Több pénzük van, mint az éves brit GDP, és nem szívbajosak
A közel-keleti állami vagyonalapok tavaly 89 milliárd dollárt fektettek be, az Öböl menti országok immár nem is titkolják, hogy vagyonuk diverzifikációját geopolitikai befolyásuk növelésére szeretnék felhasználni.
Amikor a Credit Suisse vagy Sam Bankman-Fried bajba került, vagy Ázsia leggazdagabb emberei vadásznak egy kis tőkére, már nem a Wall Street nagy befektetési bankjait keresik fel – a Közel-Keletet veszik célba. Az adósságpiacokon tavaly nagy córesz volt, a készpénz vitt mindent – márpedig a régió vagyonalapjainál ez hegyekben áll. Az energiárak tavalyi robbanása nyomán
a szaúdi, a katari, az abu-dzabi alapok több mint 3,5 ezer milliárd dollárt kezelnek, ez több, mint az éves brit GDP.
Befektetéseiket tudatosan irányítják át nyugati célpontokra. Az egyik legnagyobb szuverén alap, a Mubadala érdekeltségébe tartozó First Abu Dhabi Bank PJSC, az egyik legnagyobb közel-keleti hitelező például ajánlatott tett a brit Standard Chartered bankra – több mint 20 milliárd dollár értékben.
A szaúdiak meghatározó tulajdonrészt szereztek az egykor szebb napokat látott svájci Credit Suisse-ben. Bankman-Fried az Egyesült Arab Emírségekbe utazott amikor már teljesen kifogyott a pénzből, hogy megmentse FTX kriptotőzsdéjét – ő azonban üres kézzel volt kénytelen távozni.
A Global SWF tanácsadó cég adatai szerint
a tavaly befektetett 89 milliárd dollár a duplája az előző évinek, ennek több mint a fele, 51,6 milliárd áramlott Európába és Észak-Amerikába.
A legnagyobb térségi alapok közé tartozó, 620 milliárd dollárt kezelő szaúdi Public Investment Fund (PIF) például erős nyomás alatt van, a trónörökös, Szalmán herceg minél jobb hozamokat szeretne kipréselni az alapból, hogy finanszírozni tudja az olajkirályság gazdaságának szerkezetátalakítását. A 450 milliárd dolláros katari Qatar Investment Authority a focivébén fellelkesülve további nyugati befektetéseket tervez.
Az elmúlt években az arab befektetők olyan szimbólumértékű nyugati tulajdonokat szereztek meg, mint a mára pénzgyárrá vált Manchester City focicsapat, több manhattani ingatlan vagy a legendás londoni Harrods áruház. Ezek az idők azonban elmúltak, ma már nincs arra szükségük az Öböl menti államoknak, hogy a gazdagságukat fitogtassák. Beruházási politikájuk így stratégai érdekeltségek megszerzésére irányul.
Napi egymilliárd dollár
Az olajállamok bevételeit az orosz–ukrán háború jelentősen megnövelte, Szaúd-Arábia például napi egymilliárd dollár értékű fekete aranyat hoz a felszínre. Pénz tehát van bőven, nem küszködnek a nyugatiak gondjaival – recessziós veszélyek, magas kamatszint és infláció. Újdonság az is, hogy az olajállamok elkezdtek nyitni kelet felé is.
Az arab világ szaúdi csúcstalálkozóján részt vett Hszi Csin-ping kínai elnök is, ahol nagyjából 50 milliárd dollár értékű szerződésállományt udvariaskodtak össze az arabok.
Szintén a keleti nyitás irányába tett lépés, hogy egy másik állami alap, a PSA tízmilliárd dollárra szeretné növelni pakisztáni kitettségét. A PIF vezetője, Jászír bin Oszmán al-Rumajján a Newcastle United, illetve a Saudi Aramco elnöke, továbbá helye van az Uber, a SoftBank és a Reliance Industries, a legnagyobb indiai olajvállalat igazgatótanácsában. A PIF célja, hogy 2025-re az általa kezelt vagyon meghaladja az ezer milliárd dollárt. Az ehhez vezető út egyik fontos állomása volt, amikor beszálltak a Credit Suissbe, és a jónevű – ám kissé megkopott fényű – svájci bankon keresztül a nyugati vagyonkezelési piacon is erős állásokat kívánnak kiépíteni. Szintén erős bástya lehet a jövőben a Vodafone hálózati infrastruktúrájába, a Vantage Towersbe végrehajtott befektetés. A szaúdi alaptól a koronaherceg elvárta, hogy hazai pályán 2025-ig évi 40 milliárd dollárt fektessen be, a Bloomberg viszont úgy értesült, hogy tavaly immár a második év volt, amikor ez a cél nem teljesült.
Globális szövetségek
Az olajdollárok iránti érdeklődést tovább növelte Európában, hogy több ország a korábbinál sokkal óvatosabb álláspontra helyezkedett a globális dominanciáért küzdő Kínával szemben. Jó példa erre, hogy Olaf Scholz német kancellár tavaly szeptemberi katari látogatása után a QIA, a katari vagyonalap 2,4 milliárd euró értékű befektetést hajtott végre a német energiaóriásban, az RWE-ben.
A Mubadala 2021-ben tett ígéretet arra, hogy 10 milliárd fontot (12 milliárd dollárt) fektet be a brit infrastruktúrába. London a közel-keleti tőkével is igyekszik finanszírozni infrastruktúrája megújítását, lévén Brüsszelre a brexit után már nem számíthat. Az orosz–ukrán háború kitörése után a gyanú nemcsak a kínai, de az arab világhoz tartozó befektetőkre is ráterelődött. A Mubadalát például azzal gyanúsítják, hogy a Kremlhez köthető cégekkel üzletel, hiába jelentette be márciusban, hogy mindenféle oroszországi befektetését felfüggeszti.
Persze minél többet fektetnek az olajállamok vagyonalapjai nyugatra, annál kitettebbek a nyugati tőkepiaci széljárásnak.
Az elmúlt év végére az öbölbeli szuverén alapokra nagyjából a fele jutott annak az 1,7 ezer milliárd dolláros veszteségnek,
amelyet a világ vagyonalapjai elszenvedtek – áll a UBS Asset Management elemzésében. A PIF például súlyosan megégette magát a SoftBank Vision Fundjával, amely 2022-ről várhatóan rekordveszteséget kénytelen jelenteni. Tőkepiaci anekdoták szerint Szon Maszajosi, a SofBank alapítója és immár több mint 30 százalékban tulajdonosa egy 45 perces találkozó során győzte meg a szaúdi koronaherceget, hogy érdemes beszállnia a technológiai alapba. A szaúdiak végül 45 milliárd dollárt tette be – percenként egymilliárd dollár új tőkét szerezni elég szép teljesítmény.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.