Az infláció szerény nyertese: a kétdolláros bankó

Sokan szinte gyerekeknek adandó „játékpénzként” tekintettek az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben a kétdolláros bankjegyekre. Ha valaki kis címlettel akart fizetni, akkor szinte kizárólag az egy- és ötdolláros bankókat használta. Az infláció azonban felülírja a szokásokat számos területen, például azokért a termékekért, amelyek eddig mindössze egyetlen dollárba kerültek – mint az egydolláros pizza vagy a dollárboltok termékei –, ma már sokkal többet kérnek az eladók. 

A CNN cikkében idézték Heatcher McCabe írót, aki a kétdolláros bankók igazi szószólója Amerikában, és szerinte nagyon is szükség van erre az elfeledett bankjegyre a jelenlegi nehéz időkben.  

„Tom” még forgalomban van

A kétdollárosokat az USA harmadik elnökének, Thomas Jeffersonnak az arcképe díszíti, ezért a köznyelvben csak Tomnak hívják a bankót. Igazi városi legendák övezik a létét, sőt nemlétét, hiszen a felmérések szerint olyan kevés kétdollárossal találkoznak az amerikaiak, hogy a többség úgy tudja, már nem is nyomják őket. Ez csak részben igaz: mivel alig használják ezeket a bankjegyeket, valóban jóval kevesebbet kell belőlük újranyomni, mert egész egyszerűen nem használódnak el.  

Csepp a készpénztengerben

Az amerikai jegybank adatai szerint összesen 1,4 milliárd darab kétdolláros volt forgalomban 2020-ban. Ez a mennyiség ugyanakkor elenyésző a teljes, kétbilliárd dolláros készpénzállományban. Nem csoda, hogy a legtöbb amerikai nem is találkozik ezekkel a bankókkal. Legalábbis eddig így volt, de az amerikai jegybank már jelezte, hogy idén 204 millió új kétdollárost rendeltek be, így valamelyest növekedni fog az állományuk.  

Balszerencse áradása

Az infláció tehát rávilágít az amerikai bankjegyek „fekete bárányára”, amelynek már bemutatása is heves ellenszenvet váltott ki a 19. század végén. Az eleinte Alexander Hamilton arcképével ellátott bankjegyek – Jefferson csak 1869-től került rá – a közhiedelem szerint balszerencsét okoznak. Az sem tett jót a hírnevének, hogy elsősorban a lóversenypályákon használták, ahol éppen ennyibe került egy tét az 1900-as évek elején, de sokan a prostitúcióval is azonosították. A jegybank sokáig küzdött a bankókért, de végül feladta, és 1966-ban le is állította a nyomtatását, keresleti hiányra hivatkozva.  

Nem túl dicsőséges visszatérés

1976-ban aztán visszatért a kétdolláros, az amerikai függetlenség kikiáltásának kétszázadik évfordulójára időzítve újra nyomtatni kezdték, immár a függetlenségi nyilatkozat aláírásának ábrázolásával a hátoldalán. A cél az volt, hogy megkurtítsák a forgalomban lévő egydollárosok számát, amelyek fenntartása egyre drágább volt a Fednek. Ez azonban hibás lépés volt, hiszen az embereknek annyira megtetszett az új pénz, hogy inkább eltették otthon, ahelyett, hogy elköltötték volna.  

Vannak, akik nem tudnak meglenni nélküle

A kétdollárosok azonban valahogy mégis utat találtak az amerikai kultúrába, és ma már, ha nem is a túlnyomó többség, előszeretettel használják. Az amerikai légierőnél például az U–2 kémrepülőgépek pilótái mindig vittek magukkal egy ilyen bankjegyet a bevetésekre, de a Clemson Tigers egyetemi amerikaifoci-csapat szurkolói is összefirkált kétdollárosokkal, általuk „tigrises ketteseknek” nevezett bankókkal fizetnek évtizedek óta az idegenbeli mérkőzéseken.  

Szakértők szerint a kétdollárosok tehát újra előtérbe kerülhetnek, ennek pedig az amerikai jegybank, végső soron az amerikai gazdaság lesz a haszonélvezője, hiszen ugyanakkora költséggel állíthat elő az egydollárosok helyett kétdolláros bankjegyeket, azaz megfelezheti a költségeit, ha még tovább nő a bankók népszerűsége. Vagy az infláció…