Az olajtartalék-kártya kijátszása után Joe Bidennek nem sok aduja maradt

Joe Biden amerikai elnök az elődjeinél is agresszívebben nyúlt a stratégiai olajtartalékokhoz, hogy felvegye a harcot az inflációval, és csökkentse az üzemanyagárakat a kutakon. Rekordot jelentő 180 millió hordó olaj piacra dobásáról döntött a tavasszal, amelyből az utolsó 15 millió hordót a héten szabadította fel, és valamikor decemberben dobja piacra. Közölte azt is: kész az év elején újabb ilyen lépést tenni, ha szükséges. A UBS szerint azonban további tartalékok felszabadítása sem oldaná meg az évek óta tartó alulfinanszírozottság és a világ „egyre növekvő olajszomja” által okozott strukturális egyensúlyhiányt. A svájci székhelyű multinacionális befektetési bank és pénzügyi szolgáltató szerint az olajpiac az elkövetkező években is feszes marad, mert krónikusan alulfinanszírozottak az új projektek, és az amerikai palaolajiparban fokozottan összpontosítanak a tőkefegyelemre.

Nem véletlen, hogy Biden az amerikai termelőknek is tett engedményeket. Megígérte, hogy a kormányzat vásárlóként is belép a piacra, és feltölti a tartalékokat, amint alacsonyabb lesz az olaj ára. Ez az elnök számára hordónként 70 dollár körüli árat jelent, ami szerinte elég magas ahhoz, hogy az olajipari cégek profitot termeljenek, de elfogadható szint az adófizetőknek is. Kérdés azonban, mikor csökken idáig az olaj ára. „Mivel a recessziós félelmek már beárazódtak, és az Egyesült Államok kijátszotta a stratégiai olajtartalék kártyáját, nem sok minden maradt, ami a hordónkénti árat a 80-82 dolláros tartomány alá húzhatná” – vélekedett Ipek Ozkardeskaya, a Swissquote Bank vezető elemzője.
A stratégiai olajtartalék felhasználására és az amerikai kitermelés növelésére tett kísérletek a Reuters értékelése szerint jól mutatják, mennyire megváltoztatta az ukrajnai válság és a rekordmagas infláció annak az elnöknek a politikáját, aki hivatalba lépésekor még azt ígérte, hogy megszabadítja az Egyesült Államokat a fosszilis energiaipartól való függéstől.

Biden hivatalba lépése, vagyis 2021 januárja óta 36 százalékkal, 422,6 millió hordóra csökkentek az amerikai olajtartalékok – ez a legalacsonyabb szint 1984 júniusa óta, amikor azonban még a jelenleginél jóval kisebb volt a világ legnagyobb gazdasága és az ország energiaigénye is. Az Egyesült Államok olajfogyasztása tavalyi adatok szerint átlagosan napi 19,89 millió hordó, vagyis a tartalékok csupán 21 napra elegendők, ami azonban Biden szerint „több mint elég bármilyen vészhelyzetben történő lehíváshoz”. 
Miután Szaúd-Arábiánál kudarcot vallott, és nem tudta megakadályozni, hogy az OPEC+ napi kétmillió hordóval csökkentse a kitermelést, az elnök az amerikai energiaipari cégeknek, üzemanyag-forgalmazóknak és finomítóknak könyörög, hogy ne használják részvény-visszavásárlásra a rekordmagas profitot, hanem inkább a termelés fokozására fordítsák ezt a pénzt. Az árak a kutakon „nem csökkennek elég gyorsan”, „a családok szenvednek”, hangsúlyozta az elnök, akinek a pártja nagyrészt a magas infláció miatt veszítheti el a november 8-án rendezendő félidős választáson a kongresszus két házában meglévő minimális többségét. 

A legfelsőbb bíróság nyári abortuszdöntése ugyan lendületet adott a demokratáknak, az előnyük azonban gyakorlatilag elfogyott, a szavazókat ugyanis elsősorban a gazdaság helyzete és a fogyasztói árak gyors növekedése érdekli, ezen a téren pedig romlik a helyzet. Közgazdászok immár biztosra veszik, hogy az amerikai gazdaság nem kerüli el a recessziót, az infláció pedig augusztus után szeptemberben is a vártnál nagyobb ütemben gyorsult.

Azt nehéz megállapítani, pontosan milyen hatással van az olajtartalékok felszabadítása az üzemanyagárakra, de szakértők szerint biztosan segít a kordában tartásukban. Michael Tran, az RBC Capital Markets globális energiastratégiáért felelős ügyvezető igazgatója úgy véli, Biden stratégiája hatékony volt, segített tompítani nemcsak az ukrajnai háború, hanem az OPEC+ és az amerikai olajtermelők gyenge kínálatának a hatását is. „Hatalmas munkát végeztek, hogy elérjék a céljukat, és próbálják csökkenteni az energiaárakat” – értékelte a CNN-nek. 

Az üzemanyag ugyan még mindig nem olcsó az Egyesült Államokban – bár elemzők szerint az árak már Biden legutóbbi döntése előtt is csökkentek –, az országos átlag a hét közepén gallononként négy dollár körül járt, de messze elmaradt a júniusi, rekordot jelentő 5,02 dollártól. „A politika eddig eredményes volt” – erősítette meg a hírtelevíziónak Tom Kloza, az Oil Price Information Service (OPIS) globális energiaelemzési vezetője, aki megjegyezte, hogy az olajárak nem érték el a 2008-as történelmi csúcsokat.

Szerinte „ezt a stratégiai tartalékok felszabadításának kell tulajdonítani”. A szakértő úgy véli, 50-50 százalék az esély az üzemanyag olcsóbbá válásának, ezt azonban nem az amerikai politikától, hanem a piaci erőktől, a recessziós félelmektől és a karbantartásra lezárt finomítók újbóli megnyitásától függ. „Nem hiszem, hogy a politikusoknak bármit is tenniük kell 2023-ig. A piac elvégzi a Fehér Ház helyett a munka nehezét” – mondta.
A tartalékok kifullasztása miatt ráadásul eszköz sem maradt az elnök kezében egy esetleges sokk kezelésére. A stratégiai olajtartalék ugyanis nem feneketlen olajgödör, hanem nehezebb napokra félretett alap, így minden piacra dobott hordóval kevesebb marad a következő válság átvészelésére, bármi legyen is az, és bármikor következzen be. 

Ez azonban a szakértőket egyelőre nem aggasztja, mivel a korábbi évtizedekkel összehasonlítva az Egyesült Államok és a szomszédos Kanada képes bármelyik pillanatban jelentősen emelni a kitermelést, ha úgy hozza a szükség – és ha erre ösztönzik a magas árak. „A tartalék néha elavult dologgá válik. Én nem aggódnék miatta, amíg jelentősen nem csökken tovább” – nyugtatott az OPIS elemzője.