Háború előtti szinten az olajár – folytatódhat a lejtmenet

Az olaj árának csökkenése már hónapok óta jól látható tendencia, azonban amíg száz dollár fölött, vagy csak kevéssel alatta mozogtak az árak, mindenki nagyon magasnak ítélte, ráadásul folyamatosan az a félelem tartotta magát a piacon, hogy újabb emelkedés következhet az orosz export esetleges visszaesése miatt. 

Mostanra azonban az ár alacsonyabb lett, mint a háború kitörése előtti hetekben: az amerikai WTI 82, míg a Brent 88 dollár körül cserél gazdát, és ilyen szinten utoljára januárban lehetett megvásárolni az olajat. Kétségtelen, hogy azóta a dollár nagyjából 10 százalékot erősödött a főbb valutákhoz képest, így az utóbbiakban mérve mérsékeltebb az árcsökkenés, de még 

Ez pedig fontos eredmény, hisz amikor látszott, hogy elhúzódó háborúra lehet számítani, az elemzők igen magas, jóval száz dollár fölötti, esetenként 150-160 dolláros árat vetítettek előre. Abból indultak ki, hogy az orosz olaj exportja lelassul, különösen Európa irányában, más kitermelők pedig nem pótolják a kieső mennyiséget, miközben a kereslet is dinamikusan nőhet világszerte.

Ezek a vélelmek azóta megdőltek, amiben több tényező is szerepet játszik. Az orosz olaj iránti kereslet valóban mérséklődött, sőt, sok európai ország megpróbálja leépíteni a függőségét az orosz olajtól. A visszaeső európai exportot azonban Oroszországnak India és Kína felé sikerült kompenzálnia, miután lényegesen olcsóbban kínálja olaját, mint a Brent ára. 

Ami ennél lényegesebb, hogy a kínálat eközben más kitermelők esetében megnövekedett. Az OPEC teljesen leépítette a járvány első időszakában bevezetett kitermeléscsökkentést, a szervezet sok tagállama teljes kapacitással termel, és a héten tartott ülésen is csak mérsékelt, jelképes kitermeléscsökkentésről döntöttek. Ugyanilyen lényeges, hogy az amerikai palaolaj-kitermelők is felfuttatják a beruházásaikat és így újra csúcsra járathatják az USA kitermelését, noha a járvány alatt úgy gondolták, hogy az iparág hanyatlásra van ítélve. Az ő szerepük pedig óriási, hisz már két alkalommal: 2014-ben, majd 2018-ban is ők verték le az előtte magasra szaladt olajárat.

Nem feledkezhetünk meg eközben a keresleti oldalról sem: év elején arra lehetett számítani, hogy a járvány hatásai teljesen megszűnnek, a világ fogyasztása a korábbi szintre áll vissza, sőt, meg is haladja. Két tényező azonban módosított ezen a közelmúltban: egyrészt Kína rendkívül szigorú járványügyi intézkedéseket hozott, amelyek lényegesen csökkentik az ország olajkeresletét, másrészt 

Végül még egy dologra számít a piac, ami jókora kínálatnövekedést okozhat. Küszöbön áll Iránnal a korábbi atompaktum újrakötése, és ha erre sor kerül, az olajban gazdag ország szinte azonnal a piacra bocsáthatja készleteit, ráadásul ezt már kitermelési nehézségek sem gátolják, mivel, bízva a kedvező kimenetelben, már hónapok óta zajlik az olaj felszínre hozatala és tárolókba helyezése, hogy ha zöld lámpát kapnak, azonnal indulhasson az export, nagy tételben. Van olyan elemző, aki az iráni export megindulása esetén egyenesen