Putyin doktrínába illesztette az „orosz világot”
Orosz világ – Putyin elnök minapi beszédében „doktrinalizálta”, beágyazta a világ politikai és gazdasági térképén a fogalmat, egyben az ország külpolitikája alaptételévé tette az „orosz világ” (russzkij mir), a külföldön élő orosz ajkúak érdekeinek a megvédését. A mintegy 142 millió Oroszországban élő állampolgár mellé további 25 millió – külföldön élő oroszt számítanak, akik elfogadják ezt az etnikai, életforma szerinti, filozófiai, kulturális, politikai és gazdasági alapú besorolást. E 25 millió orosz tekintélyes részét a putyini doktrína áldozatoknak tekinti, akiknek érdekei védelemre szorulnak.
Harmincegy oldalas dokumentumban foglalják össze Moszkvában az új doktrína lényegét: „Oroszországnak meg kell védenie és biztosítania az „orosz világ” ideáit. A „puha hatalomgyakorlásnak” (soft power) szánt doktrína megideologizálja az ukrajnai beavatkozást is.
Egyeseket ez a dokumentum az 1968-as, a Szovjetunió (és néhány szövetséges állam) csapatai prágai bevonulását megindokló Brezsnyev-doktrínára emlékezteti, mások az American Exceptionalism, az USA kivételes szerepéről szóló elmélet oroszországi tükrét látják benne.
Ami az Ukrajna ellen indított támadást illeti, Putyin szeptemberben Vlagyivosztokban, a Távol-keleti Gazdasági Fórumon felszólalva majdhogynem új verzióval jelentkezett. „Oroszország a végsőkig teljesíti kötelességét a Donbasz megvédésével” – jelentette ki. Ami most a Donbaszban és környékén történik, azt nem Oroszország kezdte, csak igyekszik befejezni, lezárni a harcokat, amelyek (2014–2015 után) ott kezdődtek – állította Putyin.
Oroszország, ez a gigantikus kompország keresi új helyét a kirekesztettek vagy éppen újabb keletű barátai sorában. „Már nem Nyugat, de még nem Kelet” – jellemzi egy cikk a helyzetet. Be kell rugdosni az oroszországiakat Irán, Észak-Korea, páriaállamok mellé harmadiknak a sorba – követelik az ukránok, akik elszenvedték-szenvedik a hatalmas pusztítással, emberveszteséggel járó oroszországi agressziót.
Washington óvatos
Joe Biden óvatosabb. A hatalmas külügyi tapasztalattal rendelkező amerikai elnök a minap igen határozottan elutasította az USA „ukrán lobbija” által szorgalmazott követelést, hogy nyilvánítsák „terrorizmust támogató államnak” Oroszországot.
Washingtonban pontosan tudják, hogy Moszkvának több atomrobbanófeje van, mint bárki másnak a világon,
és szó van róla, hogy újraindítják a tárgyalásokat a stratégiai támadófegyverek (döntően hidrogénbombával felszerelt rakéták, amelyek ellen mindkét országnak meglehetősen foghíjas a védelme) számának korlátozásáról. Ezek a tárgyalások erősebb motivációjukkal felülírhatják Amerikában az Ukrajna-támogató szempontokat, hiszen adott esetben az ultima ratióról, a végső érvről, az USA fizikai létéről, az atomháború elkerüléséről van szó.
E tekintetben a világ bipoláris maradt, az USA-val és Oroszországgal, a két meghatározó szemben álló erővel. Kína előbb-utóbb részese lesz ennek a klubnak, bár a pekingi vezetés az atomleszerelési, fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat egyelőre elveti.
Barátok és nem barátok
Az „orosz világ” kategorizálja a többi országot. Vannak ellenséges, nem baráti államok, Moszkvában ezek közé sorolják a nyugati világ legtöbb országát, valamint Japánt és esetleg Dél-Koreát, bár mindkét távol-keleti ország ingadozik: gazdasági, energiabiztonsági érdekeit kövesse, vagy vállaljon szolidaritást a Nyugattal.
Vannak-e Moszkvának egyáltalán barátai? A kérdésre a válasz vitatott – a legtöbben nem pontosan, de idézik a 18–19. századi angol politikus, Lord Palmerston 1848. március elsejei, a londoni parlament alsóházában elhangzott szavait:
egy országnak nincsenek barátai, csak érdekei.
Számszerűsítve a világ országainak legfeljebb 40 százaléka támogatja a szankciókat, Moszkva elszigetelését, visszaszorítását, kirekesztését. Viszont a „harmadik világból” a Nyugattal szemben érzett történelmi sérelmek miatt az Oroszországhoz való viszony javítása, a szövetségeskeresés irányába tolnak számos országot.
Egyébként ez a felfogás táplálta annak idején a Szovjetunió nem alábecsülhető népszerűségét a „harmadik világban”. Afrika, Latin-Amerika, Ázsia államainak jelentős többsége ma sem áll az oroszokkal szembeni tábor, a szankciók mellé. A helyzetet saját érdekeik érvényesítésére próbálják kihasználni. Jó példa erre, hogy az oroszokkal egy szervezetben (BRICS) lévő, Dél-Afrikával szoros együttműködő Namíbiában, az egykori Deutsche Südwestafrika két meghatározó néptörzse, a hererók és a namák a minap felújították követelésüket.
Azt akarják, hogy Németország mint egykori gyarmattartó fizessen kártérítést az ellenük százvalahány évvel ezelőtt elkövetett atrocitások miatt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.