ehhez az EKB a kamatemelésének kezdetével párhuzamosan a korábbi euróválsághoz hasonlóan ismét végtelen tűzerejű, a remények szerint bevetésre sosem kerülő,

újracsomagolt csodafegyvert hozott létre, hogy már annak üzenete is azt sugallja a befektetőknek, nincs is olasz adósságválság.

A transzmisszióvédelmi eszköz (Transmission Protection Instrument, TPI) keretében az EKB kötvényeket vásárolhat azon eurózónás országoktól, amelyek kötvényhozamai – legalábbis az EKB megítélése szerint – túlzott, indokolatlan növekedésnek indulnak, ezzel védve meg a túlzottan eladósodott országokat a dráguló adósság okozta költségektől.

A TPI-vel kapcsolatban azonban két fő kritika is megfogalmazható. Az egyik, amely szerint az EKB túlterjeszkedik hatáskörén, amikor beavatkozik a piaci értékítéletekbe – piaci kudarcot kiáltva – és politikai okból manipulálni igyekszik a piac vélekedését az olasz államadóssággal kapcsolatban, hogy az ország továbbra is olcsón juthasson pénzhez.

Ráadásul miközben egyik kezével 50 bázispontos kamatemeléssel szigorítási ciklusba kezd, a másik kezével rögtön kibúvót talál ez alól, és állampapír-vásárlással tovább növeli a mérlegét, legalábbis nem csökkenti azt.