Kínának van elég gondja Tajvan nélkül is

Miért lazított Kína a zéró-Covid-politikáján?

A gazdasági szempont önmagában nem magyarázza a lazítást, mert korábban az volt a döntés, hogy a járvány miatt beáldoznak néhány százaléknyi gazdasági növekedést is. De a lezárások miatt a városi társadalom elégedetlenné és frusztrálttá vált, ennek következtében példátlan mértékű tüntetési hullám söpört végig az országon november végén. Valójában ez késztette korrigálásra a kormányt.

Érezhető-e a gazdasági teljesítményen az eddigi Covid-politika?

A Covid miatt nagyvárosokat zártak le, ez biztosan érezhető a gazdasági teljesítményben. A 2020-as Covid-évet kivéve, 1976 óta nem volt olyan alacsony a GDP-növekedés, mint amekkorát most várnak. A terv 5-6 százalék volt, de most már csak 3 százalékot várnak. Ebben szerepet játszik az amerikai technológiai blokád, a pandémia, az aszály, az orosz–ukrán háború okozta magasabb energiaköltségek és a világkereskedelmi forgalom fennakadásai.

Az Egyesült Államok korlátozza a félvezetők piacát, több kínai céget feketelistára tett. Az amerikai kereskedelmi embargó mennyire sújthatja a kínai gazdaságot?

Az amerikaiak oda próbálnak ütni, ahol nagyon fáj. A félvezetők, mikrocsipek hiánya ilyen Kínának. Az intézkedés súlyos károkat okoz a kínai csúcstechnológiai cégeknek. A Huawei eredményeit már évekkel korábban visszavetette, és ez most más cégekkel is meg fog történni. Kína többféleképpen válaszol erre a kihívásra. Az egyik, hogy igyekeznek felfuttatni a saját fejlesztést és előállítást, amelyre már eddig is sok milliárd dollárt költöttek. 

Amerika kereskedelmi háborút indított Donald Trump elnöksége alatt. Változott-e Kína politikája az elmúlt években? Mely országok nélkülözhetetlenek Kína számára?

Donald Trump meghirdette a szétválasztás politikáját, ami azt jelenti, hogy Kínát válasszák el a nyugati piactól. Az ázsiai ország válaszul létrehozta az úgynevezett kettős körforgás politikáját, amely a hivatalos gazdaságpolitikája lett. A lényege, hogy a termeléstől a fogyasztásig egy belső körforgást alakítson ki, és ezzel önellátó tudjon lenni a legfontosabb termékekből. A globalizációnak továbbra is részese akar lenni, vagyis létezik a külső körforgás is, de mára a belső körfogás az elsődleges. 

Ezek biztosítása érdekében jó kapcsolatokra törekszik az említett térségekkel, építi az infrastruktúrát, valamint hangsúlyt fektet a kereskedelmi utak biztosítására. Gáz- és olajvezetékeket épít, a kereskedelmi útvonalai megvédésére pedig fejleszti a dél-kínai-tengeri flottáját.

Hszi Csin-ping múlt héten Rijádba látogatott, ahol az arab országokkal több milliárd dollár értékben szerződéseket kötöttek, továbbá bejelentették gazdasági, kulturális és politikai közeledési szándékaikat. Mennyire lesz hasonló ez a kapcsolat az afrikai országokhoz fűződőkhöz?

A pozíciókat vesztett Nyugat hajlamos azt mondani, hogy Kína kizsákmányolja és kolonizálja Afrikát, de ez korántsem ilyen egyszerű. Van, aki jól, van, aki rosszul járt a kínai üzlettel. Azonban a kínai kapcsolatok általánosságban népszerűek Afrikában. A nagy közel-keleti olajtermelő országok viszont más ligában játszanak, nekik van alkupozíciójuk. Ők abszolút win-win kapcsolatokat alakíthatnak ki. Persze Amerikának ez nem tetszik, de az az idő már elmúlt, hogy utasítani tudja az arab országokat. Joe Bident lényegében megalázták idén nyáron, amikor Szaúd-Arábia minden kérését elutasította. Az amerikai dominancia a térségben kezd visszaszorulni.

Kína mennyire használja ki Oroszország meggyengülését? 

Február után a kínai–orosz kereskedelem rövid ideig csökkent, majd felpörgött. Mivel a kínaiaknak a Nyugat sokkal fontosabb kereskedelmi partner, a szankciók miatt a kirakatban lévő cégek kivonultak az orosz piacról. Azonban a háború kitörése óta Kína jóval több orosz olajat, gázt és egyéb nyersanyagokat vásárol, ráadásul a világpiaci árnál olcsóbban. Egyes területeken pedig az exportját is növelte.

Az orosz–ukrán háború mennyire befolyásolja a Tajvan-politikát?

Az ukrán–orosz és a tajvani–kínai kapcsolatok eltérők. Oroszország több nemzetközi szerződésben elismerte Ukrajna szuverenitását, míg Kína ilyet sosem tett Tajvannal, ha megtámadná, konzekvens maradna eddigi politikájához. A pekingi elemzők a háború minden rezdülését figyelik, mert fontos tanulságokat tudnak levonni. Egyrészt éles helyzetben láthatják az orosz és az amerikai haditechnika működését, és ezek szerint alakítják majd a kínai fegyverrendszereket. Másrészt pedig az oroszokkal szemben ellenséges ukrajnai közvélemény arra ösztönözheti a kínaiakat, hogy kétszer meggondolják, bevonuljanak-e Tajvanba, ahol nem látnák őket szívesen. 

Kína 2021-ben jelentette be, hogy felszámolta a mélyszegénységet. Az életszínvonal-növekedéssel lépést tud-e tartani az infrastruktúra, várható-e ellátási gond?

Az urbanizáció évtizedek óta irányított, igyekeznek a városokba áramlást szabályozni, és előre megépíteni a szükséges infrastruktúrát. Sokszor először felépítik a semmibe vezető utat, metróvonalat, hidat, majd milliós nagyságrendű városrészeket. A nyugati sajtó ezeket szokta szellemvárosoknak nevezni. Az emberek később költöznek be, s mindezek megtelnek élettel.

1980-ban a népesség kevesebb mint 20 százaléka élt városban. Habár ez ma már bőven 60 százalék felett van, még messze elmarad a nyugati rátától. Ellátási gond nincs, a mezőgazdasági termelékenység fokozható, élelmiszerhiány nem valószínű.

Mennyire lát ingatlanpiaci árbuborékot, mennyire megoldató a lakhatás?

Az ingatlanpiaci árbuborék akut probléma, nemcsak a gazdaságnak, de a politikának is. Az urbanizáció felhajtotta az árakat. A megtakarítások fő formája az ingatlan, azonban nem kell annyira sok lakás mint amennyi épült. Figyelnek arra, hogy a buborék ne hirtelen pukkadjon ki, hanem lassan engedjen le. A kormányzat szétteríti a veszteséget a társadalmon, a bajba kerülteket pedig segíti.

Hszi Csin-pinget ősszel harmadszorra választották meg pártfőtitkárnak. Milyen egyéb problémákra kell választ találnia? Milyen hangsúlyok lesznek a politikájában?

Külső és belső problémák is vannak. Egyrészt fontos külső probléma a nemzetközi rendszer instabilitása, amely egy globalizált gazdaságú országra veszélyes. Másrészt teher az amerikaiak hidegháborús hozzáállása, az egész pályás letámadás a technológiai blokáddal és a legfontosabb piacok ellenségessé tételével.

Belső kihívás az ingatlanbuborék és a gazdasági növekedés fenntartása. A gazdasági növekedés már egy évtizede lassul, és úgy tűnik, hogy az 5 százalék feletti növekedést is nehéz lesz helyreállítani. A gazdaság lassulása önmagában problémát okoz, például sok új diplomásnak nem tudnak elég magas szintű munkahelyet biztosítani. Nincs megoldva a társadalmi különbségek szétszakító hatása a szegények és gazdagok között sem, amelyet a demográfiai válság csak súlyosbít. Az aktív korú népesség csökkenése gyorsulni fog, amire megoldást kell találni.