Milyennek látják a Donbasz katonái a nyugati fegyvereket?
Minden hírszerző álma: első kézből hozzájutni ahhoz az információhoz, hogy miként értékeli az ellenfél az ukrán hadsereg által alkalmazott nyugati gyártmányú segélyfegyvereket, rendszereket. Ezeket minden hadseregben a legvédettebb titkokként kezelik. A Kreml-közeli ria.ru Donbasz-riportjából kiderül, hogy a donyecki „népköztársaság” fegyveres erőiben a legjobb értékelést egy ukrán gyártmány, a Sztugna-P irányított páncéltörő rakétarendszer kapta. „Jobban félünk ettől, mint az amerikai Javelinektől vagy a brit NLAW-októl” – mondják.
Vajon miért publikálták a cikket, az adatokat Moszkvában? Nincs rá egyértelmű magyarázat. Talán az orosz katonai vezetésben, a hadiiparnál, a Rostecnél folyó állítólagos hatalmi harcok miatt, de az is lehet, hogy csupán a Nyugat etetéséről van szó. Az sem elképzelhetetlen, hogy Moszkva az ellenség erejének túlhangsúlyozását szeretné felhasználni az invázió legitimálására.
Egy azonban biztos: a ria.ru a Kreml egyik legfontosabb eszköze az információs hadviselésben, minden egyes szót gondosan mérlegelnek, ami publikálás előtt megjelenik.
A Javelin vállról indítható páncéltörő rakétával kapcsolatban a Donbasz katonáinak az a tapasztalata, hogy lassú a „felfogása”. Mintegy 15 másodpercig kell vele a kilövendő tankra célozni, ennyi időbe telik, amíg a Javelin elektronikus célkövető rendszere képes befogni a megsemmisítésre kiszemelt harckocsit. Ennek a vezetője persze tisztában lehet azzal, hogy egy Javelin célkeresztjében van, úgyhogy gyorsan és szabálytalanul, a sebességét és a haladási irányát folyamatosan változtatva elindul, amint leadta a 125 milliméteres sima csövű lövegéből a lövést. Ugyan menet közben is tüzelhet, de a leghatékonyabb lövegstabilizáló rendszer (a német Leopard 2-eseké) sem enged meg olyan pontos lövést, mintha álló helyzetből tüzelne.
Ami a pontosságukat illeti, a Javelin és a hasonló NLAW nagy dicséretet kap az ellenféltől. Hatékonyak, viszonylag könnyűek – ha jól irányítják őket. Az első ilyen páncéltörő rakéták márciusban kerültek a Donbasz katonáinak kezére. Lőtéren kipróbálták őket, hogy megismerjék a képességeiket, erős és gyenge oldalaikat, kidolgozzák az ellenük való védekezést – mondta a ria.ru-nak az egyik kelet-ukrajnai orosz tiszt.
Nincs jó vélemény az Ukrajnának szállított, az amerikai AR–15-ös alapján fejlesztett kézifegyverekről. Ergonomikusak, de megbízhatatlanabbak, mint a mi Kalasnyikovjaink – szól a sommás ítélet.
Ezzel szemben kiválónak tartják az amerikai Barrett M82 mesterlövész/romboló puskát. Érezhető az irigység, amellyel a Donbasz katonái az ukránoknak átadott amerikai hadszíntéri gyógyszereket, sebesüléseknél használatos specializált kötszereket, orvosi műszereket minősítik. „Nekünk lenne csak fele ilyen jó egészségügyi felszerelésünk. Nekik specializált NATO-kötszereik, fájdalom- és vérzéscsillapítóik vannak, mi meg kapunk egy gumiszalagot és pár tekercs gézt” – kesereg egy megszólaló.
És most az agyondicsért Sztugnáról. Gyártó-fejlesztője a kijevi Lucs tervezőiroda-gyár komplexum, Az első Sztugnák a 9K116-os, a szovjet időkben tervezett-gyártott Kasztetek kópiái voltak, amelyeket az ukrán hadmérnökök továbbfejlesztettek. Termékük, a Sztugna–P automatikus és manuális módon irányítható. Elektronikus irányítórendszerét a Minszkben működő Peleng gyár készítette.
Annak idején a Szovjetunióban kidolgozták a hadiipar egyik „szent triumvirátusát”: a központ, az irányító-célkitűző Moszkva, illetve az akkori Oroszországban, döntően az Urálon túl működő nagy fegyvergyárak voltak.
Ukrajna kiemelt szerepet játszott a szovjet fegyver-előállításban. Itt működött a teljes gyártási kapacitás mintegy 40 százaléka.
Ebből mind a mai napig profitálnak az ukránok – és ennek ismerete segítette hozzá az orosz támadókat, hogy az ukrán fegyvergyártás, -karbantartás legérzékenyebb vállalatait, raktárait, műhelyeit lerombolják.
A triumvirátusban Fehéroroszország a (rádió)elektronika fejlesztésére specializálódott, míg az Ukrán SzSzR a rakétatechnológiát, a repülőgépipart, a helikopter-, repülőgép-, hadihajómotorokat vállalta fel. A szovjet hadiipari komplexumhoz tartozó minszki rádiógyárban dolgozott a múlt század hatvanas évei elején az amerikai disszidens, Lee Harvey Oswald, akit azzal vádoltak, hogy az USA-ba való visszatérése után, 1963. november 22-én Dallasban lelőtte Kennedy elnököt.
A Sztugna–P képes arra, amit az amerikaiak rendszerei is tudnak: felülről támad, a harckocsi legsebezhetőbb részét célozza.
De ha nem erősen páncélozott járművet (például csapatszállítót) céloz meg, a vízszinteshez közeli, lapos röppályát választják hozzá. Igen nagy a hatótávolsága, és képes az Ukrajnában bevetett szinte valamennyi orosz tanktípus (T–72, T–80, T–90) megsemmisítésére. A közvetlen irányítás alapja a célt megjelölő lézersugár. Ha távirányított módban használják, akkor a rakéta orrában lévő mini-tévékamera képe alapján vezeti a célba a kezelő. Talán a legnagyobb előnye pont az, hogy távolról irányítható. Maga a fegyver, tulajdonképpen az indítócső, benne a rakétával egy háromlábú állványon van. A kezelő-irányító pedig jókora távolságra egy katonai laptoppal, illetve joystickkel képes indítani, célra vezetni a rakétát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.