A tengeri Iszlám Állam: lerohanták Tunéziát a kék rákok
Lotfi Rabaoui 2014 októberében a tunéziai Gabes-i öbölben található kis tengerparti város, Ghannouch melletti sekély homokos vizeken utazott egy csoport helyi halásszal. Ekkor gabalyodott a hálójukba egy rák a Portunus segnis fajból, vagyis egy kék rák, amely egyáltalán nem volt őshonos a régióban. Árulkodó volt, hogy a halászok nem csak egy kék rákot találtak – 24 is beleakadt a hálójukba.
Rabaoui, a Tunis Egyetem El Manar Természettudományi Karának akkori kutatója érdeklődéssel vizsgálta a felfedezést, ugyanakkor nem tudta, hogy egy évvel később ez a nem őshonos faj nemzeti átokká válik. Nem sokkal ezután felrobbant a kékrák-populáció. Hakim Gribaa helyi halász úgy emlékszik rá, mintha tegnap lett volna: mindenki pánikba esett, az ő fogásainak is 70 százalékát a rákok tették ki, és fogalma sem volt, mit kezdjen velük.
A kék rákok pedig csak szaporodtak, évente négyszer is, nőstényenként 100 ezer utóddal.
Ráadásul nagyon agresszívak is, tönkreteszik a hálókat, megcsípik a halászokat és más halakat is.
Akkora rémületet keltettek végül a rákok, hogy elnevezték őket „Daesh”-nek, ami egyben a magát Iszlám Államnak nevező csoport arab rövidítése is.
Eleinte teljesen ellehetetlenítették a halászok megélhetésék, halmokban hevertek a kikötőben, vagy inkább visszadobálták őket a tengerbe. Teljesen felforgatták a helyi halászatot, azonban a kezdeti sokk után mára már a régió egyik legkeresettebb tengeri ételévé vált.
A kék rák az indiai-csendes-óceáni vizekből származik, és 1898-ban érte el a Földközi-tengert, körülbelül egy évtizeddel a Szuezi-csatorna megnyitása után. Azóta a rákféléket a Földközi-tenger különböző területein, a levantei medencétől Szicíliáig feljegyezték már.
Sok invazív fajhoz hasonlóan a kék rák is elszaporodott a felszíni vizek felmelegedése és a tengeri forgalom növekedése miatt
– mondta Jamila Ben Souissi, a Mediterrán Tudományos Bizottság tagja.
Valójában a kék rák messze nem az egyedüli betolakodó. A nyúlhal (Siganus rivulatus és Siganus luridus) is meghódította a vizeket. Az eredetileg trópusi, melegebb vizeket kedvelő halfaj arról hírhedt, hogy felfalja az őshonos fajoknak élőhelyet biztosító növényzetet, így
Görögországban és Törökországban akár 65 százalékkal is csökkentheti az őshonos növénytakarót.
A Földközi-tenger másik új belépője még nagyobb aggodalmat keltett. Az oroszlánhal (Pterois miles) egy rendkívül agresszív, mérgező tüskékkel borított hal. A Földközi-tenger déli és keleti területein telepedett meg, és nagy mennyiségben fogyasztja a kis őshonos halakat és rákféléket (gyomra az eredeti térfogatának 30-szorosára tágulhat). A világ más részein már óriási pusztítást végzett: a Bahamákon mindössze két év alatt 65 százalékkal csökkentette a zsákmányállományt. A francia Nyugat-Indiában pedig évente több mint tízmillió euróra becsülik a halászati és turisztikai iparágakra mért kár költségét.
Összességében a Földközi-tengeren 2021-ben 986 idegen fajt regisztráltak, amelyek 10 százaléka „invazív” kategóriába tartozik, vagyis gazdasági és környezeti károkat okozhatnak.
Az elmúlt évtizedekben robbanásszerűen megnőtt a medencében megtelepedő idegen fajok száma, ami katasztrofális következményekkel jár az őshonos ökoszisztémára nézve
– írja a WWF jelentése.
Ezen invazív fajok többsége a Vörös-tengerből vagy az Indiai-óceánból származik, és a Szuezi-csatornán keresztül jutnak el a Földközi-tengerbe.
A Földközi-tenger nagyon gyorsan változik
– mondja Ben Souissi, a Mediterrán Tudományos Bizottság munkatársa. A Földközi-tenger hőmérséklete 20 százalékkal gyorsabban emelkedik, mint a globális átlag, és a tengerszint emelkedése 2100-ra várhatóan meghaladja az egy métert. A növekvő hőmérsékletnek köszönhetően pedig könnyedén terjeszkednek a korábban hűvösebb vizekben élő kártékony fajok.
A Földközi-tenger változik, és az egyetlen megoldásunk az, hogy alkalmazkodunk
– mondja Ben Souissi. A halászok is megtanultak együtt élni Tunéziában a kék rákkal.
Az elmúlt négy évben állami támogatások segítségével kitalálták, hogyan dolgozzák fel és csomagolják a rákot több mint 30 gyárban, és exportálják világszerte.
Ma a kék rák az elsődleges bevételi forrásunk, azt akarjuk, hogy maradjon a vizeinkben
– mondja Hakim Gribaa tunéziai halász.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.