El camino espanol – rejtett csapdák az EU-ban a gázellátás biztosításában

El camino espanol 2.0 – ideje felújítani a „spanyol utat”, írja a Politico napi hírlevelében. Mert az ukrán–orosz háború következményei, az EU hatalmasra nőtt földgázéhsége új kihívásokat, lehetőségeket, kockázatokat tárnak fel. Még nem tudni, hogy Európa miként boldogul a téli, megugró gázfogyasztás biztosításával. Az sem ismert, hogy Moszkva, Vlagyimir Putyin mit forgat a fejében: teljes gázszállítási stop, vagy részleges, erősen csökkentett mennyiség. Nincs átfogó kép az oroszországi gáz nyugati, amerikai és/vagy észak-afrikai, közel-keleti pótlási forrásairól.

Mindezek következtében az oroszországi ellátórendszerekről való gyors leválással radikális energiaellátási változások indultak meg Nyugat-Európán belül, amelyeknek a kimenetele nem eldöntött. 

Az EU vezetése is megosztott. Egyes csoportok a politikai oldalt, az unió mint politikai-katonai közösség építését, a jogállamiság vélt vagy valós megsértésének megtorlását tartják központi feladatnak. Mások a sürgető gondokra, a közelgő tél energiakihívásaira, a 447 milliós lakosság földgáz-, illetve villamosenergia-beszerzési forrásai biztosítására koncentrálnának.

Nem beszélve az unión belül csendben, zajos médiakórus nélkül folyó, némelykor „asztal alatti lábrugdosásban” jelentkező rivalizálásról, ami mindenekelőtt Berlin és Párizs között érződik. Az „el camino espanol” probléma eddig kevés figyelemre méltatott feszültségforrásokat, érdekellentéteket is feltár, az adott esetben Párizs és Madrid között. És ki gondolná, hogy az EU nyugati, sokkal fejlettebb részén még nincs – és vélhetően nem is lesz – a Spanyolországot és Franciaországot összekötő gázvezeték, interkonnektor. (Miközben a többször lekezelt Kelet-Közép-Európában az EU-tagországok közötti, kétoldalú kapcsolatot teremtő interkonnektorok kiépítettségükkel a délnyugat-európainál sokkal harmonikusabb gázellátást, a szomszédok kisegítését teszik lehetővé.)

A spanyol úttal, valamint az Emmanuel Macron-vezetés támasztotta akadályokkal szembe lehetne szállni, és egyszerűen kikerülni Franciaországot, mondhatják a Berlin-pártiak. Az Ibériai-félszigetről, az ott lévő nyolc (!) cseppfolyósítottföldgáz-fogadó állomásról (Németországban e pillanatban egyetlen működő LNG-fogadóállomás sincs) vagy az Észak-Afrikából, Almería, Murcia és Valencia felől érkező, földgázt szállító vezetéket, a MidCatet Spanyolország északkeleti határán, Girona városánál meg kéne állítani, vélik sokan. 

 Itt becsatlakozna az Olaszországból észak felé haladó, az EU központi vezetékrendszereibe kötött gázcsövekbe. Ez a megoldás elég szégyenteljes és kevésbé praktikus lenne. Nem beszélve arról, hogy a megvalósítás eurómilliárdokba kerülne, és jó néhány évet venne igénybe.

Az ötlet nem új, II. Fülöp spanyol király már a XVI. században szembenézett a franciák obstrukciójával. Ugyanis Spanyolország németalföldi érdekeltségei (nagyrészt Flandria és a régiót felölelő 17 tartomány), valamint Madrid között a legrövidebb, szárazföldön át vezető út Franciaországon keresztüli. Csakhogy a franciák megtagadták a spanyol tranzitot. Emiatt II. Fülöp Németalföldről visszafelé menet az ottani termékeket szállító vitorlások százait állította csatasorba. A spanyol és a nyugat-olaszországi kikötők (elsősorban Genova) között afféle ingajáratot indított, hogy elkerülje a Párizs által felállított tilalmi zónát. Ez persze nem sokáig működhetett, mert a németalföldiek spanyol uralom elleni lázadása – amit az 1648-as vesztfáliai béke zárt le – megtörte Madrid ellenőrzését.

Emmanuel Macron francia elnök ugyanis – írja a Politico – keresztbe tesz a MidCatnek. A hivatalos magyarázat szerint, amit kevesen hisznek el, a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos projektek ellenzése a tilalom oka. Brüsszelben a hírlevél szerkesztői azt gyanítják, hogy a francia viselkedés oka sokkal prózaibb. Nem akarják, hogy az EU gázellátási rendszerébe Spanyolországon vagy Portugálián keresztül pumpálják bele az észak-afrikai vezetékes gázt (és/vagy az USA-ból, Katarból érkező LNG-szállítmányokat), amikor a francia LNG-fogadó-állomásokon keresztül – jelentős tranzitdíjakat is leszedve – francia vállalatok tarthatnák ellenőrzés alatt az EU gázimportjának egy részét. Amit eddig nem elhanyagolható mértékben az Északi Áramlat 1-en keresztül a nagy versenytárs, Németország gyakorolt.