késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Atomhulladék Európában – nincs közös lerakóhely, ahány ország, annyi megoldás
Az oroszok Ukrajna ellen indított háborúja a Nyugat és benne Európa energiáról való gondolkodását is alapvetően felforgatta. Korábban úgy tűnt, leáldozóban van az atomenergia csillaga, kiszorítják az olcsó, környezetbarát megújulók energiaforrások. Aztán beütött az energiaválság. A nyugat-európai vezetők fogcsikorgatva, de kénytelenek voltak belemenni az atomenergia rehabilitálásába. A németeknél folyamatosan napirenden van a még meglévő erőműveik leállításának elhalasztása, miközben a franciák új atomerőmű-építési programot hirdettek.
Továbbra is megoldatlan az atomerőművekben képződő sugárzó hulladék elhelyezése. Az EU illetékes szervezete, az EURAD egyelőre csak tanácsokkal járul hozzá a nemzeti programokhoz. Nincs közös EU-s atomhulladék-lerakó hely. Korábban jó néhány állam Oroszországba „exportálta” a legnehezebben tárolható nukleáris hulladékát, ám az ukrajnai fejleményekkel ez a kapu bezárult.
A franciák újrahasznosítanának
Franciaország a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint 2035-re 50 százalékra akarja csökkenteni az áramtermelésében az atomenergia arányát, amely az energiamix 70 százalékát teszi ki. Felmérések szerint minden egyes franciára évente két kilogramm sugárzóanyag-hulladék jut. A francia Orano csoport megoldást kínál a problémára: újrahasznosítaná az atomhulladékot.
Az elhasznált fűtőelemek 96 százalékát hasznosítanák újra – új fűtőanyagcellák készítésével.
Ami nem újrahasznosítható, azt a vízzáró technológiák alkalmazásával (például különleges agyag felhasználásával) vagy folyékony üvegtömbökbe süllyesztve, majd mélységi kőzetrétegekben, agyagszigeteléssel tárolják el a következő évezredekre.
A németek exportálnak
Németországban a BGE (Bundesgesellschaft für Lagerung – Szövetségi Tárolóműködtető Társulás) kezeli az ilyesfajta gondokat. Berlint a korábbi időszakok, a zöldek révén politikai mozgalommá vált atomenergia-ellenesség, a hulladéklerakás keserves tapasztalatai arra késztették, hogy
Franciaországba és Nagy-Britanniába szállítsa újrafeldolgozásra atomszemét egy részét.
Ami az ottmaradót illeti, egyelőre sok száz különleges tároló egységben (Castor), hordókba rejtve várják a sorsukat. Korábban (2014-ig, az ukrajnai fordulatig), amikor még „jóban voltak” az oroszokkal, a konténernyi méretű óriási tartályokba rakott sárga Castorok egy részét vonatokkal szállították Oroszországba, a nyugat-szibériai Majak sugárzóanyag tároló-feldolgozó központba. Azóta a Castorokat rövidebb távú, átmeneti tárolóhelyeken raktározzák.
Svájci retesz – sziklabörtönre ítélt atomhulladék
Svájc az évszázad vállalkozására készül. Sajátos technológiai megoldással, közel a német határhoz, különleges, kőzettel körülvett vízzáró agyagrétegekbe (opalinuston) rejtenék az ország sugárzó atomhulladékát. A lényeg, hogy vízzáró legyen, hiszen legalább évezredes perspektívában kell gondolkozniuk. Nem kis tételről, 83 ezer köbméternyi nukleáris hulladék elhelyezéséről van szó. A tervet népszerűsítő svájci csapat egy hasonlattal érzékelteti a helyzetet:
olyan mennyiségű, különböző mértékben sugárzó anyagról van szó, amely megtöltené a zürichi főpályaudvar hatalmas központi csarnokát.
Nem kapkodták el, fél évszázadig keresték a helyet és az optimális megoldást. Hogy ezzel mindenki elégedett lesz-e, az a jövő kérdése. A németek máris morognak, mert úgy vélik, a lerakó túl közel van a határhoz. Annyi azért vigasztalhatja őket – vagy pont ellenkezőleg –, hogy a tudósok szerint
a legerősebben sugárzó atomhulladék-komponenseknek a legrövidebb a lebomlási (felezési) ideje:
két-háromszáz év alatt elvesztik sugárzási képességeik akár 95 százalékát. A gyengén sugárzó elemek lebomlása viszont évmilliókig is eltarthat.
A varázsszó Nagra, ami egy rövidítés: Nationale Genossenschaft für die Lagerung Radioaktiver Abfaelle (Nemzeti szövetkezet radioaktív hulladékok tárolására). Svájci–német alapossággal egy népes csapat kutatja, kísérletezi ki a legígéretesebb megoldásokat a tárolásra. Az atomhulladék-lerakót 2050–2060 között tervezik megtölteni, először, 2050-ig a gyengébben, majd 2060-ig az erősen sugárzó atomhulladékokkal. Ezt követően vízzáró eszközökkel lezárják a föld alatti sziklabörtönt.
Az örökkévalóságig
Finnország 2024-ig tervezi elkészíteni az Eurajoki városka alatt, a sziklába vájt atomhulladék-lerakót, az Onkalót. Rézből készült, nem oxidálódó tartályokban akarják biztonságosan tárolni az elhasznált, de még erősen sugárzó üzemanyagrudakat. Négy szakaszban, 2004 óta építik az 520 méter mélyen a gránitsziklába vájt tárolót, ami alagutakból és az azok oldalában kialakított mélyedésekből áll. Ezekbe helyeznek be egy-egy köteget a bór-acél tartályba tett elhasznált fűtőelemekből, majd az acéltartályt egy réztartályba illesztik. A mélyedéseket végül bentonittal töltik ki.
Amikor mintegy száz év múlva megtelik az Onkalo, az egészet lezárják – legalább százezer évre.
A projekt költsége ez idő szerint meghaladja a 800 millió eurót. Az 51 éves dán rendező, Michael Madsen (nem összetévesztendő az amerikai színésszel, a Tarantino-filmek sztárjával) Az örökkévalóságig címmel dokumentumfilmben dolgozta fel az Onkalo történetét. A tervet komoly vita övezi, az emberek ösztönösen félnek az olyasféle láthatatlan, érezhetetlen valamikről, mint amilyen az atomsugárzás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.