Putyin doktrínába illesztette az „orosz világot”

Orosz világ – Putyin elnök minapi beszédében „doktrinalizálta”, beágyazta a világ politikai és gazdasági térképén a fogalmat, egyben az ország külpolitikája alaptételévé tette az „orosz világ” (russzkij mir), a külföldön élő orosz ajkúak érdekeinek a megvédését. A mintegy 142 millió Oroszországban élő állampolgár mellé további 25 millió – külföldön élő oroszt számítanak, akik elfogadják ezt az etnikai, életforma szerinti, filozófiai, kulturális, politikai és gazdasági alapú besorolást. E 25 millió orosz tekintélyes részét a putyini doktrína áldozatoknak tekinti, akiknek érdekei védelemre szorulnak. 

Harmincegy oldalas dokumentumban foglalják össze Moszkvában az új doktrína lényegét: „Oroszországnak meg kell védenie és biztosítania az „orosz világ” ideáit. A „puha hatalomgyakorlásnak” (soft power) szánt doktrína megideologizálja az ukrajnai beavatkozást is. 

Ami az Ukrajna ellen indított támadást illeti, Putyin szeptemberben Vlagyivosztokban, a Távol-keleti Gazdasági Fórumon felszólalva majdhogynem új verzióval jelentkezett. „Oroszország a végsőkig teljesíti kötelességét a Donbasz megvédésével” – jelentette ki. Ami most a Donbaszban és környékén történik, azt nem Oroszország kezdte, csak igyekszik befejezni, lezárni a harcokat, amelyek (2014–2015 után) ott kezdődtek – állította Putyin. 

Oroszország, ez a gigantikus kompország keresi új helyét a kirekesztettek vagy éppen újabb keletű barátai sorában. „Már nem Nyugat, de még nem Kelet” – jellemzi egy cikk a helyzetet. Be kell rugdosni az oroszországiakat Irán, Észak-Korea, páriaállamok mellé harmadiknak a sorba – követelik az ukránok, akik elszenvedték-szenvedik a hatalmas pusztítással, emberveszteséggel járó oroszországi agressziót.   

Washington óvatos

Joe Biden óvatosabb. A hatalmas külügyi tapasztalattal rendelkező amerikai elnök a minap igen határozottan elutasította az USA „ukrán lobbija” által szorgalmazott követelést, hogy nyilvánítsák „terrorizmust támogató államnak” Oroszországot. 

és szó van róla, hogy újraindítják a tárgyalásokat a stratégiai támadófegyverek (döntően hidrogénbombával felszerelt rakéták, amelyek ellen mindkét országnak meglehetősen foghíjas a védelme) számának korlátozásáról. Ezek a tárgyalások erősebb motivációjukkal felülírhatják Amerikában az Ukrajna-támogató szempontokat, hiszen adott esetben az ultima ratióról, a végső érvről, az USA fizikai létéről, az atomháború elkerüléséről van szó. 

Barátok és nem barátok

Az „orosz világ” kategorizálja a többi országot. Vannak ellenséges, nem baráti államok, Moszkvában ezek közé sorolják a nyugati világ legtöbb országát, valamint Japánt és esetleg Dél-Koreát, bár mindkét távol-keleti ország ingadozik: gazdasági, energiabiztonsági érdekeit kövesse, vagy vállaljon szolidaritást a Nyugattal. 

Vannak-e Moszkvának egyáltalán barátai? A kérdésre a válasz vitatott – a legtöbben nem pontosan, de idézik a 18–19. századi angol politikus, Lord Palmerston 1848. március elsejei, a londoni parlament alsóházában elhangzott szavait: 

Számszerűsítve a világ országainak legfeljebb 40 százaléka támogatja a szankciókat, Moszkva elszigetelését, visszaszorítását, kirekesztését. Viszont a „harmadik világból” a Nyugattal szemben érzett történelmi sérelmek miatt az Oroszországhoz való viszony javítása, a szövetségeskeresés irányába tolnak számos országot. 

Egyébként ez a felfogás táplálta annak idején a Szovjetunió nem alábecsülhető népszerűségét a „harmadik világban”. Afrika, Latin-Amerika, Ázsia államainak jelentős többsége ma sem áll az oroszokkal szembeni tábor, a szankciók mellé. A helyzetet saját érdekeik érvényesítésére próbálják kihasználni. Jó példa erre, hogy az oroszokkal egy szervezetben (BRICS) lévő, Dél-Afrikával szoros együttműködő Namíbiában, az egykori Deutsche Südwestafrika két meghatározó néptörzse, a hererók és a namák a minap felújították követelésüket.