Európai Számvevőszék a visszatartott magyar uniós pénzekről: ez valóban politikai kezdeményezés

Hiányosságokat talált a megbízhatóság és az elszámoltathatóság terén is az Európai Számvevőszék a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos legfőbb uniós helyreállítási alappal, a 724 milliárd euró (276 ezermilliárd forint) összegű helyreállítási és rezilienciaépítési eszközzel (RRF) kapcsolatban.

Az Európai Számvevőszék megvizsgálta, miként alakították ki a 2020 februárjától 2026. december 31-ig futó RRF-hez kapcsolódó ellenőrzési rendszert, és nem volt elégedett az eredménnyel.

– mondta nemzetközi tájékoztatóján Tony Murphy, a szervezet elnöke. Hozzátette: értékelik, hogy a helyreállítási alap egy sosem látott problémára adott innovatív válasz, valamint hogy a Covid óta az infláció, az orosz–ukrán háború, az energiaválság és a klímaváltozás is gondot okoz, ugyanakkor kérdésesnek látják, hogy a 385,8 milliárd euró (147 ezermilliárd forint) összegű hitelt és 338 milliárd euró (129 ezermilliárd forint) vissza nem térítendő támogatást felölelő RRF-fel kapcsolatban elégséges-e az elszámoltathatóság.

Nem ellenőrzik az ellenőrzéseket

A beszámoló szerint a tagállamok kötelesek ellenőrizni, hogy az RRF-ből finanszírozott beruházási projektek megfelelnek-e az uniós és nemzeti szabályoknak, ám saját ellenőrzései révén az Európai Bizottság kevés alátámasztott információval rendelkezik arról, hogy ezeket a tagállami ellenőrzéseket végrehajtják-e, és ha igen, hogyan. „A polgárok csak akkor bíznak meg az uniós finanszírozás új formáiban, ha bizonyosak lehetnek abban, hogy pénzük felhasználása megfelelő” – tette hozzá Tony Murphy.

A jelentésben az áll, hogy a bizottság elsősorban arról kíván megbizonyosodni, a tagállami kontrollrendszerek képesek-e a csalás, a korrupció, az összeférhetetlenség és a kettős finanszírozás megelőzésére, felderítésére és korrekciójára. Amennyiben az országok ezt elmulasztják, a bizottság visszafizettetheti az ilyen jogellenes tevékenységekből származó összegeket. Annak vizsgálatát azonban nem tervezi, hogy az országok miként ellenőrzik, az RRF-finanszírozású beruházási projektek megfelelnek-e az uniós és nemzeti szabályoknak.

Létezik politikai szándék

Arra az újságírói felvetésre, hogy Magyarországon sokszor elhangzik a vélemény, miszerint a visszatartott RRF-forrásokat politikai nyomásgyakorlásra is használják, úgy reagált, ez bizonyos értelemben valóban politikai kezdeményezés, hiszen a Bizottság ezáltal is szeretné elérni, hogy nagyobb legyen a fejlődés üteme azokon a területeken, ahol ezt lassabbnak találja. Megjegyezte, az Európai Számvevőszéknek nem a politikai vonzatokat kell vizsgálnia, sokkal inkább azt, hogy a megállapodásokban rögzített mérföldkövek és célok megvalósulnak-e. Márpedig az EU pénzügyi érdekeit meg kell védeni, és habár az RRF rugalmas eszköz, könnyebben válhat célpontjává a nem célok szerinti felhasználásnak.

– folytatta Tony Murphy. Szerinte a ténylegesen bizonyított megvalósuláshoz igazítva folyhatnának a kifizetések és hasznos volna az is, ha meghatároznák, mit is jelent a mérföldkövektől és céloktól való eltérés, illetve visszafordulás. A bizottság nem adott ki iránymutatást arról, mi a teendő, ha egy finanszírozott intézkedés esetében visszalépésre kerül sor, így még valószínűbb, hogy a visszavont mérföldkövek és célok észrevétlenek maradnak.

A polgári bizalom a kulcs

Tony Murphy elmondása szerint az Európai Számvevőszék folyamatos kapcsolatban áll a nemzeti számvevőszékekkel, ugyanakkor mindenki máshogy dolgozik, más típusú forrásként könyveli el az RRF-pénzeket is, így rendkívül nehéz az egységes áttekintés. Szintén újságírói kérdésre válaszolva kifejtette: 

Ezért kulcsfontosságú a megbízhatóság és az elszámoltathatóság, hogy az EU-s polgárok bizalma ne inogjon meg. "Végső soron ez dönti majd el, hogy az RRF siker lesz-e vagy sem – összegzett Tony Murphy, az Európai Számvevőszék elnöke.